Gazdig Tibor - Ékszerismeretek (Kisosz Füzetek '90)

Mit ír az illír? Rólunk. E szavakkal játszottam, midőn Sokcsevits Dénes tanáros eleganciával asztalomra tette eme könyv kéziratát. A pécsi és a zágrábi egyetemen tanító szorgos ingázó kutató-történész, horvát-magyar identitásával karöltve papírra vetette közös múltunk egymásra néző jellemzőit. Tudományos alapossága tovább specializálódott; hogyan láttak, néztek, értékeltek a horvátok minket, magyarokat. Évszázadokon át. Kissé bűntudattal is olvashatjuk a levéltárakból előkotort dokumentumokat, de néha azért lesújthat véleményünk is…, hogy azért igaztalan is volt a minket ért vád. A több száz éves szomszédság, a történelem csalafintasága és a horvátokra és ránk is jellemző néha túlzott nemzeti érzelgősség – hogy finomkodóan fogalmazzak– viszályossá fagyasztotta a két gyakran egymásra utalt nép kapcsolatát. A viszonosság mindig oda-vissza értendő. Így vagyunk a lakószomszédainkkal is, nem? Hol jóban, hol rosszban, hol tartózkodóan. Mondják, hogy legjobb a három méteres távolság. A színtelen semlegesség sem hasznos, mert a bajbakerült akkor jószomszédi segítség nélkül marad, mint ahogy elképesztő viszonyt is gerjeszthet a harag és a düh. Eme olvasmányos-tudományos mű nem kommentál. Elénk teszi a dokumentumokat, –a tükröt. Ítéljünk mi, húzzuk a szánkat mi, és ha kell, akkor jólesően derüljünk. Nem árt ez a visszatekintés, különösen mostanában, midőn a fél-magyarország a horvát tengerparton nyaral. Most vajon hogy látnak –és milyennek a szomszédok minket? Azért is fontos ez a könyv, mert több tízezer magyar nemzetiségű honfitársunk él ott, akik természetesen inkább velünk azonosulnak, mint a történelem szabta hazájukkal –de ott élnek. Ott állampolgárok, s nekünk gondolni és gondoskodni illik velük kapcsolatban –a horvát nemzet önérzetének megsértése nélkül. Figyelnek minket a horvátok. Mi is Őket. Évszázadok óta. Biztosan jól esett nekik, hogy látszólagos semlegességgel segítettünk a kilencvenes évek balkáni háborújában. Talán ez az érzés még jól jöhet nekünk. S mi se emlékezzünk csak úgy Jellasicsra, ahogyan Petőfitől tanultuk. Gondoljunk közben a bécsi udvarra is. Közös császárunkra. De maradjunk inkább csak Zrínyi Miklósnál! Mindkét nép tiszteli, s mindkettőnké. Most és mindörökké.

Az elmúlt tizenöt évben a vendéglátási és étkezési szokásokban bekövetkezett fejlődés lényegesen megváltoztatta a vendéglátóiparral szemben támasztott követelményeket, a vendéglátóipari termelés jellegét és feltételeit. A két ismert szerző legújabb szakkönyvében az új követelményeknek megfelelően a táplálkozástudomány eredményeire támaszkodva tárgyalja a táplálkozási, az értékesítési és a termelési ismereteket. Külön fejezetek szólnak a termelés-értékesítés kapcsolatáról, az élelmi anyagok feldolgozásáról és az ételkészítési műveletekről.
A könyv mintegy 2600-2700 receptet tartalmaz, amelyek között a magyar konyha specialitásai mellett megtalálhatók a nemzetközi gasztronómia legismertebb ételei is. Az egyes fejezetek ételcsoportonként a legjellemzőbb ételeket tartalmazzák, anyaghányadokkal és teljes technológiai leírásokkal, a rövidebb - anyaghányadok nélküli, csak a legszükségesebb technológiai leírásokkal közölt - receptek pedig az ételválaszték bővítéséhez és variálásához nyújtanak lehetőséget.
Igen érdekesek a nemzetközi gasztronómiával foglalkozó fejezetek, amelyek - a magyar konyha jellegzetességei mellett - a nemzetközi gasztronómia általános szabályairól, a különböző népek jellegzetes étkezési szokásairól, speciális ételeiről adnak áttekintést.
A kötet nemcsak a magyar konyha hagyományait őrző alapkönyv, hanem egyben a jelen és a jövő vendéglátásának feladatait segítő, a szakemberek számára korszerű, sokrétű, átfogó ismereteket nyújtó munka.

Szerző "A diadalmas Jóga" c. nagysikerű munkáját méltóan egészíti ki ez az új kötet. A magában is nagyértékű Jóga-bölcselet csupán egyik része a hindu világszemléletnek; a jelen munka ezt a különös, rejtelmes, de örök igazságokban páratlanul gazdag világszemléletet teljes egészében ismerteti. Módszere ugyanaz, mint amely annyi lelkes olvasót szerzett "A diadalmas Jógá"-nak is: a tárgy átfogó, alapos ismeretével, közérthető módon, élvezetes stílusban, a nehezen érthető elvont kérdéseket élesen és világosan tárgyalva, lépésről lépésre vezeti végig az olvasót a hatalmas anyagon. India bölcsességét, a hindu bölcseletet, vallást és misztikát úgy tolmácsolja, ahogyan maguk a hinduk értelmezik tanaikat, de nem feledkezik meg a nyugati olvasó igényeiről: mindent a mi modern, természettudományos szempontunkból is alátámaszt, sőt még a fel-felmerülő kételyekkel is számol, hogy rámutasson, mennyiben helytállók vagy tévesek azok. Minden újabb lap újabb meglepő ismereteket fűz az előzőkhöz és az érdeklődő előtt kiépül az ősi hindu világszemlélet csodálatos épülete. A szerző ért ahhoz, hogy ezt a rendkívüli világot közel hozza a nyugati olvasóhoz és rávezesse arra, hogy ami India bölcsességében maradandó érték, az egyetemesen emberi érték is és mindnyájunk szellemi kincse!
"India bölcsessége" most új köntösben, teljesen átdolgozott és lényegesen bővített kiadásban jelenik meg és bizonyára ugyanolyan szíves fogadtatásra talál, mint "A diadalmas Jóga".

Ez a lexikon mintegy 1500 olyan címszavat tartalmaz, melyek mind a történelmi, mind a modern időmérő eszközökre vonatkoznak. Olyan fogalmak ismertetése található e kötetben, melyek az időmérők szerkezetére, fajtáira, funkcionális elveire és fizikai alapelveire vonatkoznak, emellett olvashatunk napórákról, vízórákról, mechanikai kerekes órákról, elektromos és elektronikus órákról, kvarc- és atomórákról, valamint a kalendáriumi időfogalomról, illetve olyan szócikkeket is találunk itt, melyek az időmérést a tudomány, a közlekedés és technika szempontjából érintik.