Leírás és Paraméterek
"Drágáim, az istenért, de hát mi történt?" - kérdi Zsófika, az olvasó pedig keresse meg a választ.
Szerző | Esterházy Péter |
Fordította | |
Kiadó | Magvető Könyvkiadó |
Kiadás Éve | 1983 |
ISBN | 9632719077 |
Kötés Típusa | kemény |
Állapot | jó |
Vélemények
Hasonló termékek
Csaplár Vilmos - Hitler lánya
A regény a zsidó-magyar együttélés huszadik századi történetét jeleníti meg. Egy alföldi félárva parasztfiú és egy felvidéki, zsidó származású lány tragikus szerelme és a nagy, történelmi sorfordító események (1944 és 1956) drámai pillanatai kapcsolódnak össze ebben filmszerű, remekül pergő kalandregényben.
"Ekkor a szintén ritmikusan, vagy inkább eltökélten folyamatosan körbe-körbe tekintgető Hitler pillantása ráesett a konyhai csapóajtóban összezsúfolódott fehérruhásokra, egészen pontosan Fanni arcára. Hideg szemeinek pillantását irtózatos energiával összpontosítva, szinte kényszerítette a lányt, hogy visszanézzen, sőt, hogy pillanatokig ne is moccanjon még a szemgolyója se. Miután ezt elérte, röviden összefoglalta azt, ami még hátravolt. - Legyenek nyugodtak! Egyszer, nem olyan soká, hatalomra kerülünk, és bevezetjük az egészséges kosztot! Sok nyerssel! A kémiai folyamatok kultúrbetegségeivel a táplálkozás forradalmát állítjuk szembe! Elhallgatott, biccentett, és kisétált a Tökfőzelékből. Az ajtóból még visszanézett. - A varangy elfajult béka – mondta. - Ki tudja, mit eszik. Biztosan olyasvalamit, ami nem esik jól neki."
Rodale Publishing - Házi gyógymódok
Bächer Iván - Igazad van, Loncikám - "Alzsíri" levelek
Hajnalban öblös kiáltozás riaszt odakintről. Épp hogy eszmélek, fordulok is túloldalamra át. Ez az ébresztés rám nem vonatkozik, csak az igazhitűeket rendeli a napi első imára a helyi müezzin közeli minarétre szerelt megafonja. A szomszédos konyhában zörgő fridzsider teli sörrel, borral, otthonról repített disznókolbásszal - hol vagyok én bármiféle igaz hittől? Ja igen, Algírban, no , persze, hol máshol is.
Bächer Iván
Psota Irén - Szerelmeim, szerepeim és a szemtanúk
"Jó pár évvel ezelőtt láttam először és utoljára bikaviadalt. Évek múlva szimbolikus élménnyé vált. Úgy éreztem, hogy az életemről szólt. Meg kell mondanom, bikapárti vagyok. Elmondom, hogyan zajlik a viadal.
Mielőtt az arénába engedik a fiatal bikát, nem tudom, meddig, zárt rekeszben tartják, ahol nem tud mozogni. Aztán felhúzzák a rekeszajtót, és a nyakába szúrnak egy kis pengét, amitől valami történik vele. Nem fáj neki, de valami nyugtalanító van ott az agya körül, a kisagynál. Ez fokozza az izgalmát és vágyát, hogy kitörjön. Mámorosan boldog a Játék Szabadságának örömétől."