Antikvárium

Az elmúlt tizenöt évben a vendéglátási és étkezési szokásokban bekövetkezett fejlődés lényegesen megváltoztatta a vendéglátóiparral szemben támasztott követelményeket, a vendéglátóipari termelés jellegét és feltételeit. A két ismert szerző legújabb szakkönyvében az új követelményeknek megfelelően a táplálkozástudomány eredményeire támaszkodva tárgyalja a táplálkozási, az értékesítési és a termelési ismereteket. Külön fejezetek szólnak a termelés-értékesítés kapcsolatáról, az élelmi anyagok feldolgozásáról és az ételkészítési műveletekről.
A könyv mintegy 2600-2700 receptet tartalmaz, amelyek között a magyar konyha specialitásai mellett megtalálhatók a nemzetközi gasztronómia legismertebb ételei is. Az egyes fejezetek ételcsoportonként a legjellemzőbb ételeket tartalmazzák, anyaghányadokkal és teljes technológiai leírásokkal, a rövidebb - anyaghányadok nélküli, csak a legszükségesebb technológiai leírásokkal közölt - receptek pedig az ételválaszték bővítéséhez és variálásához nyújtanak lehetőséget.
Igen érdekesek a nemzetközi gasztronómiával foglalkozó fejezetek, amelyek - a magyar konyha jellegzetességei mellett - a nemzetközi gasztronómia általános szabályairól, a különböző népek jellegzetes étkezési szokásairól, speciális ételeiről adnak áttekintést.
A kötet nemcsak a magyar konyha hagyományait őrző alapkönyv, hanem egyben a jelen és a jövő vendéglátásának feladatait segítő, a szakemberek számára korszerű, sokrétű, átfogó ismereteket nyújtó munka.

Hunyadi János került először érintkezésbe ezekkel a délszláv könnyű lovasokkal, akik hazánk déli részén tovább folytatták harcaikat az ősi ellenség, a török ellen.
A vasfegyelmet követelő Mátyás király szervezte őket csapattá, amikor szolgálatába állottak. Fél évszázad sem telt el, és a huszárok majdnem kizárólag magyarok lettek. Így volt ez a 150 éves török uralom alatt is.
A szakadatlan háborúskodás kifejlesztette a magyar huszár harci erényeit, a végvárakat már el sem lehetett képzelni huszárok nélkül.

Válogatott verseiket a költők, a kialakult szokásnak engedelmeskedve, rendszerint az idő, a keletkezéstörténet fonalára fűzik. Legeredetibb költőnk, aki egyébként azt nyilatkozta legutóbb, hogy "az eredetiség annyira nem érdekelt, amennyire a reneszánsz költőit nem érdekelte", és nem hiszi, hogy "neki valaha is lett volna saját hangja", ebben is, válogatott verseinek csoportosításában is más rendet követ. A 111 vers - 11 ciklus 11-szer 10 darabja és az Ablak nyégyszögében című nyitó vers - szerkezeti újdonságával tulajdonképpen maga a költő ad sokat vitatott és sokféleképpen értelmezett költészetéhez, költői működésének megértéséhez új magyarázatot.Ez a rend ugyanis, azáltal, hogy a szüntelenül áramló, egyetemes lét költészetének tartományait a belső összetartozás jellege szerint különíti el, a költő önarcképét is kirajzolja, a típusét, "aki végigpróbál mindenféle hangot, mindenféle lehetőséget, olyan széles körben, hogy ott egyéni jegy egyéb már nem marad, mint a hozzányúlásnak a jellege".

A fogalmazási gyorsírás anyagát a 47.388/1940. VKM. számú rendelet lényegesen átalakította. Ez a rendelet a fogalmazási gyorsírás keretébe utalt át több rövidítést és egész rövidítési csoportokat, amelyeket azelőtt az irodai gyorsításban tanítottunk. Az irodai gyorsírás anyagának ez a csökkentése kétségkívül könnyítést jelent az irodai rövidítések tanításában. De még nagyobb előnyt nyújt a rövidítések tanításában az a körülmény, hogy a tanuló már a fogalmazási gyorsírás tanulása közben megismerkedik a szabad rövidítésalakítás legfontosabb elvi feltételeivel és hozzászokik az önálló rövidítésalakítás gondolatához.
Nem újdonság tehát a tanuló számára, hogy mérlegelnie kell a rövidítési lehetőségeket, meg kell találnia az alkalmas grafikai eszközöket a szó lényeges hangzási elemeinek legrövidebb kifejezése. Szabad kezet engedünk a tanulónak a rövidítés mértékének megállapításában, tehát neki magának kell számot vetnie a rövidítés egyértelmű és biztos olvashatóságának feltételeivel. Az irodai gyorsírásban ilyenformán már azokra az ismeretekre támaszkodunk, amelyeket a tanuló a rövidítésalakítás terén a fogalmazási gyorsírás tanulása közben megszerzett. 

Krúdy Gyula regénye nemcsak a hírhedt tiszaeszlári vérvád és per történetét jeleníti meg, hanem az önmagát túlélő tizenkilencedik század hervadását, a hajdani "dicső eszmék" visszájára fordulását, a táblabírák világának porba hullását is.

"A Lolita bizonyos értelemben túlságosan nagy regény. Úgy zúdul rá az olvasóra, mint valami kábítószer, mely erősebb, mint bármelyik, amit eddig felfedeztek vagy létrehoztak. Ugyanúgy, mint a narrátora, ellenállhatatlan és felejthetetlen... A Lolita kegyetlen könyv a kegyetlenségről." Martin Amis írta ezt Nabokov leghíresebb regényéről, mely az ötvenes évek második felében meghozta számára a világhírt: a számos - vagy inkább megszámlálhatatlan - olyan író egyike, akikre a Lolita s szintúgy a szerző többi műve, stílusa, erkölcsi szemlélete, esztétikai világnézete mély hatást gyakorolt.
A XX. századi világirodalomból nagyon kevés könyv vált annyira a kultúránk részéve - s köszön vissza a legkülönfélébb formákban könyvek lapjairól és filmek kockáiról -, mint épp a Lolita, az a regény, amelyet először, egy prűdebb korban, meg sem akartak jelentetni a merészen szexuális tartalma miatt, s amelyet soáig mindenféle szexuális forradalmak híres-hírhedt műveivel volt szokás egy sorban emlegetni. Pedig mi sem állt távolabb a szerzőtől, mint a szexuális ösztön felszabadítására való törekvés. Nabokov művészi célja nem egy perverzió fölmagasztalása, se nem elítélése (vagy az mégis?): a mű metaforikus szinten az emberi "én" börtönéről szól - pedofil főhőse, Humbert Humbert ahhoz a majomhoz hasonlít, amelyik "létrehozta az első szénrajzot, amit állat valaha is készített; ez a vázlat a szerencsétlen pára ketrecének rúdjait ábrázolta".
A Lolita hallatlan világsikerét - két film is készült belőle (Stanley Kubrick, illetve Adrian Lyne rendezésében), és a világirodalom legtöbbet elemzett művei közé tartozik - elsősorban hihetetlen nyelvi és gondolati gazdagságának köszönheti: minden idők egyik legnagyobb művészregénye ez, amelyet képtelenség "kiolvasni".
Lolita, a "nimfácska" és a kiskorú szerelme miatt gyilkolni is képes Humbert Humbert története ezúttal az első magyar nyelvű Nabokov-sorozat részeként jelenik meg: nagyszerű regények sorába illeszkedik, melyek mindegyike az emberi lélek, a művészi teremtés és a nyelv végső határait kutatja.

„Az anyának és a fiúnak!”

„MINDEZT MAJD MEGÍROM MÉG PONTOSABBAN IS.”
Ígéret, fenyegetés vagy idézet volt A szív segédigéi utolsó mondata? 1985-ben, amikor számozatlan, gyászkeretes oldalakon megjelent Esterházy Péter könyve, ez a sokat idézett mondat leginkább egy írói attitűd megnyilvánulásának tűnt. A Harmonia cælestis és a Javított kiadás apakönyvei után most, huszonhárom évvel később, a Semmi művészet megjelenésével nyer új jelentést a fenti mondat, és a fenti mondatot megelőző segédigékbe tört anyahalál-könyv.

A Semmi művészet a föltámasztott anya könyve, az anyáé, aki ismeri a lesszabályt, és akinek nyelve, mely által a világhoz való viszonya meghatározódik, a futball nyelve. A fiú csak ehhez képest van, és minden és mindenki más is csak ehhez az anyafutballnyelvhez képest létezik. A futball, mely a szerző előző könyvében inkább a magántörténelem-írás eszköze és terepe volt, mostanra mint világszemléletet van jelen, melynek eredője az anyához és az anyanyelvhez való viszonyban gyökerezik: anyanyelv-komplexus.

Ha az olvasó Esterházy Péter regényében a „családtörténeti” szálat keresi, megtalálja – finoman megírt, kerek történetekben. Ha érzelmeket akar, azokat is: plátói szerelem, gyengédséggel teli házastársi szeretet, no meg az anyai meg az apai. Aki az esterházys-önreflektív szövegvilágra kíváncsi (hol kezdődik, és hol végződik az író?), az sem fog csalatkozni. Irónia, szépség, történelem, aranycsapat, apa, nagymama, nagynéni, nagybácsi, anya, élet és halál, főként halál, de az nagyon szépen megírva. És az élet is, persze, a halál előtt.

Útmutató szülőknek és mindazoknak, akik gyerekekkel és fiatalokkal foglalkoznak.

A „kütyük”! Mennyi mindenre jók, és mennyi gond is van velük, miattuk… Inkább hasznosak vagy inkább veszélyesek? És tulajdonképpen miért is lennének veszélyesek? Ellentmondásos szakértői vélemények, kutatások… Szabályok, egyezségek, amelyeket mindig újra kell tárgyalni… Az elkeserítő látvány, amikor fiatalok, felnőttek egymás mellett ülve, ki-ki a saját kütyüjére tapad, és szinte falat von maga köré, miközben a kezében levő apró tárgy varázslatszerűen szüntet meg időt és távolságot… Micsoda ellentmondás megint!

A kevesebb mint egy éve megjelent, német tudósok és kutatók által írt útmutató, melyet további 20 nyelvre fordítanak szerte a világon, hiánypótló olvasmány minden szülő és pedagógus számára. Hiánypótló, mert egy tárgyilagos képet ad egyrészt arról, hogy mik az egészséges fejlődés követelményei egy-egy életszakaszban, másrészt pedig élhető kompromisszumot próbál javasolni, hogy mennyire engedhetjük be gyermekeink életébe a feltartózhatatlanul terjedő digitalizációt, úgy, hogy a lehető legkevesebbet ártson.

Vekerdy Tamás utolsó írásai közé tartozik az előszó, melynek megírását boldogan vállalta, mert annyira fontosnak tartotta, hogy magyarul megjelenik ez a kalaúz. Ebből álljon itt egy rövid idézet:
„A külső kép elnémító kép. A képernyő kapcsolat nélküli világba vezet be. Ezek a csodás kütyük valójában varázseszközök, olyasmiket valósítanak meg, amikről az emberiség mindig is álmodott, fantáziált vagy mágikus eszközökkel próbált megidézni. A távolba látok, hallok, beszélek… De ők használnak minket – elbűvölnek, lenyűgöznek, nem tudunk szabadulni –, nem pedig mi őket. Legalábbis ma még így van, túl újak, túl szokatlanok, túl varázslatosak.”

Mintegy nyolc esztendeje a Makkabi Kiadó, összeállításomban megjelentetett már egy zsidó útikönyvet és adattárt, Zsidó élet Magyarországon címmel. Ez a kiadvány akkor, a rendszerváltást követő hazai zsidó közélet és a megnövekedett zsidó turizmus elősegítésére igen nagy jelentőséggel bírt. Időközben azonban az adatok jelentős része megváltozott, számos új intézmény és szervezet jött létre, ami szükségessé tette a könyv átdolgozását. Az új kiadásnál felhasználtuk az előző tapasztalatait, valamint a hozzánk érkezett számos javaslatot is. Ezúttal a hazai és külföldi turista szempontjait helyeztük előtérbe, a zsidó látnivalók részletes, könnyen áttekinthető bemutatása érdekében. így ez a mostani kiadvány mondhatni teljesen új munka: könnyebben kezelhető formátumban, számos színes képmelléklettel lát napvilágot. A remekbeszabott fényképeket az egyik legnagyobb magyar fotóművész, Szelényi Károly (Magyar Képek kiadó) bocsátotta rendelkezésünkre. Emellett egy-két archív fotót is felhasználtunk a kötetben.

Száz év óta egymás után láttak napvilágot a kisebb-nagyobb székely népköltési gyűjtemények, ám ezek a Vadrózsák jelentőségét nemhogy elhomályosították volna, hanem hozzásegítettek ahhoz, hogy egyre jobban felismerjük és megismerjük egyedülálló nagyságát. Kriza fél emberéletnyi munkával annyi értéket halmozott fel, amennyit és amelyhez hasonlót utódai közül senkinek nem sikerült találnia. Épp ezért gyakorlati folklórmunka közben ma is a Vadrózsákhoz mérjük és igazítjuk sikereinket, eredményeinket. Ha a régi népköltészetet keressük, faluhelyen ma is Kriza nyitott könyvével kezünkben faggatjuk a nagyidejű, nagy tudású énekeseket, mesemondókat. Faggatózunk és feszülten várjuk az eredményt: vajon jó évszázad múltán megtaláljuk-e az élő népköltészetben a Vadrózsák valamelyik meséjét, balladáját, dalát, mi több, talán olyanra is rábukkanunk még, amely elkerülte volna Krizának és munkatársainak figyelmét? Vagy pedig - s ez a leggyakoribb - újra meg újra megbizonyosodunk arról, hogy Kriza olyan kerek-egész kulturális hagyatékot rögzített a maga idején, amelynek ma már csak szétszórt töredékeit, maradványait lehet nagy nehézségekkel, sok utánajárással, száz helyről összekeresgélni.
A Vadrózsák múltunknak, művelődésünknek: egykori és mai önmagunknak része. Ha a Vadrózsákat olvassuk és szeretjük, egyszersmind önismeretünket, öntudatunkat, önbecsülésünket munkáljuk.