Dr. Gáspár Ferencz - Vitorlával Ázsia körül

A balti államok (Észtország, Lettország, Litvánia) 20. századi történetének ez a két egybeszerkesztett kötete eredetileg külön jelent meg.
Az első kötet az ismert német történész, Georg von Rauch tollából Geschichte der baltischen Staaten címen 1970-ben, mg a második, amit két amerikai szerző, a litván származású Romuald J. Misiunas és az észt származású Rein Taagepera írt, The Baltic States címen 1983-ban.
A két könyv együttes kiadása nem önkényes. G. Rauch munkája az 1974-es angol kiadásban azt az alcímet kapta, hogy The years of independence 1917–1940 (A függetlenség évei), s a litván-észt páros tudatosan ennek folytatását rta meg, amint ezt az alcímmel is jelzik: Years of dependence 1940–1980 (A függőség évei). Könyvüket azután egy folyóiratban megjelent hosszú tanulmánnyal egészen 1986-ig hosszabbították meg, s R. J. Misiunas mindezt megtoldotta egy, a Kalinyingrádi területről szóló fejezettel.

A hajózás dolgozóinak régi kívánsága a belvízi és tengeri hajózás alapvető ismereteit részletesen tárgyaló szakkönyv, amely mind oktatási célokra, mind szakmai továbbképzésre megfelel. E kívánalmak megvalósulását jelenti Kádár Ferenc hajós- és tengerészkapitány e könyvének megjelenése. Ez a könyv a folyami hajós és a tengerész számára szükséges ismeretanyagon túlmenően az általános használatba még nem került korszerű megoldásokat, gépeket, szerkezeteket, műszereket is tárgyalja s így sokoldalú szakmai ismeretek megszerzésére nyűjt m ódot.
Hazánk szocialista újjáépítésével kapcsolatban, nagymúltú folyami hajózásunkra éppúgy mint egyre fejlődő Duna-tengeri hajózásunkra nagy feladatok várnak, ami szükségessé teszi, hogy hajósaink, tengerészeink szakmai tudásuk gyarapításával segítsék ezt a munkát. Jelentős lépés ezen a téren e könyv; általa a szerző több évtizedes hajózási gyakorlata, tapasztalata válik közkinccsé. E könyvből a ahjózás dolgozói úgyszólván minden helyzetben segítséget kapnak munkájuk elvégzéséhez - akár navigálásról, rakodásról, karbantartásról, vagy bármely más, a hajósmesterséghez tartozó kérdésről legyen szó. 

Mindent a végtelenségig lehet írni, minden kimeríthetetlen: egy csokor virág és egy hatalmas ország, egy szál ember és egy metropolis; mindről egyként lehet írni három kötetes trilógiát és egy flekkes szösszenést.
Újlipótváros jelene és históriája is csak - bocsánat a lopott hasonlatért - egy ilyen feneketlen kút, amelyből az idők végeztéig lehet meregetni a történeteket. Harmincezernyi ember, több ezer ház, üzlet, intézmény, neves és névtelen hely, látható és láthatatlan nevezetesség. Egy-egy nagyobb házmonstrumában nagyközségnyi ember él, akiknek mind-mind egyenkénti élete is kész regény.
Bolond, aki teljességre tör, és én nem vagyok bolond, vagy ha mégis, hát másként. Dehogyis lehet itt mindent megírni, meg se próbálom; szemezgetek csupán, csak arról referálok, ami elém bukkan, amibe belebotlok, vagy amit az orrom alá dugnak barátaim, akikből - hál istennek - bőségesen el vagyok látva itt.
Felírom az elém kerülő dolgokat csak, mint felírónő ősöm, nagyanyám testvére, Lonci néni, a Britannia söntésének koronázatlan királynője, felírom mindazt, ami elém kerül. Ami ma nem jött elő, benn maradt a hűtőben, konyhában, azt ma nem regisztrálom. Majd legközelebb.
(Bächer Iván)