Faludy György - Pokolbeli víg napjaim

Az Indiai- és a Csendes-óceánnal körbezárt Indokínai-félsziget és Indonéz szigetvilág, bár népszerű merülőhelyeknek ad otthont, mégis számos felfedezésre váró partszakasszal és szigettel rendelkezik. Délkelet-Ázsia mesés víz alatti világával és csodálatos tengerpartjaival a kalandvágyó könnyűbúvárok Mekkája. Több ezer szigetén álmaink trópusi merülései válhatnak valóra. A meleg, kristálytiszta víz, a káprázatos korallzátonyok, a hihetetlenül gazdag víz alatti élővilág, a számtalan hajó- és repülőgéproncs mind emlékezetessé varázsolják az itt eltöltött időt. Utazásunkat Ázsia népeinek sokszínűsége, távoli, egzotikus kultúrája és ízletes konyhája teszik teljessé. Könyvünk az utazás és búvárkodás megszervezésében segít. Bemutatjuk Vietnám, Thaiföld, Malajzia és Indonézia legszebb területeit hasznos utazási információkkal kiegészítve. A kék mélység szerelmesei több száz merülőhely rövid leírását, élővilágát és legfontosabb merülési paramétereit ismerhetik meg, térképek segítségével. A helyi búvárközpontok elérhetőségeinek és szolgáltatásainak bemutatásával akár már itthonról megszervezhető a búvárkaland. A színes fotókkal illusztrált könyv remélhetőleg kedvcsinálóként is megállja a helyét. 

Részlet a kötetből:

„Horatius noster"

NYUGATEURÓPA szellemi emberét abban a korban, amelyben a költészetnek megnyílni kezd, három latin költő ragadja meg hatásával: Vergilius, mint ,imádság és költészet' - vagyis az, amit e kettőben a misztikus lélek azonosnak érez -; Catullus, mint szenvedély és költészet; Horatius, mint életbölcseség és... tegyük-e hozzá, hogy költészet?
Annyira megszoktuk már a romantika kora óta a költőt belső oldaláról, az érzelmek hullámzása felől nézni, hogy Horatius líráját Catullusé mellett nem is merjük egészen költészetnek érezni. Iskolamesterei maguk szoktatták rá a nem-latin Európa szellemi emberét mindenütt, Angliában éppen úgy, mint nálunk, erre a különösségre.
Mintha a catullusi tűz, szabadszájúság, tiszteletlenség Caesarrfal szemben egy kiszáradt iskolás lelkületnek éppen azért volna legfőbb lírai ideálja, mert elérhetetlen a számára! S mintha ugyanez az erőtlen középszerűség találna megnyugvást Horatiusban, az ,arany középszer' költőjében. Mintha önmagát állítaná oda ideálnak, amikor Horatiusról eltanítgatja, hogy ez az a költő, akinek csak a fiatalság és szegénység adott szájára vakmerő szavakat, különben a tanult művészet embere ő, és Caesar nagy tisztelője...
Nálunk magyaroknál ez az utolsó dicséret azután teljesen ellenkező értelművé fordult. Mi negyvennyolcasokká lettünk Horatiusszal szemben. Nagyszerű alkalom volt ő: megvetni azt, aki - erre a pontra tapadtak rá legtöbbnyire a megvető tekintetek - Maecenas- és Caesar-tiszteletével érvényesült, megvetni az osztályteremben, elméletileg, irodalomtörténetileg. Nem mondta-e Horatius maga, hogy költeményein fogják a gyermekeket az elemekre oktatni? Azt nem sejtette, hogy egy magyar történetfelfogás elemeire is, - egy olyan történetfelfogáséra, amely a puszta oktatásban kimerült. 

A világhírű etológus és több, kutyákról szóló sikerkönyv szerzője egyre inkább szépíróként is meghódítja az olvasókat! A Kannibálok című elbeszéléskötet után most egy vérbeli regénnyel jelentkezik a szerző: A Bábosok rendkívül olvasmányos, érdekfeszítő történet egy ősi, erőszakmentes falu életéről, amelyet tragikus módon semmisít meg a globalizáció.