Antikvárium

Az állategészségtan az ember egészségtanához hasonlóan azokkal a kérdésekkel foglakozik, amelyek elsősorban szolgálják az állatok egészségének a fenntartását.
Hogy mit nevezünk egészségnek és betegségnek az a gyakorlati életből jól ismert. Ezért az állategészségtan keretein belül arra világítunk rá elsősorban, hogy a különböző környezeti tényezők az állati szervezet egészségi állapotának a fenntartását mennyiben segítik elő, illetőleg mennyiben gátolják. Ugyanis a gazdasági állataink egészségének a megőrzése nemcsak állatorvosi feladat, hanem nagy szerepe van ebben az állattenyésztőknek és állatgondozóknak. Fontos feladat hárul itt a mezőgazdaságtan szakos általános iskolai tanárokra is, akik állomáshelyeikre kikerülve az oktató és felvilágosító munkájukkal igen jó szolgálatot tehetnek az állategészségügynek.
A gazdasági állataink egészségének a védelme elsősorban az állatokkal foglalkozó egyének kezében van. Az állattenyésztő feladata az, hogy állandó megfigyelés alatt tartsa az állatait, továbbá a tartási és takarmányozási viszonyokat kedvezően irányítsa, megfelelő szinten tartsa. Ezzel el lehet érni azt, hogy egészséges és ellenálló szervezetűek lesznek a tenyésztett állataink.
Az optimális környezeti és tenyésztési viszonyokat viszont tudatosan kialakítani csak ugy lehet, ha ismerjük azokat a feltételeket, amelyek révén az állatok egészsége fenntartható, azaz mindazokat a tényezőket, amelyek veszélyeztetik az állatok egészségét, illetőleg betegséget idéznek elő.
A gazdasági állataink körében előforduló betegségek közül különösen nagy jelentőségű a parazitás és a fertőző betegségeknek az ismerete. Az egyes járványszerűen fellépő betegségek időbeni felismerése, a megfelelő óvintézkedések életbeléptetése nagymértékben csökkenti a bekövetkező veszteséget.

"Két évig szünet nélkül dolgoztam, úgyhogy 1924 őszén már egy tucat film volt mögöttem. (Pályafutásom alatt, a rövid- és hosszú filmekkel együtt, negyvenkilenc film főszerepét játszottam. ) De minden filmezésnél nagyobb elégtétellel töltött el, hogy... alig volt hét, hogy valamelyik lapban ne jelent volna meg írásom. S az, hogy bennfenntes voltam művészkörökben, megkönnyítete a neves emberekkel készített interjúkat."

Életében kevesen méltányolták ezt a különös-kalandos életű, zárkózott írót. Maga is csak arra számított, hogy majd ennek a regényének a megjelenése után ötven esztendő múlva, 1880-ban lesz része megértésben és elismertetésben. Jóslata beteljesedett, sőt Stendhal, a művész és az ember ma érdekesebb és népszerűbb, mint valaha. Palástolt érzelmességében és értelmi fegyelmében két világ, a XVIII. és a XIX. század munkál, és talán ez a - korunktól sem idegen -kettősség teszi, hogy ez az éles szemű katonatiszt és precíz tisztviselő, szenvedélyes-olaszos műkedvelő és gyanakvó diplomata olyan mélyen átéli, de egyszersmind kívülről szemléli, és művészetében hitelesen jeleníti meg kora emberi-társadalmi élményét. A Vörös és fekete többszörös szín-jelképrendszere azt fejezi ki, hogy a XIX. századelő Franciaországában az egyszerű ember gyereke csak a vörös katonadolmányban vagy a fekete reverendában érvényesülhetett, de a vörös és fekete, a rulett két színe, azt is felidézi, hogy minden ilyen vakmerő törekvés mögött egy szerencsejáték kockázata borong.

E három kisregényt a történeti időrenden kívül a földrajzi környezet azonossága is egymás mellé, egymás mögé állítja: mindháromnak cselekménye egy kelet-alföldi, hajdanvolt, eltűnt, képzeletbeli, ám nagyon is valóságos megye, Zaránd vármegye területén bonyolódik.
A Here-báró-t 1954-ben merészeltem elkezdeni és a háromértelmű (trivális) cím és "hős" mögött ama első két esztendő (1945-46) "zarándi" viszonyai és válságai bontakoznaki ki.
Az Ember fia és farkasá-ban közelebb fekvő bátorsággal már alig három év távolából tekintek vissza 1956-ra, éles oldalsugarat vetve egyetlen község, egyetlen közösség, egyetlen család tragédiájára.
A Fekete rózsá-ban bűnhügyi történetnek álcáztam az Ember fia és farkasa ideje után következő esztendők faluéletét Az is lehetne a címe ennek a munkámnak: Egy tiszta leány-asszony három gyermekkel 1960-ban.
Negyedik, terjedelmesebb regényemben írtam le név szerint először s a földrajzi topográfia fiktív eszközeivel Zaránd megyét. Ez az összefoglaló mű felölei a jelen trilógia egész idejét és atmoszféráját. Ez a munkám (a Játékosok és szeretők) már nem fért ide, külön könyvbe kívánkozott.

A George Beranrd Shaw életét megrajzoló magyar alkotók közül Hevesi Sándor mindenképpen autentikus, megbízható és avatott tollú szerző. Nemcsak kortársak voltak, hanem egyként színházi emberek is. Hevesi 13 Shaw-darabot ültetett át magyar nyelvre, melyeket ma is megtalálunk a színházak repertoárjában. A kötet nemcsak Shaw színes egyéniségét, színpadi szerzőn túlmutató jelentőségét mutatja be, de összefoglalja a magyar színpadra állított darabjait, hanem bemutatja Shawt a nagy nemzetekhez fűző érzelmeit, kapcsolatait, viszonyrendszereit. Remek keresztmetszetét adja egy életműnek magyar szempontból, magyar vonatkozásokkal.

Amikor a század elején a huszonegynéhány éves Einstein közzétette az általa kidolgozott relativitáselméletet, sokan fantasztának tartották, s nevét a humor is szárnyaira kapta. Valójában Einstein elméletét csak kevesen értették, s ez még ma is a fizika "nehéz kérdései" közé tartozik. Landau és Rumer, a két kiváló szovjet fizikus is nehéz feladatra vállalkozott: népszerűen ismertetik Einstein elméletét, annak mindennapos, gyakorlati vonatkozásait. A szellemesen és hitelesen megírt könyvet Dala László Einstein-életrajza és Kassovitz Félix művészi illusztrációi egészítik ki. A fordítás Abony Iván munkája.

A nemrég elhunyt Franciose Giroud - többek közt egy magyarul is nagy sikert arató Alma Mahler-életrajz kiváló szerzője, a L'Express című hetilap alapító főszerkesztő asszonya, a neves közéleti ember - ebben a könyvében Madame Curie életét beszéli el szeretettel, tisztelettel és csodálattal, de minden fölös szentimentalizmus nélkül. Meggyőződése meggyőzően egyértelmű: amit Maria Sklodowska, vagyis Madame Curie, ez az egészen különleges egyéniség szegény sorsból származó külföldi nő létére a korabeli Franciaországban elért, azt más földi halandó sem akkor, sem ma nem érhetné el. Ezt a könyvet a már közismert Madame Curie-életrajzokkal ellentétben nem hatja át a romantika, de teli van szerelemmel és szenvedéllyel, miközben megkapóan érzékletes képet ad a XIX. század végének, a századfordulónak és az első világháborúnak a történetéről is. S hogy ne feledjük: pontos és hiteles, mégis közérthető tudományos leírást ad a Curie házaspár kísérleteiről, a plutóniumról, a rádiumról, a kor tudományos szenzációiról. Nem tankönyv, "csak" tudománytörténet, nem monográfia, "csak" tényregény - egy nagyszerű asszony és egy nagyszabású kor lebilincselő históriája. 

A világhírű etológus és több, kutyákról szóló sikerkönyv szerzője egyre inkább szépíróként is meghódítja az olvasókat! A Kannibálok című elbeszéléskötet után most egy vérbeli regénnyel jelentkezik a szerző: A Bábosok rendkívül olvasmányos, érdekfeszítő történet egy ősi, erőszakmentes falu életéről, amelyet tragikus módon semmisít meg a globalizáció.

Anita túlélte a huszadik század legnagyobb emberi traumáját, a koncentrációs tábort. Tizenöt éves, árva, elveszett. Kapaszkodik a maradék rokonai által feléje nyújtott szalmaszálba: a magyarországi árvaházból nagynénje Csehszlovákiában élő családjához menekül. Nagynénje a férjével, a kicsi gyerekével és a sógorával egy frissen kitelepített szudétanémet család otthonában él, és sok-sok számkivetett sorstársával együtt az Ígéret Földjére készül. Anita álma is Palesztina, de ő ahhoz még gyerek, hogy a kezébe vegye a sorsát. A rokonok felkarolják, érte küldik Magyarországra az élveteg sógort, akinek rögtön megtetszik a szép gyereklány...
Hány csepp van az óceánban?
Hány csillag az égen?
Az emberiség fejin hány hajszál van?
S hány gonoszság szivében?
Ez a Petőfi-vers segíti át Anitát életének történelmi és női sorsfordulóján. A regényből Anita B címmel olasz-magyar-cseh koprodukcióban film készült. 2014-ben került forgalomba.

Az író - könyvéről:
"Egy közigazgatási reform 1876-ban letörölte Magyarország akkori térképéről, az Erdélyi Érchegység nyugati szárnyáról Zaránd vármegyét. Négy szomszédos közigazgatási egységhez darabolva hagyományos, ősi illetékességét.
A Játékosok és szeretők-ben én ezt a Zarándot feltámasztom, s területén s főként megyeszékhelyén járatom képzeletemet, míg az 1950 körüli esztendőkről emlékezem.
Nem azért a tűnt megye ál- és fedőneve, hogy ne ismerjenek valóságos magokra egyetlen megye jó vagy rossz hírnvének őrzői, hanem hogy inkább több helyt borzolódjék fel az önérzet. Lelkiismereti válságot aligha kever regényem, mert hol vannak már azok a lelkiismeretek?! Egyéb ellenérzést is csak keletkezése, 1960 táján ébreszthetett volna, ha akkor napvilágra tud vala jutni.Valódi és hamisjátékosok a szereplőim, igazi és harag nélküli szeretők.
Kísérlet a felidzéhetetlen és képtelen évek viszaidézésére, minthogy minden múlt s főképp a sajátunk hihetetlen és lehetetlen.
Ha regényem rövid summázására törekszem, régies és közönséges szavakkal: a szerelem és a halál játékai vannak rejtve itt." 

Hauser legyintett.

- Hagyjuk ezt - mondta -, most végre megértette, mi a tét, fölösleges tehát folytatni a példálózást... Megkapja tőlem a szóban forgó összeget és hozzá egy saját személyére kiállított bónuszt, amelynek összegszerűségéről még tárgyalnunk kellene. Ellenértékként a mondjuk másfél millió dollárért azt óhajtom, hogy a további kutatást azonnal szüntesse be, és minden olyan dokumentumot és feljegyzést, amelynek már birtokába jutott, nekem átadjon vagy a jelenlétemben megsemmisítsen. Oké?

Amíg a világ világ, de még hét nappal azon is túl élnek Elek apó meséi: szaggatják a papucsokat a királykisasszonyok, veri a botocska a csaló tolvajt, elnyeri a királyságot a vitéz szabólegény, és minden szegény ember túljár az ördög eszén.
Nagyszüleitek, szüleitek, de még a ti gyerekeitek is olvassák ezeket a világszép meséket, amelyekből Kormos István válogatta ki ezt a kötetre valót, Szecskó Tamás megrajzolta, a Móra Könyvkiadó pedig hetedik kiadásban jelenteti meg a ti örömötökre.