Anthony Bailey - Vermeer - Delft látképe

Wilde Oszkár halálának huszadik évfordulója alkalmából, 1920 őszén jelent meg a Wilde Breviárium első kiadása, szerény kísérlete e sorok írójának, hogy sok évi gyűjtögető munka gyümölcseképpen egyetlen kötetbe sűrítve nyújtsa át a magyar olvasóközönségnek mindazt, amit ma Wilde-ről és Wilde-ből tudni, ismerni kell és érdemes. A könyv gerince most is az a nagy paradoxon-gyűjtemény, amelyet a számkivetésben élt költő álneve, Sebastian Melmoth felírással adott ki öt évvel Wilde halála után Humphreys londoni könyvkiadó. A magyar fordítás megtartotta az eredeti sorrendet, csupán abban tér el, hogy - amit az angol kiadás elmulasztott, - megjelöli azokat a műveket is, amelyekből az egyes idézetek valók, illetve, amelyekben Wilde azokat fölhasználta, mert tudvalévően egy-egy paradoxonját gyakran több művében is szerepeltette. A paradoxon-gyűjtemény tizenkilenc Wilde-mű anyagát dolgozza föl. A nagy idézet-antológia mellett megtalálja az olvasó az új kiadásban is azt az ötvenkét paradoxont, amelyeket Wilde önállóan, külön címmel jelentetett meg mint ,,Mondások és bölcselkedések az ifjúság használatára" 1894-ben és amelyek nagy szerepet játszottak pöreiben is. Ezeket most is teljes egészükben, az eredeti sorrendben külön fejezetben közli a Breviárium. Itt van az a két novella is, amely az előző kiadásban jelent meg először magyar fordításban. (Cserna Andor)

Vörösiszap-áradás, egy elhagyatott fürdőhely graffitijei, Bihar megye protestáns vidéke, Lear király e-mail fiókja, klímaváltozás és Párizs—Dakari Térey János nem ismer lehetetlent, mikor a világot készül versbe szedni. Tűpontos, kegyetlen karakterrajzok túlságosan is ismert magyar figurákról, gúnyosan emelkedett sorok a görög istenek magánéletéről, vagy éppen egy behavazott kastélykert rejtett geometriája. Nagyszerű nők és kisszerű férfiak, űrperspektíva és mikrorealizmus - mindezek mögött pedig egyfolytában ott szól az a „hősi, sötét, beethoveni c-moll", mely az egész kötet hangütését meghatározza.
Térey János kilencedik verseskötete érett és kíméletlen áttekintése a ma világának, a jellegzetesen magyar problémáktól a globális katasztrófákig és vissza, azonban szóhoz jut benne a szerző legbensőségesebb, legszemélyesebb lírája is.

Korábban közkeletű meghatározás szerint: a fizika az élettelen természet olyan megnyilvánulásaival foglalkozik, amelyek nem járnak az anyagi minőség megváltozásával. Hogy valójában mi a fizika és hogy miben különbözik a rokon tudományoktól, arról az említett definíció modernizálása sem adhat számot. "A rokontudományokkal, így a csillagászattal, kémiával, ásványtannal a fizika mindig szoros kapcsolatban állt. A köztük meghúzott határokat jórészt külsőleges különbségek - mindenekelőtt a készülékek különbözőségei - jelzik, éppen ezért e határok nagyon gyakran elmosódottak." (M. Laue: A fizika története, Gondolat, 1960. 8. old.) Néhány mondatba tömörített jellemzés már ezért sem pótolhatja azt, amit e tudomány egészének kifejtése nyújt. A mégis megkívánt előzetes tájékoztatás legjobban akkor éri el célját, ha általánosan jellemzi azoknak az alapelveknek az összességét, amelyek segítségével a fizika tárgykörébe eső jelenségeket egységes rendszer részeiként tudjuk szemlélni. Mivel a fizika az anyagi világ legalapvetőbb megnyilvánulásaival foglalkozik, tárgyát illetően a legegyszerűbb és - tudományos rendszerét tekintve - a legfejlettebb természettudomány. Ez utóbbi szinte szükségszerű, hiszen minél kevésbé összetett a vizsgált tárgy, annál több lehetősége van az egzakt elmélyülésnek. Egyúttal ennek köszönhetjük, hogy az a nézőpont, amelynek alapján az anyagi világ bizonyos általános érvényű törvényeit a fizika részeként tartjuk számon, problémamentesen adott.
A fizika tárgya az anyag. Az anyag öntevékeny szubsztancia: változásainak oka önmagában van. A fizika e szubsztanciának azokkal az attribútumaival foglalkozik, amelyek az öntevékenység lehetőségeit és korlátait egyaránt megszabják. Az anyag úgynevezett megmaradó tulajdonságait bizonyára az attribútumok közé sorolhatjuk. Ezek közül egyesek az anyag minden megjelenési formájában megtalálhatók. E megmaradási tételekben jut egyaránt kifejezésre mind az anyag megmaradása, mind pedig a soha meg nem szűnő dinamizmus is. A dinamizmus konkrét okaként a kölcsönhatást tekintjük, amit ugyancsak - kölcsönhatási típusonként más és más - megmaradási illetve meg nem maradási tételek jellemeznek. A speciális fizikai rendszereknek a többitől való egzakt megkülönböztetésére (jobb szó híján) állapothatározók és állapotegyenletek szolgálnak. 

Barcelona, a XX. század eleje. A város növekszik, a modernizmus szelleme ellenállhatatlan hatással van a sötét oldal híveire. A szabadkőműves páholyok, a titkos társaságok révén a város az ezotéria központjává növi ki magát. Antonio Gaudíról, az építészről pedig kiderül, hogy a Moria-lovagok nagymestere és egy évezredeken átívelő jóslat kulcsfigurája. A szabadkőművesség egy elfajzott ága azonban mindvégig a háttérben munkálkodik. Gaudí élete kockáztatásával adja tovább utódjának a kereszténység legnagyobb titkát, melynek őrzésére a lovagok felesküdtek.
"A szerzőpáros klasszikus történelmi thrillere méltó párja Dan Brown Da Vinci-kódjának."
Diario de Avisos
"Carranza és Martín könnyedén, játékosan ír, kizárólag a történet kibontására koncentrál. Újra felfedezik számunkra Gaudít, aki negyven évet áldozott életéből a Szent Család-templom, a tökéletes mű megalkotására."
El País