Búcsúm a Sárga Háztól

Tartalom

Egy elbukott Isten	9
Útvesztők	16
Az evés	19
A száj	25
Az elnyeletés	31
A kannibalizmus I.	34
A kannibalizmus II.	40
A párviadal	52
Az óriás I.	64
Az óriás II.	76
A lélek szakadéka	81
Az örökkévalóság vágya	86
Az áldozat	92
Krisztus csonkja	98
A széttépett gyermek	109
A meghasonlott Isten	113
Az ördög	116
Továbbra is az ördög	120
Goya belső viszálya	124
A fej leharapása	125
Az én mélyében	131
Az elsüllyedés	133
Irodalom	139

Táncos Csuda Mózsi kalandjai Erdély visszacsatolásakor kezdődnek, a katonaságnál folytatódnak s a háborús megpróbáltatások után - a hegylakó népek ősi türelmével - várt és a tavaszi megújulást remélő hétköznapokkal zárulnak; "Mert Isten, aki a kivágott csonkból termőfát tud növeszteni újra, nem hagyja elveszni a népeket sem, akik benne hisznek."

Csak az ember főz.
A többi hideget eszik.
Az ember viszont nehezen kerülheti el, hogy – ha nem is tud, ha nem is szokott – legalább néha, hébe-korba rá ne kényszerüljön valami konyhai ténykedésre. És ha mégsem, hát megismerszik abból is. A konyhában nem lehet hazudni. Ott mindenki magamagát adja. Készíts nekem egy jó reggelit, és megmondom, ki vagy.
Régebben sokat mondták nekem, akik nem ismertek, de olvastak tőlem egyet s mást, hogy idősebbnek gondolnak. Mára már behoztam magamat, utánam öregedtem. Sokat éltem, sokat tapasztaltam, sok emberrel hozott jó vagy balsorsom össze.
Sok emberem sokféle volt, de egy dologban szinte kivétel nélkül egyeztek: jól és kedvvel sütöttek, főztek valamennyien.
Ebben a könyvben most csakis e szempontból veszem őket sorba… Mestereimet, tanítóimat, őseimet, rokonaimat, barátaimat, barátnőimet, társaimat eszem végig.