Temesvári Pelbárt - Temesvári Pelbárt válogatott írásai

Az új világrend megtapasztalása
Technológia. Mindent ez irányít. Az autónk távirányítójától kezdve a repülőgépek mozgásán át, egészen a világ gazdaságáig. Ezernyi egyszerű, autonóm számítógépes program, vagy daemon működteti behálózott világunkat. Folyamatosan futnak életünk hátterében. Daemonok emaileznek. Daemonok utalják át a pénzeket. Daemonok figyelik az elektromos hálózatot. A daemonok ott vannak mindenhol, de legtöbbjük, szerencsére, ártalmatlan...
Ugyanez nem mindig mondható el az emberekről, akik tervezik őket.
Matthew Sobol legendás számítógépes játéktervező volt - billiomos létrehozója féltucat, népszerű online játéknak. Korai halála a világ játékosanak nagy részét lesújtotta. De halálát nem csak Sobol rajongói veszik észre. Amikor halálhíre felkerül a Netre, egy alvó daemon működésbe lép, és elindít egy láncreakciót, ami feltár egy hiperhatékony, összefüggő világot, amit Sobol hagyott hátra.
Sobol a halálba vitte titkát. És ahogy egyre újabb aspektusai tárulnak fel daemonának, a maroknyi, bukásra ítélt csoportnak, akik meg szeretnék fejteni Sobol szövevényes tervét, meg kell próbálniuk kiszabadítani a világot egy névtelen, arctalan ellenség szorításából - vagy meg kell tanulniuk egy olyan világban élni, amit már nem mi irányítunk.

Voltaképpen mik a bolsevikok? 5
"Metropol-szálló" 14
Noé bárkája 25
Törvényt ülnek a bolsevikok felett 34
A kormányzói palotában 43
Az éjszaka árnyai 59
A szinház tetején 74
Messiási idők 85
A végső győzelem előtt 94
Az új fegyelem 105
Ryskov elvtárs és Izmailova elvtársnő 114
Kaviár és pezsgő 126
Szolgák 135
Hív a Kreml 149
Itt a biztos! 160
Porcellánfigurák 171
Misa, az ezermester, megint felülkerekedik 182
Az "alkotmányozó gyűlés" 191
Találkozás az apával 206
A nagy illúzió 219
Szökés 228
Üzött vad 238
Beszélgetés az éjszakában 250
Bosszúállás sok nemzedékért 261
Mardoszó kétségek 273
Kidől a sorból 285
Moszkva 291
Vászonéhség 299
Az apai szeretet kegyelme 309
A pusztában 315
Két fecske 325
Marek elvtárs birodalma 333
Pétervári hölgyek 348
A határon át 353

"Isten nevében!" Kardos G. György mind a négy regényének írását ezzel a nekifohászkodással kezdte. Valódi kéziratok maradtak utána, mert a szerző töltőtollal írt, fekete tintával - az utolsó litert Nagy Lászlótól kapta -, spirálfüzetbe, ágyán fekve, nem lévén íróasztala. Ha más nem is jelezné - persze jelzi -, ez is mutatja: hiába szólt róla kicsinylőn, hiába volt, hogy alig beszélt róla, s ha igen, akkor is zavartan, kelletlenül: az írás, a regényírás szent dolog volt nála. Ez a látszólag vicces, bohém, szerte lévő ember végtelen tudatossággal, pontossággal írta meg fő műveit; igazi író volt, egész élete az írásnak rendelődött alá, az írás a legbenső énjéből fakadt. Ő volt az író. Ez a kis könyv őróla szól. Az íróról, aki életének utolsó másfél évtizedében a szerzőnek nem csupán közeli barátja, sétatársa, cimborája, napi beszélgető partnere volt, de írói, emberi példaképe, pótapja is, aki a halála óta eltelt másfél évtizedben mindennap ott sétált mellette a pesti utcán, és ott sétál ma is.