Friedrich Nietzsche - Vidám Tudomány

Ne aggodalmaskodj, inkább öregedj meg! Társadalmunk néhány éven belül sokként fogja megélni saját öregedését, és ez a sokkhatás a világháború sokkjához lesz hasonlatos. Csak tudatunk radikális átalakítása képes minket újból megfiatalítani. Ez a könyv a legújabb tudományos eredmények alapján ijesztő diagnózist állít fel társadalmunkról, és összeesküvésre szólít fel az öregedéstől való félelem biológiai és szociális terrorja ellen. Még maradt egy esélyünk.

Az élet többnyire az evés-ivás körül folyik. Van, aki megadja a módját, másoknak mindegy, mit és hogyan esznek. Az, ahogyan elkészül egy étel, annyi mindentől függ. Nemcsak attól, hogy mi van kéznél, hogy ki főzi, süti, de nagyban befolyásolja a fantázia gazdagsága, a körülmények, sőt a múltbéli, no meg az eljövendő események is. Enni pedig kell. Lehetőleg minden nap.

"Nincs még egy költő, kit annyira és oly általánosan ismernének világszerte, mint Rabindranath Tagoret. Szülőhazájában épúgy emlegetik nevét, mint Európában, Kínában, Japánban vagy Amerikában. Nagyon felületes megállapítás lenne, ha ezt az egyetemes érdeklődést divatnak neveznők. Irodalmi divat foglyul ejthet egy-egy országot, esetleg egy hasonló kulturájú világrészt, de nem kelthet visszhangot tökéletesen eltérő életnézetű fajokban. Rabindranath Tagore művének általános hatása mást bizonyít. Nincsenek véletlenek, a fejlődés útjai univerzális törvényeknek vannak alávetve. Az emberség egy új korszak, egy új és nagyszerű fejezet előtt áll és Rabindranath Tagore személye nem csupán szervesen összefügg ezzel az új életfázissal, hanem annak öntudatáraébredt kifejezése, hirdetője és vezetője.
Korunk a világtörténelemnek csodálatos szakaszát jelenti. Tanulságai elementáris erejüek, fejlődésvonalát megmásíthatatlan kényszerűség tereli a szebb jövő felé. Ha egyetlen kifejezésbe akarnók tömöríteni mindazt, ami korunkat, mint egy új kor előfutárát jellemzi, azt mondhatnók, hogy a nagy kiábrándulás sok-sok teóriából, csaknem mindenből, melyet a közelmultban emberlétünk alapjának tartottunk."

„Mit jelent középszerűnek lenni? Hogy lehet ezzel együtt élni?" Mi történik, ha az ember nem találja meg a valódi hivatását? Mivé lesz, ha nem képes sorsát megélni, mert az csupán véletlenek láncolatából áll össze? Ezeket a kellemetlen, de mindannyiunkat foglalkoztató kérdéseket teszi fel Dániel Kehlmann rendkívül olvasmányos regényében a tőle megszokott humorral és filozofikussággal. Ám nem áll meg itt. Azt is bemutatja, hogy miért és miként menekül a kötelességeibe a saját tehetsége kibontakoztatását elszalasztó ember. És hogy hiába a családi minták, „saját erőből kell megtanulni mindent". A több nézőpontból elmesélt események hőse egy a családját faképnél hagyó író, egy Isten létezését tagadó pap, egy festő hagyatékának rafinált gondozója, valamint egy üldözési mániás vagyontanácsadó. Egy apa és három fia, akik életét a hazugságok és a látszatok uralják. Kehlmann legújabb regénye 2013-ban látott napvilágot Németországban, és rögtön a Spiegel bestseller listájának élére állt.