Kertész Imre - Kaddis a meg nem született gyermekért

Tessedik Sámuel jellegzetes század nevezetes embere. A XVIII. sz. második felében és a XIX. sz. elején élt (1742-1820). Korában az évszázadok alatt felhalmozódó feudális gazdasági, társadalmi ellentmondások és az új természettudományos felfedezések - a felvilágosodás racionalizmusával - készítik elő a polgári átalakulást.
Változatos, küzdelmes élete során megismeri a különböző társadalmi osztályok és rétegek helyzetét. Alapos betekintést nyer elmaradott életkörülményeikbe, főleg a jobbágyparasztság kizsákmányolt, embertelen viszonyaiba. Alkotó munkával segíti boldogulásukat, de részese harcaiknak is.

Beszélgetések a Szentföldről, irodalomról, életről

Tevegelő beduin - Esterházy; öreg Dávid király - Konrád; jeruzsálemi ősi szellemek - Spiró.

Marianna D. Birnbaum izgalmas kérdései mindezekre és más különös pillanatokra derítenek fényt, vonnak párhuzamot és tesznek különbséget e három irodalmi ikon között, úgy, hogy a történetmesélések közben az írók - e kötet főszereplői - közelebb engedik magukhoz az olvasót. Megosztják gondolataikat a zsidóságról, a magyar–izraeli hasonlóságról, a világszemlélet és érték fontosságáról, választ adnak arra, hogyan lehetünk egy kultúra egyszerre külső és belső szemlélői.
Egy üdvözlőkártya, melyet Esterházy, Spiró és Konrád adott postára Izraelben a szülőanyja az interjúkötetnek. S íme, a kártya ettől kezdve nemcsak eszmei értékkel bír, hanem jóval túlmutat önmagán: e szíves gesztus gondolatából fakadt az az ötlet, hogy a címzett a szerzőkkel készített interjúk nyomán kifürkéssze, milyen benyomásokkal tértek haza kedves barátai az Izraelben eltöltött négy nap után.
A három szerző mellett sétálva, miközben elhaladunk a Jaffa-kapu, majd a Hurva-zsinagóga előtt, századokon és világokon át utazhatunk, míg ismét visszatérünk saját valóságunkba, amely a könyv élményétől máris gazdagabb lett.

Kiszáradt, fehér folyómeder. A sivár magányosság jelképe. Inoue Jaszusi elbeszélései közös problémája: az emberi magány. Miszugi Dzsószuke, Miike Suntaró és Konkóbó szent atya életük válságos pillanatában mind magukra maradnak, s szembe kell nézniük a múlttal. Életük nagyon is különbözőképpen folyik. Miszugi Dzsószuke két nő között vergődik, s végül elhagyja a felesége, és meghal a szerelme; Miike Suntaró csak a tudománynak él, családjával ridegen bánik, barátai elmaradnak mellőle, csak soha el nem készülő könyvéhez lehet hűséges: Konkóbó szent atya egy lélekvesztőben a tengerre száll, hogy elérje a Fudaraku-paradicsomot, amelyben maga sem nagyon hisz, s amíg felkészül élete utolsó útjára, sorra elvonul előtte a korábban tengerre szállt szent emberek alakja, akik hivőn vagy hitetlenül a végtelen hullámokra bízták magukat. Ki-ki másként néz szembe önmagával.