Friedrich Nietzsche - Vidám Tudomány

Az élet többnyire az evés-ivás körül folyik. Van, aki megadja a módját, másoknak mindegy, mit és hogyan esznek. Az, ahogyan elkészül egy étel, annyi mindentől függ. Nemcsak attól, hogy mi van kéznél, hogy ki főzi, süti, de nagyban befolyásolja a fantázia gazdagsága, a körülmények, sőt a múltbéli, no meg az eljövendő események is. Enni pedig kell. Lehetőleg minden nap.

Ne aggodalmaskodj, inkább öregedj meg! Társadalmunk néhány éven belül sokként fogja megélni saját öregedését, és ez a sokkhatás a világháború sokkjához lesz hasonlatos. Csak tudatunk radikális átalakítása képes minket újból megfiatalítani. Ez a könyv a legújabb tudományos eredmények alapján ijesztő diagnózist állít fel társadalmunkról, és összeesküvésre szólít fel az öregedéstől való félelem biológiai és szociális terrorja ellen. Még maradt egy esélyünk.

"Nincs még egy költő, kit annyira és oly általánosan ismernének világszerte, mint Rabindranath Tagoret. Szülőhazájában épúgy emlegetik nevét, mint Európában, Kínában, Japánban vagy Amerikában. Nagyon felületes megállapítás lenne, ha ezt az egyetemes érdeklődést divatnak neveznők. Irodalmi divat foglyul ejthet egy-egy országot, esetleg egy hasonló kulturájú világrészt, de nem kelthet visszhangot tökéletesen eltérő életnézetű fajokban. Rabindranath Tagore művének általános hatása mást bizonyít. Nincsenek véletlenek, a fejlődés útjai univerzális törvényeknek vannak alávetve. Az emberség egy új korszak, egy új és nagyszerű fejezet előtt áll és Rabindranath Tagore személye nem csupán szervesen összefügg ezzel az új életfázissal, hanem annak öntudatáraébredt kifejezése, hirdetője és vezetője.
Korunk a világtörténelemnek csodálatos szakaszát jelenti. Tanulságai elementáris erejüek, fejlődésvonalát megmásíthatatlan kényszerűség tereli a szebb jövő felé. Ha egyetlen kifejezésbe akarnók tömöríteni mindazt, ami korunkat, mint egy új kor előfutárát jellemzi, azt mondhatnók, hogy a nagy kiábrándulás sok-sok teóriából, csaknem mindenből, melyet a közelmultban emberlétünk alapjának tartottunk."

A címlapra egy csoportkép lenne stílszerű „Napraforgó kis védencei, virágai körében" aláírással, de a felvételek között nem találunk ilyen képet, mert a grófnő nem engedte magát fényképezni. Ha néha mégis rákerült egy fotóra, utólag kivágta magát a képről, ő teljesen a háttérben kívánt maradni. Nem én vagyok a fontos, hanem a gyerekek - volt a véleménye. Szerencsére sok képet sikerült összegyűjteni az egykori virágok, fák, cserjék, kismadarak, cserkészek albumából, és így ezt a könyvet lapozgatva teljes képet kapunk arról, miért bálványozzák a zebegényiek „Napraforgót".
Emlékszem, gyerekkoromban névnapokon, születésnapokon felkeresték egymást a barátok, szomszédok, rokonok. Ilyenkor egy kis bor és sütemény mellett megtárgyalták a falu dolgait. Nem siettek, előkerültek a régi, gyerekkori élmények, néha a fényképek is. Jó hangulatú esték voltak, szerettük hallgatni ezeket a történeteket. Miután szüleink és az egész rokonságunk mind Virágegylet, azaz VEZtagok voltak, a legtöbbet emlegetett név a Napraforgó és a VEZ volt és az ott történt régi események. Mi gyerekek szinte folytatni tudtuk volna a megkezdett történeteket, annyiszor hallottuk. Már régen nem volt VEZ, de mi is azt mondtuk: lemegyek a VEZ pályára játszani.
Azóta felnőttem, a gyermekkori emlékek ott motoszkáltak a szívemben akkor is, mikor már Pesten laktam. Gyűjtögettem a szülőfalummal és környékével kapcsolatos újságcikkeket, meghívókat, régi dokumentumokat. A sors úgy hozta 1992-ben, hogy családommal együtt visszaköltöztem Zebegénybe, ekkor számtalan családi és egyéb fotót tudtam a falubeliektől összegyűjteni. Férjem anyagi támogatásával és a színes technika jóvoltából a fotókat megnagyíttattam és az általunk bérelt Fenyőgyöngye étteremben kiállítottam. Nagy sikerük volt a kiállításoknak, hiszen a nagyított képeken sokan felismerték a feledésbe merült őseiket, rokonaikat és saját magukat fiatalon. A számtalan összegyűjtött képből nyolc alkalommal rendeztem tematikai kiállítást. Kár lenne azonban, ha ezek a falu történetét hordozó fotók csak néha-néha kerülnének nyilvánosságra. Múltunk ismerete összetartó erőt ad az utókor számára is, ezért Pillanatképek Zebegény történetéből címmel tematikus albumokban szeretném megjelentetni az összegyűjtött emlékeket.
Az első kötet NAPRAFORGÓRÓL szól, akinek tevékenységére minden Zebegényben élő szeretettel gondol.