Harag Anita - Valakire mindig gondolni kell

Korcsmáros Pált a Füles rejtvényújság bízta meg, hogy rajzoljon képregényt Alexandre Dumas A három testőr című regényébői amely 1959-ben heti folytatásokban jelent meg. Egy francia megjelenés reményében külföldre akarta juttatni az eredeti rajzokat de a magyar hatóság I960-ban az osztrák határon elkobozta. A kézirat hollétéről közel fél évszázadon keresztül senki sem tudott, ám 2009-ben megtalálták az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában, így lehetővé vált a ma már klasszikusnak számító képregény kiadása, most már könyv formájában is. Végre újra a kezébe veheti az olvasó Athos, Porthos, Aramis és DArtagnan gyönyörűen megrajzolt kalandjait, és újra felhangozhat az eskü: "Mindenki egyért, egy mindenkiért."

Németh Miklós és Pozsgay Imre egy kötetben! Mellettük pedig Mayer Péter, Markovics Ferenc, Arató István, Kajli Béla, Kerezsi István és még sokan mások. Ismert, közismert és kevésbé ismert nevek egy beszélgetőkönyvben, amely a munkásőrség történetét öleli fel. A szerzők megfogalmazásában: több szempontból sem hagyományos interjúkötetet készítettünk, vállalva ennek előnyeit és hátrányait egyaránt. Köszönhető volt ez annak is, hogy a könyv megírását megelőzte egy, a testület teljes történetét feldolgozó kétrészes, összesen közel egyórás dokumentumfilm elkészítése a Munkásőrség - Egy párthadsereg története címmel.

A munkásőrök nehéz ládát cipelnek. Amikor letették, hogy megpihenjenek, épp arra jön János bácsi, a téesz juhásza és megkérdi: Mit cipelnek fiaim? Hadititok!, feleli az egyik munkásőr. És nagyon nehéz a láda? Már hogyne lenne nehéz, mikor tele van kézigránáttal?, válaszol az egyik munkásőr.

A korabeli viccben és többek emlékezetében is úgy él a Munkásőrség, mint egy kissé esetlen, sokszor idős embereknek a gyűjtőhelye vagy klubja. De a valóságban ez egyáltalán nem így volt. Az '56-os forradalom leverését követően létrehozott szervezet feladata sokáig kizárólag a rend(szer) védelmének a biztosítása volt. A kádári állam kiépülését követően kidolgozták háborús, határőrizeti és polgári védelmi feladataikat is. A kezdetben harminc-, majd hatvanezer fős párthadsereg létszámát tekintve a korabeli Magyar Néphadseregéhez képest is jelentős volt! A rendszerváltás során a hatalom részéről felmerült a testület átmentése is, de erre végül nem került sor. A Munkásőrség felszámolását 1989-ben a teljes ellenzék követelte, leszerelésük jelentős izgalommal töltötte el a magyar társadalmat. De hogy látták mindezt a korabeli vezető politikusok, katonák, és nem utolsó sorban maguk a munkásőrök? Az interjúkötet erre próbál választ találni.

"Az ember ősi ösztönei", több évtizedes munka eredményeként, először 1943-ban jelent meg először. Rossz időkben: talán ez is hozzájárult "elfelejtődéséhez". De azóta sem avult el, és érvényesek reá a szerzőtől is gyakran idézett Thomas Mann-sorok: "Olyan emberséggel indítja meg lelkünket, amely fáj, annyira igaz".