Márai Sándor - A gyertyák csonkig égnek

Mintegy nyolc esztendeje a Makkabi Kiadó, összeállításomban megjelentetett már egy zsidó útikönyvet és adattárt, Zsidó élet Magyarországon címmel. Ez a kiadvány akkor, a rendszerváltást követő hazai zsidó közélet és a megnövekedett zsidó turizmus elősegítésére igen nagy jelentőséggel bírt. Időközben azonban az adatok jelentős része megváltozott, számos új intézmény és szervezet jött létre, ami szükségessé tette a könyv átdolgozását. Az új kiadásnál felhasználtuk az előző tapasztalatait, valamint a hozzánk érkezett számos javaslatot is. Ezúttal a hazai és külföldi turista szempontjait helyeztük előtérbe, a zsidó látnivalók részletes, könnyen áttekinthető bemutatása érdekében. így ez a mostani kiadvány mondhatni teljesen új munka: könnyebben kezelhető formátumban, számos színes képmelléklettel lát napvilágot. A remekbeszabott fényképeket az egyik legnagyobb magyar fotóművész, Szelényi Károly (Magyar Képek kiadó) bocsátotta rendelkezésünkre. Emellett egy-két archív fotót is felhasználtunk a kötetben.

Egy vakáció története elevenedik meg a regény lapjain, mégpedig egy olyan vakációé, amilyenről minden kamasz álmodik.
Két diák - Tutajos és Bütyök - a Kis-Balaton sás- és nádtengerében tölti a szünidőt; Matula Gergelyt, az öreg pákászt bízzák meg a fiúk nevelésével. Gergő bácsi, aki úgy ismeri a nádak, sások, tocsogók és tavak vadregényes vidékét, mint a tenyerét, szárnya alá veszi a városi gyerekeket, és kijáratja velük a természet és valóság nehéz, de sok örömet, igaz élményt tartogató nyári iskoláját.
Halászat, vadászat, egy kis híján tragikus kimenetelű vihar, a török időkbeli Tüskevár felfedezése, egy leheletfinom bontakozó gyerekszerelem - csak úgy rohannak a napok,
Mire a vakáció véget ér, a két fiú szinte kicserélődik; búcsújuk a berektől fájó, de nem végleges: a téli szünidőben visszajönnek.

E munka sürgős megírására és kiadására elsősorban az a körülmény késztetett, hogy a kir. József műegyetemen tartott katonai pótféléveken a Geodézia Elemei című tárgynak hallgatása a gépészmérnöki osztály hallgatói számára nem volt kötelező, de azért a tanulmányi szabályzat értelmében abból előmenetelt tartoztak felmutatni. Mivel ezt a kedvezményt sokan igénybevették, mert hiszen behatóbban foglalkozhattak, továbbá mivel e tárgyat az ellenőrzés nélkül készült, silány jegyzetekből sikerrel nem sajátíthatták el, határoztam el magam e munka megírására.
Valamint az e tárgyból tartott előadásaim, úgy e könyv is főleg az építész és a gépészmérnöki gyakorlat szükségletének megfelelő keretekben és terjedelemben ismerteti a geodézia fontosabb módszereit és műszereit. Célom az, hogy az olvasó tiszta képet kapjon a geodézia alapelveiről s emellett az olvasottak alapján képes legyen a geodézia fontosabb műszereinek kezelésére és használatára, továbbá kisebb felvételek szabatos elvégzésére. Ezért tőlem telhetőleg igyekeztem lehetőleg mérőeljárásokat és azok műszereit. A tárgyalás tehát általános, de azért ama fejezetekben, melyek az építészi, vagy a gépészmérnöki gyakorlat szempontjából különösen fontosak, a részletekre is kiterjeszkedtem. a tanulás megkönnyítésére úgyszólván fölösen használtam ábrákat, továbbá sematizált és részletes műszerrajzokat... 

Csak az ember főz.
A többi hideget eszik.
Az ember viszont nehezen kerülheti el, hogy – ha nem is tud, ha nem is szokott – legalább néha, hébe-korba rá ne kényszerüljön valami konyhai ténykedésre. És ha mégsem, hát megismerszik abból is. A konyhában nem lehet hazudni. Ott mindenki magamagát adja. Készíts nekem egy jó reggelit, és megmondom, ki vagy.
Régebben sokat mondták nekem, akik nem ismertek, de olvastak tőlem egyet s mást, hogy idősebbnek gondolnak. Mára már behoztam magamat, utánam öregedtem. Sokat éltem, sokat tapasztaltam, sok emberrel hozott jó vagy balsorsom össze.
Sok emberem sokféle volt, de egy dologban szinte kivétel nélkül egyeztek: jól és kedvvel sütöttek, főztek valamennyien.
Ebben a könyvben most csakis e szempontból veszem őket sorba… Mestereimet, tanítóimat, őseimet, rokonaimat, barátaimat, barátnőimet, társaimat eszem végig.