Krúdy Gyula - A cirkuszkirály

Ez a könyv mindenkinek szól, s ez a megállapítás egyben azt is jelenti, hogy a legkülönbözőbb kérdésektől tartalmaz rövid és könnyen érthető felvilágosítást. A széles olvasókörre tekintettel fokozott nyomatékot kaptak a sport, színház, filmművészet, az újságokban szereplő politikai, földrajzi, gazdasági, technikai adatok és fogalmak.
A lexikonoknak millió olvasójuk van. Ezek két csoportot alkotnak. Az egyikbe azok tartoznak, akik rövid felvilágosítást keresnek egy felmerült kérdésben. Ezeket az olvasókat igyekszünk itt kielégíteni. A másik csoport tagjai viszont iránymutatást keresnek arra vonatkozóan, merre induljanak behatóbb tájékozódásért az őket foglalkoztató problémával kapcsolatban. Ez utóbbi olvasók érdekében lexikonunk címrendszerét összehangoltuk az Új Magyar Lexikonéval, amelynek világnézeti felfogását is követtük. 

Azt gondolnánk, hogy a bonyolultnak és elvontnak tűnő jelenségek előidézésére és tanulmányozására komoly műszerekre van szükség. De hiszen a természetnek sincsenek polaroid lemezei, mégis sarkított fényt szór mindenfelé! Utánozzuk mi is a természetet! Ehhez ad segítséget könyvünk mintegy ötszáz fizikai kísérlete, mely mindenkihez szól, aki gyönyörködni szeretne ezek egyszerűségében és a bennük megnyilvánuló jelenségek nagyszerűségében.

Apor Vilmos püspök 1941. március első napján érkezett meg Győrbe. A beiktatás ünnepségei után legelőször az egyházmegye papságával kívánt megismerkedni. Ennek folytán került sor a káplánokra is. Így hívta magához a Püspökvárba dr. Cseh Sándor újvárosi káplánt is bemutatkozásra.
Úgy látszik, első találkozásuk nemcsak az újvárosi káplánra volt nagy hatással, de a káplán is jó benyomást tett a püspökre. Pár nappal a bemutatkozás után magához hívta a Püspökvárba és kinevezte szertartó levéltárosnak. Így kezdődött el a püspök mellett szolgálata.
Egy év múlva titkár lett.
Ettől fogva már minden idejét a püspöke melletti szolgálat kötötte le. Így ő töltötte a legtöbb időt a püspök mellett, egészen annak vértanúhaláláig.
Könyvünkben a volt titkár visszaemlékezéseivel ismerkedhetnek meg az olvasók.

Fényes családi régmúlt és emberpróbáló jelen, kényszerű választások és hit a jövőben, felemelkedések és zuhanások, széthullás és összetartozás, felkínált karrier és bármi helyzetben megőrzött emberi tisztesség sokszor kibékíthetetlennek tetsző ellentétei feszülnek a klasszikus családregények hagyományai szerint formálódó történetben.
A Freytág testvérek hol egymásba kapcsolódó, hol szétváló életútját követve, az író nyílt őszinteséggel ábrázolja a lassanként történelemmé ülepedő közelmúlt: a háború s a mostanában oly sokat emlegett ötvenes évek eseményeit. Egyúttal föleleveníti az akkor ifjú nemzedék nagy pillanatait és válságokkal nehezített önmagára eszmélését. A szabadság, a nagy remények, a korlátlan hit mámoros önfeledtségét, az építés magával sodró lendületét, a felelősség gyanútlan vállalását, a türelmetlenséget és a tekintet nélküli, elszánt jobbító akaratot, a valósággal való szembesülés keserves folyamatát s benne a bizalom fokozatosan töréssé mélyülő hajszálrepedéseit feledni nem tudókat és kiútkeresőket.