Andorka Rudolf, Buda Béla, Donga Katalin, György István - Társadalmi beilleszkedési zavarok Magyarországon

A joghallgatók létszámának és ezzel a jegyzet iránti keresletnek a növekedésével 1996-ban sor került a jegyzet harmadik, változatlan kiadására, amibe csupán egy jogszabályi változásmutatót és egy kisebb hibaigazítót tudtunk beilleszteni. 1997-ben, a negyedik kiadáshoz újból átdolgoztuk a jegyzetet (különösen az állami tulajdon kizárólagos tárgyaira és a zálogjogra vonatkozó részeket), a második kiadás elvei szerint. 1997-98-ban is megjelent a jegyzet tartalmát érintő több fontos törvény és számos egyéb jogszabály. Ezek közül a két legfontosabb az ingatlannyilvántartásról és a társasházról szóló törvény, melynek alapján a jegyzet vonatkozó részeit újra kellett írni. A dologi jogra zúduló jogalkotási áradatnak tehát még mindig nincs vége, így ez a kiadás is csak egy tanévre szól. Bízva abban, hogy a jegyzet által is előmozdítani kívánt letisztulás hamarosan bekövetkezik, továbbra is eredményes tanulást kíván:
a szerző

Ajánlom leányomnak, Janinának és minden fiatalnak, akik képesek megtenni a lehetetlent, azáltal, hogy erejüket Istentől, jóságukat az emberi szellemből merítik. Élettörténetemet nekik ajánlom, hogy sikerüljön megtalálni önmagukban a reményt és az erőt. A bátorság felülről érkező biztatás ha szívünkkel hallgatózunk mindig tudni fogjuk mikor és mit kell tennünk. A hír, hogy a Holocaust nem volt igaz, megtöri a csendet és beszélni kell róla, harcolni kell, hogy ne legyen többé ilyen tragédiája az emberiségnek.A személyes hangvételű, önéletrajzi íráson keresztül szemtanúi lehetünk a II. világháború borzalmainak Lengyelország megszállásának, a haláltáborok néma jajkiáltásának. A könyv mondanivalója nincs földrajzi helyhez kötve, a megélt fájdalmak és szenvedések azonban máshol is megtörténhettek volna. Egy hívő, katolikus lengyel lány története, aki részese volt a német és orosz megszállásnak, aki a háború alatt percek alatt nőtt fel. Életét szőke hajának, kék szemének, nevének és német nyelvtudásának köszönhette. A megélt borzalmak átélése, emberszeretete, áldozatvállalása tette lehetővé számára életek megmentését a pokol torkából.

A Sorstalanság a legmegrázóbb magyar holocaust-regény. Kertész Imre a valóságra eszmélés stációit rajzolta meg az első jelentős művében. Hőse egy pesti zsidófiú, akinek először apját viszik el munkaszolgálatra, majd ő maga is táborba kerül. Olyan világnak leszünk tanúi, amelynek poklában nemcsak a való életről s a történelemről való tudás, hanem még a mindennapi tájékozódó készség is csődöt mond. A totalitárius állam lidércnyomásos, abszurd világa ez. Aki elszenvedőjévé kénytelen válni, annak nincsen többé egyéni sorsa. Ez a sorsvesztés is hozzátartozik a nácizmus sátáni valóságához.
A Sorstalanság a legjobb magyar elbeszélői hagyományok fontos fejezete: műremek. Az előadásmód hűvössége, részletező pontossága, a patetizmust a tragédiából kiszűrő irónia filozófiai mélységet ad a műnek, és utánozhatatlan stílust eredményez.
Kertész Imre ezzel a művével, mely első ízben - nem kevés viszontagság után - 1975-ben jelent meg, azonnal a kortárs irodalom élvonalába került. Később pedig a regény német, spanyol, francia, holland, svéd, héber, olasz és angol fordítása nyomán bebizonyosodott, hogy a Sorstalanság nemcsak hozzánk szól, hanem minden kultúrnéphez, amely tudja, jelenével csak akkor lehet tisztában, ha múltjával számot vetett.