Csányi Vilmos - A bábosok

"Nagyon sokáig nem volt idegen tőlem a karriervágy. És ha most elkezdtem listázni a negatív vonásaimat, akkor be kell vallanom, hihetetlen hatalomvágy is volt bennem. Talán máig is van."
"A Kádár-konszolidáció ki nem mondott alkotmányához szervesen hozzátartozott, hogy mi nem beszélünk rólatok, ti sem beszéltek sokat magatokról és rólunk."
"Néha engem is sikerült megfélemlíteni. Na, nem Nagy Ferónak, hanem a KISZ-nek, a pártközpontnak, amikor ránk telefonáltak, miért nem adjuk ki a Beatricét."
"Adva van egy férfi - gyanítom: öregebbnek látszik, mint amennyi -, van egy jóval fiatalabb orvosnő és egy még fiatalabb énekesnő. Gondolom, egy öregurat nem vádolnak meg szexuális kilengésekkel."

A megrendítő történetben, melyet Balázs Valéria Anamé tár elénk, saját magunkra ismerhetünk, lelki fejlődésünk mérföldkövei köszönnek ránk. A kalandregénynek is beillő könyvben a sors rendeződését követhetjük nyomon, átlátva, hogy mindennek oka és eredője maga a szeretet, és hogy a legnagyobb szenvedés is a fejlődésünk szolgálatában áll. Az írónő kézzelfogható valósággá teszi a karma miszticizmusát, miközben olyan kérdések megválaszolására ösztönöz történetével, amelyekkel életutunk más irányt vehet. Segít minket, hogy saját válaszainkra találjunk, megfejtsük, kik vagyunk valójában, honnan jöttünk és mit kell tanulnunk a saját életünkből.

A kötet címe jól kifejezi a nyolc tanulmány közös témáját: szocializmus, kapitalizmus, demokrácia, rendszerváltás. A történelem menete feszíti ki azt az ívet, amelyben az írások elrendeződnek. A kiindulópont a „klasszikus", a reformok előtti szocialista rendszer (1. tanulmány). Ezután következnek a szocialista rendszeren belül maradó reformokkal foglalkozó fejtegetések (2. és 3. tanulmány). A kötet második felének témája a rendszerváltás (4-7. tanulmány). A szerző azokat a tanulmányait gyűjtötte össze, amelyekben a nagy rendszerek, a politikai-kormányzati formák és a rendszerváltás elméletéhez próbált hozzájárulni. Bár a maga által feltett kérdésekre igyekszik válaszolni, tulajdonképpen fontosabbnak tekinthetők maguk a kérdések, mint a feleletek. Mi a szocializmus? Mi a kapitalizmus? Mi a demokrácia? Ha egy országot egy adott pillanatban tanulmányozunk, hogyan tudjuk eldönteni, hogy a benne működő intézmények milyen más országokkal rokonítják? Hogyan viszonyul a retorika vagy az ideológia a valósághoz? Mi az, ami egy ország adott működési jellegzetességei közül rendszerspecifikus, és mi az, amivel bármelyik rendszerben találkozhatunk? Valamennyi tanulmányt egyöntetű tudományos metodika jellemez. Közös jellegzetességeik: 1. a „rendszerszemlélet", a rendszerparadigma, 2. a pozitív és a normatív megközelítés szigorú szétválasztása és 3. az interdiszciplináris módszertan. A szerző szeretné, ha a kötetet nemcsak közgazdászok vennék kézbe, hanem a politikatudomány, a szociológia, a jelenkorral és a közelmúlttal foglalkozó történészek is, és felkeltené nemcsak a kutatóknak és a hivatásos elemzőknek, hanem a közélet és a történelem iránt érdeklődő értelmiség szélesebb körének érdeklődését is.