Marianna D. Birnbaum - Esterházy, Konrád, Spiró Jeruzsálemben - Három beszélgetés

Részlet a könyvből:
Uj ház a Wesselényi-utcában

Borosék a Wesselényi utcai új ház ötödik emeletén laktak, három szobában. Két szoba az utcára nyilt, egy az udvarra. Az utcai szobáknak jóformán üvegfaluk volt, az építész éppen csak vékony rámaként alkalmazta az öt ujjnyi széles vasbeton falat. Nyilván abból a modern elvből indult ki, hogy a városi lakásba, melyet régebben bűnös és tisztátlan magánügyek rejtegetésére való barlangnak építettek, be kell engedi a napot. Arról nem tehetett az építész, hogy a Wesselényi utcában sohasem volt nap s az átellenes ház bádogkupolája reggeltől estig állandósította a szürkületet az úriszobában és az ebédlőben. A modern építészeti elv valóságos csődje volt, hogy az udvari szobát, amely régimódian épült, a szokásos nagyságú barnarámás, rácsos ablakokkal a nyitott folyosóra, egész nap elöntötte a fény. A fényforrás a közeli Klauzál tér volt, a gyéren zöldelő, hurokvágányos, zajos zavaros kis tisztás az odvas házak erdejében. a fénnyel együtt szagok is érkeztek az udvari traktusba; a vásárcsarnok városi kezektől elpancsolt agrárillatai s az a porszag, amit a folyosók rácsain kiprakkolt szőnyegek, paplanok és télikabátok árasztanak. Nem ritkán perzselt baromfitoll bűze is érződött, mert a tér délkeleti sarkában volt egy nagy baromfiüzlet. A benzinszag nem volt éppen feltűnő eleme e vegyületnek; egyrészt, mert ma már a város minden vidékén kötőanyaga a különböző karakterisztikus kerületi szagoknak, másrészt, mert pontosan Wesselényi utcának ebben a szakaszában, éppen Boros Ernő közbelépésére letompult. A szomszéd földszintes ház és kisvárosian nagyméretű udvara tavaly télen még a Jupiter garázsé volt, amely nappal az egész környéket fojtogatta, éjjel pedig ideges álmatlanságra itélte. 

Ebben az időszerű A-tól Z-ig terjedő útmutatóban újságírók, riporterek és fényképészek, hadijogi szakértőkkel és egyetemi tanárokkal karöltve a háborús bűncselekményeket, ill. jogi szakkifejezéseket világítják meg és a humanitárius jog szempontjából vizsgálják korunk kilenc különböző háborúját. A tizenkét országból származó kilencven szerző száznegyven cikke között olyanokat találunk, mint például Sydney Schanbergnek Kambodzsáról, a CNN munkatársának, Christiane Amanpounak a boszniai félkatonai szervezetekről, a BBC tudósítójának, Jeremy Bowennek Csecsenföldről, vagy az ismert filmeseknek, Gwynne Robersnek az iraki kurdok ellen Szaddám Huszein által intézett támadásáról készített beszámolói.

A gyermek: a jövő. A meg nem született gyermek: a jövőtlenség bevallása. Mert a történelem démonikus személytelenségét mindig az egyes ember élete, szenvedései teszik szembetűnővé. És lehet sors a sorsvesztés, és lehet jövő a jövő elveszítése. A Kaddis a meg nem született gyermekért egy végletes, halálos pontosságra törő tudat ön- és történelemanalízise. Egy ember beszél arról, mi történhet azzal, akivel megtörtént a század botránya. De vallomása oly mély, hogy megértjük, ami vele történt, bármely totalitárius államban bármikor megeshet.