Márai Sándor - A gyertyák csonkig égnek

Megrázó, mélyen felkavaró regény az elsőkönyves Pearl Abraham műve. Hősnője Rachel Benjamin, egy chászid rabbi lánya, aki tizenhárom éves, amikor először kerül összeütközésbe az apjával. Mivel életének egyetlen öröme a regényolvasás, szeretne beíratkozni a helyi könyvtárba, apja azonban választás elé állítja: vagy lemond a regényolvasásról, vagy kiveszik az iskolából. Rachel ettől fogva titokban olvas, titokban visel a vallási előírás szabályainak nem megfelelő fehérneműt, titokban tanul meg úszni, és végzi el az úszómesteri tanfolyamot. Kettős élete egyre jobban elidegeníti családjától, s a chászid közösségben is rossz hírét kelti. Szenvedései azonban megacélozzák, önmagába vetett hite erőt ad ahhoz, hogy egyedül is kivívja magának a boldogságot. A rabbi lánya, akárcsak a Chaim Potok regények, olyan élményt nyújt, mely egy életen át elkísér.

Részlet a könyvből:

"Voltam, mikor nem éltem és leszek, miután meghaltam.
A homályról, mely néha szavaimat borítja, nem én tehetek; nem tudok közvetlenül szólni; van közöttem és az olvasó között valami, vagy valaki, aki fátyolosítja hangomat. Nem én magam, hanem a testem és az olvasó teste; s talán az író is, akin át beszélek.
Mindezt meg kell még magyaráznom s meg is kísérelem majd, hogy megértessem rendkívül nehéz helyzetemet s ezen át majdnem mindnyájunk sorsát.
Emlékszem születésemre s ha a körülményeket nem is tudom pontosan idézni, a lényeget ismerem.
Az örök létben voltam, kívül téren és időn ott, ahonnét minden és mindenki jön s ahová minden és mindenki visszatér. Ez nem a Semmi, ez a Minden. A lét végtelen tengerében voltam, ezt kételkedés nélkül tudom; az egyetlen lélekben voltam, ahol nincs test, sem érzés, nincs tér és idő; ahol ismeretlen az öröm és fájdalom, a vágy és győzelem; az örök óceánban voltam, ahol egyesülnek az ellentétek, boldogság és boldogtalanság nélkül, tudat és öntudatlanság nélkül, színtelenül és testetlenül, végtelenül és alaktalanul... s ami ma számomra a legmegnyugtatóbb: értelem nélkül. Mert hogy magam sem tudom most teljesen felfogni és megértetni mult és jövendő állapotomat, annak oka, hogy ma öntudatom és értelmem is van s öntudatomon át kell szólanom közeli és távoli tudatokhoz... talán egy író tudatán át... olyan eszközökkel: szavakkal, betűkkel és fogalmakkal, melyek a legszerencsésebb találkozások pillanatában is csak hasonlítani tudnak mindahhoz, amit tiszta valóságában szeretnék megmutatni. Az értelem az értelmetlenség oka.
Voltam, anélkül, hogy lettem volna; és lettem, anélkül, hogy akartam volna."