Lelkipásztori szentségtan
| Elérhetőség: | Termelői készleten |
|
) A korszerűség problémája és a gyakorlati teológia Az egyház a „mai világban" él. „Az egyháznak, hogy feladatait teljesíthesse, szüntelenül vizsgálnia és az evangélium fényénél értelmeznie kell az idők jeleit - írja az Egyház a mai világban című zsinati rendelkezés, majd így folytatja: - Ez kötelessége, hogy ezáltal minden egyes nemzedéknek korszerű választ adhasson az örök emberi kérdésekre... Ismernünk és értenünk kell tehát a világot, amelyben élünk." (4. pont) E mondatok annyira nyilvánvalóak, hogy az egyház, illetve a teológia történetébe kevésbé járatos személy nem érti, miért hatottak a szenzáció erejével a II. vatikáni zsinatnak ilyen és hasonló kijelentései. Vajon nem természetes-e az, hogy az egyháznak meg kell ismernie a mai ember, a mai világ problémáit, ha választ akar adni rájuk? Nem természetes-e, hogy mai nyelven kell szólnia, ha hirdetni akarja Krisztus tanítását a mai embernek? Stb. Valóban mindez önmagában természetes. Sajnos azonban az is „természetes" - azaz a közösség természetével járó tulajdonság -, hogy minden szervezet, minden intézményesülő közösség szükségképpen ki van téve a megmerevedés veszélyének. S mindenütt ahol törvényeket hoznak (de hisz emberi közösség nem létezhet írott vagy íratlan törvények nélkül), máris fennáll a veszély, hogy a törvények túlhaladottá válnak: Hiszen az idő múltával mindig új igények jelentkeznek, amelyekre az előzőleg hozott törvények nem tudnak válaszolni. |
|