Bächer Iván - Sétatárs

Íme, egy friss, ropogós regény a tizenhetedik századról. Tehát történelmi regénynek kell lennie, mert hogyan is lehetne más, mint történelmi, ha egyszer a tizenhetedik században játszódik, de a huszonegyedik században írták? Írta - Esterházy Péter. - E. P. Egy kemény asszonyról szól, aki tud szeretni. Így gyűlölni is. Továbbá az Úristenről és Gizi nevű bakmacskájáról. Férfiakról is, az egyik Nyáry Pál, igen, egy ilyen nevűt a tizenkilencedik századból ismerünk, aki tehát nem lehet azonos hősünkkel. Ahogy egy másik szereplő, Christoph Ransmayr csöndhintókészítő neve is csak véletlenül esik egybe a kortárs osztrák íróéval. Próbáljunk hát megbarátkozni a gondolattal, hogy a történelmi regény mint műfaj kap fogni még egy vajszínű árnyalatot az Egyszerű történet vessző száz oldal kardozós változatában. Más férfiak is regénykednek itten, az egyikük szakács - "A nagy ételsorokat még mindig fejből tudja, akár a Miatyánkot" -, specialitása a tengeri piláf. Vagy itt van Croy herceg: megfigyeltet és jelentéseket írat, de a jelentéseket tán el se olvassa. "Sebaj, tudjuk, a jelentés lényege nem az, hogy olvassák, hanem hogy írják őket." Nem volna ez így szerencsés azonban a könyvekkel. Ha nem olvassák őket, nem történik semmi: se velük, se általuk, porfogó tárgyakká lesznek. Ha meg ezt itt nem olvassák el, nem tudják meg soha, milyen az Esterházy-féle kardozó. Sem azt, hogy a legfontosabb: örülni tudni. - P. D.

Bevezetés	3
Hivatás és életcél	5
A múlt	13
Köcsögkalap és geológus kalapács	27
A mecénás	43
Gellérthegy és néhány régi csont	54
Úton	78
Felszerelés	82
Élelmezés	90
A gyűjtés	94
Ásványgyűjtés	99
Kőzetgyűjtés	110
Ősmaradványok gyűjtése	113
Munka a helyszínen	145
A likacsos kő	146
Masztodon zacskóban	156
Odahaza	159
Békés órák ásványok és kőzetek között	167
A preparálás mestersége	189
Ősmaradványok a dolgozóasztalon	227
Élő ősvilági növények és állatok	237

Ferencvárosi képeslapokat bemutató forráskiadványunk második részét nyújtjuk át a kedves Olvasónak. Míg a 2007-ben megjelent Üdvözlet a Ferencvárosból című kiadványunkban a II. világháború előtt megjelent képes levelezőlapokból válogattunk, ebben a kötetben az utóbbi hetven év képeslapjait gyűjtöttük össze, zömmel 1945 után kiadott lapokat. A képeslap kiadás terén a legnagyobb változást az 1948-ban bekövetkezett államosítás hozta. A kiadóknak ezután a Belügyminisztérium sajtóosztályával kellett engedélyeztetni mindent, amit meg akartak jelentetni. Az 1950-es évek elejére a piacon egyetlen kiadó maradt, a Művészeti Alkotások Vállalat, mely 1954. április 1-jével Képzőművészeti Alap Kiadóvállalat néven működött tovább. Monopolhelyzete több mint három évtizeden át fennállt, ennek kézzelfogható eredménye az a sok millió képeslap, mely az 1950-es évek elejétől az 1990-es évek elejéig megjelent. A Képzőművészeti Alap „versenytársa" az 1970-es évek elejétől a Kartográfiai Vállalat lett. A cég főként térképes lapokat jelentetett meg, általában kis példányszámban. Az 1980-as években egy új kiadó, a Magyar Távirati Iroda kezdte meg működését a képes levelezőlap piacon, majd a '90-es évek végén még több vállalkozás indult be.

Doktor Pfeiflein Telemach különös írása az elmebetegek felszabadításáról