A természetes gyógymódok bibliája

Az 1942-ben megjelent, nagy indulatoktól feszülő, szuggesztív erejű regény - az író stílusművészeti remeke - vakító élességgel világít a barátság, a hűség és az árulás örvényeibe. Két régi barát évtizedek után újra találkozik és végigbeszélgetik az éjszakát. A múltra visszatekintve egyikükből vádlott, másikukból vádló lesz: egyikük annak idején elárulta sőt majdnem megölte barátját, elcsábította feleségét, örökre tönkre tette életét. Ám a tragédiát valójában nem alkalmi gyengeség okozta: egy világrend széthullása a hagyományos erkölcsi értékek megrendülését is jelenti.

1939. szeptember 1-jén a német csapatok átlépik a lengyel határt, s ezzel kezdetét veszi a második világháború. A megszálló németek először csak jogaikat csorbítva alázzák meg a zsidóságot, majd gettókba terelik őket, végül pedig kezdetét veszi a népirtás. A lengyel zsidóság egyedül áll szemben a náci terrorral, saját honfitársaik, a lengyelek elzárkóznak a segítségnyújtás minden formája elől.

Uris döbbenetes erejű regényének cselekménye a háborúnak azt az időszakát meséli el, amikor a varsói gettó lakói fellázadnak elnyomóik ellen, és házi készítésű fegyverekkel, valamint puszta ököllel szállnak szembe a Wehrmacht tankjaival. A város romjain folytatott küzdelem 47 napig tart, de végül csak néhány túlélő marad.

Részlet a könyvből:

"Voltam, mikor nem éltem és leszek, miután meghaltam.
A homályról, mely néha szavaimat borítja, nem én tehetek; nem tudok közvetlenül szólni; van közöttem és az olvasó között valami, vagy valaki, aki fátyolosítja hangomat. Nem én magam, hanem a testem és az olvasó teste; s talán az író is, akin át beszélek.
Mindezt meg kell még magyaráznom s meg is kísérelem majd, hogy megértessem rendkívül nehéz helyzetemet s ezen át majdnem mindnyájunk sorsát.
Emlékszem születésemre s ha a körülményeket nem is tudom pontosan idézni, a lényeget ismerem.
Az örök létben voltam, kívül téren és időn ott, ahonnét minden és mindenki jön s ahová minden és mindenki visszatér. Ez nem a Semmi, ez a Minden. A lét végtelen tengerében voltam, ezt kételkedés nélkül tudom; az egyetlen lélekben voltam, ahol nincs test, sem érzés, nincs tér és idő; ahol ismeretlen az öröm és fájdalom, a vágy és győzelem; az örök óceánban voltam, ahol egyesülnek az ellentétek, boldogság és boldogtalanság nélkül, tudat és öntudatlanság nélkül, színtelenül és testetlenül, végtelenül és alaktalanul... s ami ma számomra a legmegnyugtatóbb: értelem nélkül. Mert hogy magam sem tudom most teljesen felfogni és megértetni mult és jövendő állapotomat, annak oka, hogy ma öntudatom és értelmem is van s öntudatomon át kell szólanom közeli és távoli tudatokhoz... talán egy író tudatán át... olyan eszközökkel: szavakkal, betűkkel és fogalmakkal, melyek a legszerencsésebb találkozások pillanatában is csak hasonlítani tudnak mindahhoz, amit tiszta valóságában szeretnék megmutatni. Az értelem az értelmetlenség oka.
Voltam, anélkül, hogy lettem volna; és lettem, anélkül, hogy akartam volna."