Mihályi Gábor - Két apa között

Krúdy Gyula több mint egy évtizedig lakott a Margitszigeten. Az 1920-as években számos írásában örökítette meg a sziget múltját és jelenét. Portrékat rajzolt a valaha itt élőkről, Szent Margittól Arany Jánosig. Megtudhatjuk, milyen volt az élet az egykor árnyas fák alatt, amikor még omnibusz járt ki a szigetre, amikor a gavallérok titkon párbajt vívtak egy-egy hölgy miatt, amikor minden évben pünkösdi királynőt választottak a tavasszal idesereglő ifjú lányok közül. Aki végigolvassa ezt a gazdagon illusztrált kötetet, különös időutazáson vehet részt, a harmadik évezredből visszaröppen az elmúlt századokba. Krúdynak a Margitszigetről szóló írásai még soha nem jelentek meg kötetbe sorolva.

Holtak és utódok, családok és barátságok, eszmék és szerelmek két nemzedéke.
Závada regénye Buchbinder fényképész 1942-es életképével veszi kezdetét, és az elmúlt század ötven évét íveli át. A Jadviga párnája és a Milota után a trilógia harmadik darabja csoportkép egy történelmi korról, amely a szerző "műtermében" személyes fikcióvá, párhuzamos élettörténetekké bomlik ki és fonódik össze. Hitek és tévhitek, köz- és magánbűnök, kis és nagy hazugságok, érzékek és érzelmek iskolája ez a könyv. Úgy húz magába, mint valamely lassú örvény, s ha mélyéről végül fölenged, láthatóbbá válik ez a közös, nehéz dolog - hívjuk nemzeti múltnak-, tót, zsidó és magyar magyaroké, mindannyiunké, akik a történetet mint narrátorok, névtelen ismerősök magunknak elbeszéljük.
A fényképész utókora mi vagyunk.
"Biztosan ez fog majd Violának jutni, dőlt végig, bebújt a takaró alá, s elképzelte, hogy ezt a teret, amelyben ő kialvatlanul vacog éppen, pár óra múlva annak az asszonynak a teste fogja kitölteni. Ahogy megforult, a fejénél penészes gerincű fényképalbumokat pillantott meg fölstószolva a polcon, belelapozott az egyikbe... Talált egy letört drót-szemüvegszárat is, melynek rugós fülkampója az album gerincébe volt beakasztva. A hátsó borító alól egy paszpartura kasírozott piaci csoportkép fordult ki a takaróra, sok figurával, vitatkozásszerű jelenettel a közepén. Koren hiába bámulta, nem segíthettünk, de azt se bántuk, hogy - mint afféle ölébe hullott szökevény-képet - gondolta, eltulajdonítja. Becsúsztatta hát a válltáskájába, s bedugta mellé a szemüvegszárat is." 

Hannah csupán három évet élt, mégis hihetetlenül sok életörömet, őszinteséget és vidámságot hagyott maga után. A könyv a rákos kislány utolsó évének története - megdöbbentő beszámoló arról a küzdelemről, ahogyan a kislány minden félelem nélkül el tudja fogadni a megváltoztathatatlant, és arról, hogy ez hogyan változtatja meg szüleit, rokonait. A kislány, aki elmaradhatatlan piros lakkcipőjét viselte a műtőbe menet is, nem csupán saját hozzátartozóinak életébe hozott változást: egyetlen olvasót sem hagy érintetlenül ez a szívbemarkoló beszámoló. Housden, Hannah édesanyjának soraiból feltárulnak a betegséggel való küzdelem tragikus, néha mégis annyi örömet tartogató pillanatai.

Mitől nő egy nő? És vajon mitől jó nő? Hogyan képes egy nő - vagy akár egy férfi - megélni saját nemiségét? Tud-e jó példával szolgálni gyermekeinek? Tudja-e jól érezni magát a saját bőrében? És tesz-e valamit azért, hogy jobb legyen?

Ha Ön elég erős, hogy feltegye magának ezeket a kérdéseket, lapozzon bele Dr. Csernus Imre legújabb könyvébe! Bátraké a szerencse...

"Kimondani hangosan magamnak és a másiknak a jó és a rossz érzéseimet, majd mindennek a következményeit napról-napra következetesen vállalni: ez a fejle(szte)tt érzelmi intelligencia!"

Dr. Csernus Imre 1966-ban született egy vajdasági kisvárosban. Bár 10 éves korában esküt tett arra, hogy pap lesz, valahogy mégiscsak pszichiáter lett belőle, mert kiderült, hogy van bátorsága feltenni azokat a kérdéseket, amelyekre mások gondolni sem mernek.

"Talán mindez egy általános tévhit, hogy a nő csak akkor nő, amikor párkapcsolatban él. Lehet, hogy nem a másikhoz képest kellene meghatároznia magát? Lehet, hogy mindezt egykor a férfiak találták ki, mivel nekik így nagyon kényelmes? A pasitól lesz valaki nő?"