Villamosenergia-ágazati típusterv: Erősáramú hálózat VÁT-H2 I-II.

„Az Örökös és a Tartalék – nem értékítélet, mégsem lehet félreérteni. Én voltam az árnyék, a támasz, a B terv… Akkor hívtak, ha helyettesítésre vagy figyelemelterelésre volt szükség. Ezt életem kezdetén tudatták velem, majd rendszeresen meg is erősítették.”

Édesanyja elvesztése előtt Harry herceget úgy ismerték, mint a komoly Örökös (bátyja, Vilmos herceg) gondtalan, jókedvű Tartalékát. A gyász azonban mindent megváltoztatott. Nehézségei akadtak az iskolában, dühös volt és magányos. Mivel a sajtót tartotta felelősnek anyja haláláért, nehezen fogadta el, hogy neki is a reflektorfényben kell élnie az életét.

21 éves korában csatlakozott a brit hadsereghez, ahol a fegyelem rendszert vitt az életébe. Két bevetés után hősként kezelték otthon, mégis elveszettebbnek érezte magát, mint valaha. Poszttraumás stressztől szenvedett, pánikrohamokkal küzdött. És ami a legfontosabb: nem találta az igaz szerelmet.

Aztán találkozott Meghannal. A világot magával ragadta a pár filmbeillő szerelme, és örömmel követték a meseszerű esküvőt. A sajtó azonban a kezdetektől fogva bántó, rasszista megjegyzésekkel, illetve különféle hazugságok terjesztésével támadta Harryt és Meghant. Látva felesége szenvedését, biztonságuk és mentális egészségük romlását, Harry nem látott más kiutat, mint hogy elhagyja szülőföldjét, még mielőtt a történelem megismételné önmagát. Az évszázadok során nem sokan merték otthagyni a királyi családot… az utolsó, aki ezt megpróbálta, épp Harry édesanyja volt.

A könyv keresetlen és tántoríthatatlan őszinteséggel mutatja be az önvizsgálat és a küzdelmes megértés fájdalmas folyamatát, a gyászt is legyőző szeretet örök hatalmát.

Örömmel bocsátom útjára Édesapám reprint kiadású műveinek immár negyedik darabját, a Kummagyariát. Kummagyaria névvel illették régi utazók, pápai bullák, történetírók, földrajztudósok, stb. a Kuma folyó két oldalán elterülő egykori országot. A kaukázusi népek között még pár nemzedékkel ezelőtt is élő volt a hagyomány, hogy a Kaukázus hatalmas hegycsúcsainak északi lankáitól egészen a Manicsj folyóig terjedő területet, melyet a Kuma folyó szel keresztül, sok száz éven át magyar, illetve magyarokkal rokon törzsek népesítették be. Egyik első írásos említés erről az országról Chorenei Mózesnek, a nagy örmény tudósnak "Arménia Földrajza" c. átfogó művében található, mely mintegy 1500 esztendővel ezelőtt látott napvilágot. Ebben a tudós felsorolja a hazája szomszédságában található népeket, köztük a Kaukázustól északra élő kum-, vagy kuma magyarokat. Jóval később, 1245-ben ugyanezen névvel illeti Piano da Carpino pápai követ is ezt a népet és több pápai bulla is Cummageriának nevezi az országot. Egykori ott-éltükről még ma is számos régészeti lelet, valamint helynév tanúskodik, mint pl. az egykori főváros közelében lévő "Burgun Madzari" és még több tucat helység neve a környéken. Fejedelmi városukat, a Kuma partján épült Madzsart az arab földrajztudós, Abu-l'-fida már 1321-ben említi, de később, romjaiban számos utazó látta, leírta és tanúsította, hogy az a magyarok városa volt. Hazánkban a hivatalos történelem-tanítás a számos bizonyíték ellenére még nem vett róluk tudomást.