Termékek szűrése

A XX. század a nagy várakozások kora volt. Sorozatunk kötetei az úgynevezett rövid XX. század (1914–1991) történéseit ölelik fel, vagyis az első világháború végétől a bipoláris rendszer felbomlásáig tartó hét évtizedes periódust. Az egyes monográfiák a Föld összes nagy, illetve nagyságától függetlenül Magyarország számára fontos országának vagy régiójának eseményeit villantják fel. Bemutatják, hogy ebben az időszakban mi történt az egyes országokban, az ekkor kialakult vagy megerősödött intézmények, társadalmi és politikai eszmék mennyiben határozzák meg életünket. Gyakran érezzük úgy, hogy jó lenne teljesen új alapokon építkezni, mindent újra kezdeni, és ennek érdekében megszabadulni a múlt béklyóitól, sőt a múlt ismeretétől is. Lehet, hogy ez kívánatos, de nem lehetséges. A múltat nem lehet eltörölni. Amit tehetünk: próbáljuk kissé megérteni. Éppen a jobb megértés céljából indul útjára ez a könyvsorozat, melynek szerzői a tudományosságot, a közérthetőséget és az olvasmányosságot szem előtt tartva részrehajlás nélkül összegzik a század történéseit.

) A korszerűség problémája és a gyakorlati teológia Az egyház a „mai világban" él. „Az egyháznak, hogy feladatait teljesíthesse, szüntelenül vizsgálnia és az evangélium fényénél értelmeznie kell az idők jeleit - írja az Egyház a mai világban című zsinati rendelkezés, majd így folytatja: - Ez kötelessége, hogy ezáltal minden egyes nemzedéknek korszerű választ adhasson az örök emberi kérdésekre... Ismernünk és értenünk kell tehát a világot, amelyben élünk." (4. pont) E mondatok annyira nyilvánvalóak, hogy az egyház, illetve a teológia történetébe kevésbé járatos személy nem érti, miért hatottak a szenzáció erejével a II. vatikáni zsinatnak ilyen és hasonló kijelentései. Vajon nem természetes-e az, hogy az egyháznak meg kell ismernie a mai ember, a mai világ problémáit, ha választ akar adni rájuk? Nem természetes-e, hogy mai nyelven kell szólnia, ha hirdetni akarja Krisztus tanítását a mai embernek? Stb. Valóban mindez önmagában természetes. Sajnos azonban az is „természetes" - azaz a közösség természetével járó tulajdonság -, hogy minden szervezet, minden intézményesülő közösség szükségképpen ki van téve a megmerevedés veszélyének. S mindenütt ahol törvényeket hoznak (de hisz emberi közösség nem létezhet írott vagy íratlan törvények nélkül), máris fennáll a veszély, hogy a törvények túlhaladottá válnak: Hiszen az idő múltával mindig új igények jelentkeznek, amelyekre az előzőleg hozott törvények nem tudnak válaszolni. 

Bevezető szavak5Két kolduló barát8A megszökött apát40Arisztotelész megkeresztelése57Elmélkedés a manicheusokról90Szent Tamás igazi élete114Közeledés a tomizmushoz138Az örökkévaló filozófia153Még egy szó Szent Tamásról175

Néhány éve, miközben egy novellásköteten dolgoztam, az egyik epizódnál váratlanul ráébredtem, hogy a közvetlen környezetemben élt egy ember - színt vallok, az apámról van szó -, akit sohasem láttam hangosan, olyan igazán jóízűen nevetni, hahotázni, netán röhögni, mint a többi embert általában, legfeljebb néha-néha mosolyogni. De az is mindössze egy halvány, szomorkás mosoly volt, vagy inkább csak egy mosolyféle, és akkor is mintha némán elnézést kért volna valakitől.

Mivel ez a felfedezés nem hagyott nyugodni, sutba dobtam a félkész novellagyűjteményt, és elhatároztam, hogy megpróbálok a végére járni a dolognak. Persze ismertem a történetét, a kettétört életét, sajnos csak felületesen, mert, mint minden "rendes" gyerek, én sem kérdeztem, amikor még lehetett volna. Talán kíméletből sem, mentem fel magamat valamennyire. Mivel a regény főhősét már nem állt módomban kikérdezni, jobb híján saját magamnak voltam kénytelen feltenni a korábban elmaradt kérdéseket, és megkíséreltem választ találni rájuk. Íme az eredmény.

A késmárki ág. hitv. evang. kerületi lyceum, mely a reformatio korszakában megalapitott szükebb keretű iskolából keletkezvén idő folytában az egyház és élet nagyobbodó igényeinek valamint a tudomány és köznevelés követelményeinek megfelelően fokozatosan fejlődött, nem egyszer állott a bukás szélén, hol anyagi erejének megfogytával belső fejlődését is tespedés és zsibbadtság veszélyezteté; de mindannyiszor példásan beteljesült rajta ez a közmondás: "A mikor legnagyobb a veszély, akkor van legközelebb az isteni segedelem, és alig sejtett módon ragadtatott ki a válságból s vehetett ujabb örvendetes lendületet. Ily válságokkal állott szemben különösen 1744-, 1760-, 1811-, 1817-, 1839-, 1850-ben és utoljára az 1883-ik évben. Ezekben az években akadtak szerencséjére oly nagylelkű pártfogói, kik annak czéljaira hozott áldozataik és tetemes alapitványaik által ezen intézet további fennállását biztosították, sőt ennek nagyobbszerű kifejlődését tették lehetővé. Kivált az utólag említett évben, midőn a lyceum az országos középtanodai törvény nagyobb igényeinek önerejéből továbbá megfelelni nem lett volna képes, a dicső emlékezetű pártfogó néhai Jóny Tivadar végrendelete által oly nagyszerű hagyomány örökösévé tétetett, hogy immár amaz országos törvény valamint az egyetemes evang. egyház által 1884-ben magalapitott tantervezet minden követelményeinek önerejéből képes megfelelni és sérthetetlenül tarthatja fenn továbbra is önkormányzati jogát (autonomiáját.)

Gyakran kérnek tőlem írást: helytörténetet, gasztronómiai értekezést, alkalmi megemlékezést, nekrológot, könyvrecenziót, tárcát, novellát.
Húsz év.
Az e könyvbe gyűjtött írások nem rendeltek. Jóakaróim szerint nekem ilyeneket nem is szabadna írnom. De muszáj vagyok. Különben megfulladnék. (Bächer Iván)

A tíz esztendeje elhunyt Mensáros László halála előtt egy újabb nagyhatású irodalmi estre készülődött, amelynek szerkesztői példánya alapján állítottuk össze a kötetet. Az Önéletrajz helyett alcímet viselő kötetGoethe, Schiller, Thomas Mann, József Attila, Arany János, Tolsztoj, Illyés Gyula, Shakespeare, Heisenberg, Radnóti és még sok más idézettel ad hiteles képet a felejthetetlen művész életéről, és elgondolkodtat a sajátunkról.

Amikor felkértük szerzőinket, bíztunk benne, hogy megragadja képzeletüket a felhő mint tünemény. Mint megfoghatatlan, mégis határozott formákat felöltő, konkrét alakzat. Mint folyamatosan változó égi ornamentika. Mint a meteorológiai előrejelzések fontos szereplője. Mint esőcseppek, hópelyhek, jégszemcsék hordozója. Mint jelkép és mint hiedelmek tárgya. Mint a tájképek és a tájleíró költemények fontos kelléke. Mint olyan réteg, amely eltakarja az eget a földi tekintet elől. Mint olyan közeg, amely összeköti a földet az éggel. Most, amikor megjelenik a kötet, abban bízunk, hogy minden olvasó megtalálja benne a kedvenc felhőjét. Az alibi szerkesztői.

Van valami közös azokban, akik ezt a naplót a kezükben tartják: a cicájuk iránti szeretet, és vélhetően a törekvés, hogy jó gazdái legyenek hűséges társaiknak. Éppen ezért ezt a könyvet úgy alkottuk meg, hogy a gazdik és a kedvencek közös élményeinek, emlékeinek megörökítéséhez teret adjon írásban és fényképeken egyaránt. Mindeközben segíti a gondos gazdikat az állatokkal kapcsolatos legfontosabb dátumok, teendők, információk egy helyen tartásában. A könyv tehát mindennapi útmutató és családi album egyszerre, amelyhez már csak a szép élmények hiányoznak.