Harag Anita - Valakire mindig gondolni kell

E.W. White könyve elismerten a legkorszerűbb és legteljesebb Stravinsky-monográfia. A kötet első része a zeneszerző, előadóművész és karmester életének tömör összefoglalása. A második rész - a szerény Műjegyzék címmel - teljes életművének ismertetése: az egyes művek keletkezéstörténete, lényegre törő zenei elemzése, beszámoló az ősbemutatókról, jelentékeny előadásokról, átiratokról, átdolgozásokról. A két fő részt a zeneszerző aforizmaszerűen rövid és találó jellemzése zárja. Függelékként Stravinsky nyolc elvi jellegű írása, gépzongora-átiratainak jegyzéke, saját könyveinek és a róla szóló irodalomnak bibliográfiája, a birtokában volt kéziratoknak Robert Craft összeállította listája, valamint Debussy, Delius, Ravel és Jules Romains 1913-ban hozzá írott néhány levele egészíti ki. A magyar nyelvű kiadást a szerző Stravinsky életének és életművének utolsó korszakával, a fordító magyar nyelvű bibliográfiával és Stravinsky saját hanglemezfelvételeinek jegyzékével tette teljessé. A vaskos kötet használatát valamennyi rész kezdetén részletes tartalom, továbbá Stravinsky műveinek mutatója, Név- és tárgymutató könnyíti meg.
A hallatlanul gazdag adatanyagát világos elrendezéssel és fogalmazással élvezetes olvasmánnyá formáló könyv a Stravinsky halála után megjelent első nagyszabású összefoglaló. 

Az a fajta zene, amit beatnek, popnak, rocknak neveznek, méltán keltett közfigyelmet az utóbbi másfél-két évtizedben. Az ifjúság rajongott és rajong érte, sokaknak ez az egyedüli zenei, sőt szinte egyedüli kulturális "tápláléka". Egy-egy népszerű zenekar koncertjére ezrek, sőt tízezrek vonulnak ki, lemezeiket százezrek vásárolják.
A népszerűség önmagában is jelzi az igényt. Azt azonban többféleképpen lehet értelmezni, hogy mi az igény lényege. Az új zenei jelenségről s az ifjúság vele kapcsolatos magatartásáról kezdettől fogva igen nagy vita folyik, Magyarországon is és szerte a világon. Sokan pozitív változást látnak benne, s hivatkoznak a zene és a szöveg értékeire (különösen a korábbi évek slágerével szemben), s az ifjúság életerejének megnyilvánulását üdvözlik. Mások viszont inkább a negatívumokat sorolják: ez a zene szerintük inkább az ifjúság egyes rétegének rossz beilleszkedését, a szülői társadalommal szembeni ellentmondásos viszonyát fejezi ki, s olykor kifejezetten káros jelenségekkel társul.
Hol van az igazság, hol van a mérték, amely szerint dönthetnénk. Riskó Géza könyve nem vállalkozik az ítélkezésre. Célja szerényebb, de mégis nagyon felelősségteljes: hű képet akar adni a mozgalomnak s a jelenségnek legalább egy szeletéről.
Az Edda Művek megérdemli, hogy reflektorfénybe kerüljön. Jó zenekar, népszerű együttes volt, vidéken tulajdonképpen az egyedüli, amely országos népszerűséget tudott szerezni. (Sajnos a könyv megjelenésekor már a múlt időt kell használni, az Edda Művek 1983 végén felbomlott.)
A könyv ezt az együttest, ennek alakulását, életét, tagjait, híveit mutatja be. Kicsit riport, kicsit szociográfia, még abban a műfajban, ahol a kettőt alig lehet elválasztani. Nem ítélkezik, de nem is szépít, magát a folyamatot akarja bemutatni, a sikereket és a kudarcokat, a dolog jó és rossz oldalát egyaránt. Nyitott szemmel figyel fel azokra a jelenségekre, amelyek az együttes életének hátterét adják. Objektivitásra törekszik, de nem pártatlan, hiszen mindenekelőtt a valós igényeket akarja feltárni és a tanulságokat keresni. Megfontolt a következtetésekben, de bátor abban, hogy a valóságot a maga sokarcúságában mutassa fel.
Ajánlom tehát ezt a könyvet mindazoknak, akiket érdekel az ifjúság igényének, ízlésének, kulturális és emberi magatartásának alakulása. Egyetlen jelenséget jár körül, de azt olyan módon teszi, hogy megvannak a tanulságai az egészre vonatkozólag is.