Székely Éva - Sírni csak a győztesnek szabad! (Tények és Tanúk sorozat)

"Kérdem anyámtól: ugye, édesanyám, most már fogok iskolába járni? Megállt, és csak nézett rám könnyes szemmel, csak ennyi volt a válasza: egy frászt! Tudod, hogy neked a két kicsivel kell maradni! Én nagyon sírtam, ő is sírt, azután elköltöztünk, anyám elment dolgozni, Jani is. Én maradtam a két kicsivel, etettem őket, mostam, takarítottam."

Hauser legyintett.

- Hagyjuk ezt - mondta -, most végre megértette, mi a tét, fölösleges tehát folytatni a példálózást... Megkapja tőlem a szóban forgó összeget és hozzá egy saját személyére kiállított bónuszt, amelynek összegszerűségéről még tárgyalnunk kellene. Ellenértékként a mondjuk másfél millió dollárért azt óhajtom, hogy a további kutatást azonnal szüntesse be, és minden olyan dokumentumot és feljegyzést, amelynek már birtokába jutott, nekem átadjon vagy a jelenlétemben megsemmisítsen. Oké?

„Vademecum (ejtsd vademékum) – régi magyarítása szerint "velemjáró könyvecske”: zsebkönyvszerű útikalauz. Vademecum, szükséges segédkönyv mindennemű utazók számára (1843-ban Pesten kiadott könyv címe). – Hasznos gyakorlati ismereteket tartalmazó könyvecske, zseblexikon. – Kisalakú, zsebben hordható könyv feljegyzések számára. Latin kifejezésből: vade mecum annyit tesz: „járj velem”. Egy XVII. századi lipcsei zsebkönyv használta először címként. Választékos, régies szó."
Tótfalusi István a szellemi kalandozók, az olvasó fiatalok számára készített útikalauzt, amelyben az általuk nem jól értett, vagy már csak egyes jelentésárnyalatokban ismert szavaknak kívánja visszaadni jelentésük teljes gazdagságát. Igaz, ez a szószedet minden létező és elképzelhető zsebet kinőtt. Ám a könyvespolcról még könnyen leemelhető és Hegedűs István rajzaival kiegészítve, nemcsak hasznos, hanem egyben igen szórakoztató olvasmány.