!!444!!! - 444 jó hely Budapesten

Már akkor, amidőn a Révai Testvérek Irodalmi Intézet R. T. kiadásában és az alulírott szerkesztésében a Magyar Kereskedő Könyve c. négykötetes enciklopédia lezáródott, foglalkoztunk azzal a gondolattal, hogy folytatásaként kereskedelmi lexikont is adunk közre. A háború kitörése, a velejáró és a közvetlenül utána következő események azonban e terv megvalósulását jóidőre lehetetlenné tették.
Időközben a Magyar Kereskedő Könyve, amelyből sok ezren merítettek okolást, az utolsó példányig elfogyott, ami a kérdést más oldalról tette időszerűvé. A gazdasági helyzet, igaz, ma sem rózsás, de a kiadó irodalmi intézet úgy véli, hogy erkölcsi kötelessége az eljövendő gazdasági megszilárdulásnak elébe menni s a konszolidációt a maga módja szerint és a maga eszközével: a jő könyvvel előmozdítani.
Így határozódott el ennek a műnek a létrejövetele.
Az eszme a megvalósulásig érlelődvén, felmerült a kiadó és a szerkesztő előtt a kettős eshetőség: a Magyar Kereskedő Könyvéből adjanak-e új kiadást közre, avagy a kereskedelmi lexikon régen vajúdó tervét valósítsák-e meg. A kérdés gondos és érett megfontolás után abban a formában oldódott meg, - s reméljük, ez a megoldás a közönség tetszésével is fog találkozni, - hogy a két típust egyesítjük. Ebben a könyvben tehát újszerű gondolat valósult meg. A kereskedelem, a vele szorosan összefüggő pénzügy, valamint az ipar legfontosabb fejezeteit nagy, néha ívekre terjedő tárgyalásban nyújtjuk, amint ez a M. Kereskedő Könyvében történt; ezek a tanulásra is alkalmas részek. De e nagy cikkek között ezerszámra vannak gyors felvilágosítást, tájékoztatást nyújtó középterjedelmű és kis cikkek: az igazi lexikális anyag. Hogy az ilymódon jóformán megkettőződött terjedelmű mondanivalónkat mégis sikerült redukált ívszámon elhelyezni, az csakis a legmodernebb sajtótechnika minden előnyének felhasználásával volt elérhető.
Hogy mit tartalmaz ez a lexikon?
Azt hisszük, jóval többet, mint amit neve mond. És mégsem többet, mint amenynyire a kereskedőnek, a bankembernek és ipari üzemekben működőknek szükségük van, ha ugyan azon, hogy mi az, ami szükséges, nem pusztán azt a mesterségszerű rutint értjük, amelyet az üzletembernek megélhetése végett el kell sajátítani, hanem azt a mélyebben gyökerező megalapozottságot is, amelyből - mint folyton új meg új erőt adó talajból - további boldogulásának, szélesebb érvényesülésének arany gyümölcsöket termő terebélyes fája hajt. 

Már akkor, amidőn a Révai Testvérek Irodalmi Intézet R. T. kiadásában és az alulírott szerkesztésében a Magyar Kereskedő Könyve c. négykötetes enciklopédia lezáródott, foglalkoztunk azzal a gondolattal, hogy folytatásaként kereskedelmi lexikont is adunk közre. A háború kitörése, a velejáró és a közvetlenül utána következő események azonban e terv megvalósulását jóidőre lehetetlenné tették.
Időközben a Magyar Kereskedő Könyve, amelyből sok ezren merítettek okolást, az utolsó példányig elfogyott, ami a kérdést más oldalról tette időszerűvé. A gazdasági helyzet, igaz, ma sem rózsás, de a kiadó irodalmi intézet úgy véli, hogy erkölcsi kötelessége az eljövendő gazdasági megszilárdulásnak elébe menni s a konszolidációt a maga módja szerint és a maga eszközével: a jő könyvvel előmozdítani.
Így határozódott el ennek a műnek a létrejövetele.
Az eszme a megvalósulásig érlelődvén, felmerült a kiadó és a szerkesztő előtt a kettős eshetőség: a Magyar Kereskedő Könyvéből adjanak-e új kiadást közre, avagy a kereskedelmi lexikon régen vajúdó tervét valósítsák-e meg. A kérdés gondos és érett megfontolás után abban a formában oldódott meg, - s reméljük, ez a megoldás a közönség tetszésével is fog találkozni, - hogy a két típust egyesítjük. Ebben a könyvben tehát újszerű gondolat valósult meg. A kereskedelem, a vele szorosan összefüggő pénzügy, valamint az ipar legfontosabb fejezeteit nagy, néha ívekre terjedő tárgyalásban nyújtjuk, amint ez a M. Kereskedő Könyvében történt; ezek a tanulásra is alkalmas részek. De e nagy cikkek között ezerszámra vannak gyors felvilágosítást, tájékoztatást nyújtó középterjedelmű és kis cikkek: az igazi lexikális anyag. Hogy az ilymódon jóformán megkettőződött terjedelmű mondanivalónkat mégis sikerült redukált ívszámon elhelyezni, az csakis a legmodernebb sajtótechnika minden előnyének felhasználásával volt elérhető.
Hogy mit tartalmaz ez a lexikon?
Azt hisszük, jóval többet, mint amit neve mond. És mégsem többet, mint amenynyire a kereskedőnek, a bankembernek és ipari üzemekben működőknek szükségük van, ha ugyan azon, hogy mi az, ami szükséges, nem pusztán azt a mesterségszerű rutint értjük, amelyet az üzletembernek megélhetése végett el kell sajátítani, hanem azt a mélyebben gyökerező megalapozottságot is, amelyből - mint folyton új meg új erőt adó talajból - további boldogulásának, szélesebb érvényesülésének arany gyümölcsöket termő terebélyes fája hajt. 

Már akkor, amidőn a Révai Testvérek Irodalmi Intézet R. T. kiadásában és az alulírott szerkesztésében a Magyar Kereskedő Könyve c. négykötetes enciklopédia lezáródott, foglalkoztunk azzal a gondolattal, hogy folytatásaként kereskedelmi lexikont is adunk közre. A háború kitörése, a velejáró és a közvetlenül utána következő események azonban e terv megvalósulását jóidőre lehetetlenné tették.
Időközben a Magyar Kereskedő Könyve, amelyből sok ezren merítettek okolást, az utolsó példányig elfogyott, ami a kérdést más oldalról tette időszerűvé. A gazdasági helyzet, igaz, ma sem rózsás, de a kiadó irodalmi intézet úgy véli, hogy erkölcsi kötelessége az eljövendő gazdasági megszilárdulásnak elébe menni s a konszolidációt a maga módja szerint és a maga eszközével: a jő könyvvel előmozdítani.
Így határozódott el ennek a műnek a létrejövetele.
Az eszme a megvalósulásig érlelődvén, felmerült a kiadó és a szerkesztő előtt a kettős eshetőség: a Magyar Kereskedő Könyvéből adjanak-e új kiadást közre, avagy a kereskedelmi lexikon régen vajúdó tervét valósítsák-e meg. A kérdés gondos és érett megfontolás után abban a formában oldódott meg, - s reméljük, ez a megoldás a közönség tetszésével is fog találkozni, - hogy a két típust egyesítjük. Ebben a könyvben tehát újszerű gondolat valósult meg. A kereskedelem, a vele szorosan összefüggő pénzügy, valamint az ipar legfontosabb fejezeteit nagy, néha ívekre terjedő tárgyalásban nyújtjuk, amint ez a M. Kereskedő Könyvében történt; ezek a tanulásra is alkalmas részek. De e nagy cikkek között ezerszámra vannak gyors felvilágosítást, tájékoztatást nyújtó középterjedelmű és kis cikkek: az igazi lexikális anyag. Hogy az ilymódon jóformán megkettőződött terjedelmű mondanivalónkat mégis sikerült redukált ívszámon elhelyezni, az csakis a legmodernebb sajtótechnika minden előnyének felhasználásával volt elérhető.
Hogy mit tartalmaz ez a lexikon?
Azt hisszük, jóval többet, mint amit neve mond. És mégsem többet, mint amenynyire a kereskedőnek, a bankembernek és ipari üzemekben működőknek szükségük van, ha ugyan azon, hogy mi az, ami szükséges, nem pusztán azt a mesterségszerű rutint értjük, amelyet az üzletembernek megélhetése végett el kell sajátítani, hanem azt a mélyebben gyökerező megalapozottságot is, amelyből - mint folyton új meg új erőt adó talajból - további boldogulásának, szélesebb érvényesülésének arany gyümölcsöket termő terebélyes fája hajt. 

Erdély legendásan toleráns földjén, ahol több nemzet él sok évszázada egymás mellett - a XVI. század végén a zsidók hitére tért át egy magyar közösség. Lelki zsidóknak vallották magukat... A hitújítás lázában Péchi Simon és követői olyannyira rátaláltak az Ótestamentumra, hogy átvették a zsidó szertartásokat. És ezzel elkezdődött a vérségileg nem, de "lelkileg zsidó" székelyföldi emberek szinte hihetetlen története; a székely zsidózók vagy székely szombatosok - így nevezte őket az erdélyi köznyelv - vallásalapító (inkább: átvevő) útkeresése. A székely zsidózók hite néhány év alatt meghódította Erdélyt, de végül a "bevett vallások" mellett nem tűrték meg... Századokon át üldözték a székely szombatosokat, s mire az ezernyolcszázas évek végén a szabad vallásgyakorlás rájuk is érvényessé vált - már csak két székely faluban őrizték a hitet. A huszadik század negyedik évtizedében csupán Bözödújfaluban (a "székely Jeruzsálemben") élt néhány zsidózó család... Aztán jöttek a zsidótörvények... Valóban ótestamentumi, kemény és zord sors verte a székely zsidózókat. A nyolcvanas évekre három-négy öregasszony maradt hű a hitéhez... Aztán a falu is Ceausescu faluromboló politikájának áldozatául esett. Hiába mentek a székely Jeruzsálem lakói Bukarestbe, hogy a diktátortól kegyelmet könyörögjenek a településnek - kiköltöztették őket házaikból, és a falut elárasztották vízzel.