Kertész Imre - Kaddis a meg nem született gyermekért

A szövetséges angol-amerikai haderők 1943 őszén megnyitják a második frontot Dél-Olaszországban, s elfoglalják Nápolyt, az országrész legjelentősebb városát. Norman Lewis, a jeles angol író - mint megannyi írótársa - a brit katonai elhárításnál teljesített szolgálatot a második világháború alatt. E minőségben Nápoly megszállásának idején azt a feladatot kapta, hogy a szövetséges katonai kormányzat munkáját biztosítsa és támogassa egy úgynevezett "kapcsolat-", érthetőbben besúgóhálózat kiépítésével. Norman Lewis így sajátos rálátással követhette nyomon Nápoly megszállásának eseményeit, s az 1944-es évről szóló naplójában följegyez mindent, amit említésre méltónak talál egy jellegzetesen angol és kiművelt fő: a camorráról, a nápolyi maffiáról, felettesei üzelmeiről, a város letűnő arisztokráciájának különcségeiről, a kommunista konspirációkról,a délolaszok szerelmi szokásairól és szexuális életéről vagy éppen különös politikai viselkedéséről, a Vezúv negyvennégyes kitöréséről és a hozzá meg a városokhoz kötődő vallási hiedelmekről, s nem utolsósorban arról, hogyan is viselkedik egy megszálló, győztes hadsereg a második világháborúban. 

Dr. Zalai Károly professzor a Magyar Gyógyszerészeti Társaság volt elnöke három kötetben, mindenre kiterjedő precizitással dolgozta fel a Társaság történetének háromnegyed évszázadát. Miután tehát a Társaság elnöksége úgy határozott, hogy a nyolcvan éves évfordulós ünnepség súlyát egy kiadvány megjelentetésével is növelni szeretné és felkérte e kiadvány szerkesztőit, Zalai professzor úr könyve mentesített attól, hogy a klasszikus történetírás szabályai szerinti szerkesztési elvek mentén készítsük el a "Nyolcvan év a magyar gyógyszerészet szolgálatában" című könyvet.
A nagyobb műfaji szabadság azonban annak kockázatát hordozta, hogy - egyrészt az ünnepi hangulat miatt, másrészt saját személyes élményeink "fogságában" - kevésbé figyelünk az események különböző súlyára, a történések kontextusaira, a változó, időnként kedvezőbb, máskor pedig igencsak mostoha körülmények szabta mozgástérre. Munkánk során ezeket a csapdákat szerettük volna elkerülni, miként azt is, hogy kétségkívül meglévő személyes elfogultságaink uralják el munkánkat.
Minden szervezetben lényeges, hogy kik, milyen felkészültséggel, milyen célok érdekében, mekkora elszántsággal vesznek részt a munkában és milyen szervezeti sstruktúrát alakítanak ki a működés során. Tudja-e a szervezet befolyásolni a környezetét, akar-e illeszkedni a világ uralkodó trendjeihez, s ha kell, képes-e alkalmazkodni a környezeti kihívásokhoz? A személyiségek szerepe mindig is meghatározó, különsen egy olyan társaságban, amelyik időről időre kimagasló intellektusú tudósokat állít legfőbb tisztségeibe, akik "társadalmi munkában" vállalják a közösség képviseletét. 

Holtak és utódok, családok és barátságok, eszmék és szerelmek két nemzedéke.
Závada regénye Buchbinder fényképész 1942-es életképével veszi kezdetét, és az elmúlt század ötven évét íveli át. A Jadviga párnája és a Milota után a trilógia harmadik darabja csoportkép egy történelmi korról, amely a szerző "műtermében" személyes fikcióvá, párhuzamos élettörténetekké bomlik ki és fonódik össze. Hitek és tévhitek, köz- és magánbűnök, kis és nagy hazugságok, érzékek és érzelmek iskolája ez a könyv. Úgy húz magába, mint valamely lassú örvény, s ha mélyéről végül fölenged, láthatóbbá válik ez a közös, nehéz dolog - hívjuk nemzeti múltnak-, tót, zsidó és magyar magyaroké, mindannyiunké, akik a történetet mint narrátorok, névtelen ismerősök magunknak elbeszéljük.
A fényképész utókora mi vagyunk.
"Biztosan ez fog majd Violának jutni, dőlt végig, bebújt a takaró alá, s elképzelte, hogy ezt a teret, amelyben ő kialvatlanul vacog éppen, pár óra múlva annak az asszonynak a teste fogja kitölteni. Ahogy megforult, a fejénél penészes gerincű fényképalbumokat pillantott meg fölstószolva a polcon, belelapozott az egyikbe... Talált egy letört drót-szemüvegszárat is, melynek rugós fülkampója az album gerincébe volt beakasztva. A hátsó borító alól egy paszpartura kasírozott piaci csoportkép fordult ki a takaróra, sok figurával, vitatkozásszerű jelenettel a közepén. Koren hiába bámulta, nem segíthettünk, de azt se bántuk, hogy - mint afféle ölébe hullott szökevény-képet - gondolta, eltulajdonítja. Becsúsztatta hát a válltáskájába, s bedugta mellé a szemüvegszárat is." 

Mitől nő egy nő? És vajon mitől jó nő? Hogyan képes egy nő - vagy akár egy férfi - megélni saját nemiségét? Tud-e jó példával szolgálni gyermekeinek? Tudja-e jól érezni magát a saját bőrében? És tesz-e valamit azért, hogy jobb legyen?

Ha Ön elég erős, hogy feltegye magának ezeket a kérdéseket, lapozzon bele Dr. Csernus Imre legújabb könyvébe! Bátraké a szerencse...

"Kimondani hangosan magamnak és a másiknak a jó és a rossz érzéseimet, majd mindennek a következményeit napról-napra következetesen vállalni: ez a fejle(szte)tt érzelmi intelligencia!"

Dr. Csernus Imre 1966-ban született egy vajdasági kisvárosban. Bár 10 éves korában esküt tett arra, hogy pap lesz, valahogy mégiscsak pszichiáter lett belőle, mert kiderült, hogy van bátorsága feltenni azokat a kérdéseket, amelyekre mások gondolni sem mernek.

"Talán mindez egy általános tévhit, hogy a nő csak akkor nő, amikor párkapcsolatban él. Lehet, hogy nem a másikhoz képest kellene meghatároznia magát? Lehet, hogy mindezt egykor a férfiak találták ki, mivel nekik így nagyon kényelmes? A pasitól lesz valaki nő?"