Lebovits Imre - Zsidótörvények - Zsidómentők

E.W. White könyve elismerten a legkorszerűbb és legteljesebb Stravinsky-monográfia. A kötet első része a zeneszerző, előadóművész és karmester életének tömör összefoglalása. A második rész - a szerény Műjegyzék címmel - teljes életművének ismertetése: az egyes művek keletkezéstörténete, lényegre törő zenei elemzése, beszámoló az ősbemutatókról, jelentékeny előadásokról, átiratokról, átdolgozásokról. A két fő részt a zeneszerző aforizmaszerűen rövid és találó jellemzése zárja. Függelékként Stravinsky nyolc elvi jellegű írása, gépzongora-átiratainak jegyzéke, saját könyveinek és a róla szóló irodalomnak bibliográfiája, a birtokában volt kéziratoknak Robert Craft összeállította listája, valamint Debussy, Delius, Ravel és Jules Romains 1913-ban hozzá írott néhány levele egészíti ki. A magyar nyelvű kiadást a szerző Stravinsky életének és életművének utolsó korszakával, a fordító magyar nyelvű bibliográfiával és Stravinsky saját hanglemezfelvételeinek jegyzékével tette teljessé. A vaskos kötet használatát valamennyi rész kezdetén részletes tartalom, továbbá Stravinsky műveinek mutatója, Név- és tárgymutató könnyíti meg.
A hallatlanul gazdag adatanyagát világos elrendezéssel és fogalmazással élvezetes olvasmánnyá formáló könyv a Stravinsky halála után megjelent első nagyszabású összefoglaló. 

Egy magyar színész ösztöndíjjal Amerikába utazik, hogy szerencsét próbáljon. Bejárja az országot, tanít, rendez, játszik, pénzt keres és veszt, szerelmes és tapasztalt lesz. Néha úgy érzi, tudja már a biztos siker titkát. Máskor sejti, még az sem elég.

"A Lolita bizonyos értelemben túlságosan nagy regény. Úgy zúdul rá az olvasóra, mint valami kábítószer, mely erősebb, mint bármelyik, amit eddig felfedeztek vagy létrehoztak. Ugyanúgy, mint a narrátora, ellenállhatatlan és felejthetetlen... A Lolita kegyetlen könyv a kegyetlenségről." Martin Amis írta ezt Nabokov leghíresebb regényéről, mely az ötvenes évek második felében meghozta számára a világhírt: a számos - vagy inkább megszámlálhatatlan - olyan író egyike, akikre a Lolita s szintúgy a szerző többi műve, stílusa, erkölcsi szemlélete, esztétikai világnézete mély hatást gyakorolt.
A XX. századi világirodalomból nagyon kevés könyv vált annyira a kultúránk részéve - s köszön vissza a legkülönfélébb formákban könyvek lapjairól és filmek kockáiról -, mint épp a Lolita, az a regény, amelyet először, egy prűdebb korban, meg sem akartak jelentetni a merészen szexuális tartalma miatt, s amelyet soáig mindenféle szexuális forradalmak híres-hírhedt műveivel volt szokás egy sorban emlegetni. Pedig mi sem állt távolabb a szerzőtől, mint a szexuális ösztön felszabadítására való törekvés. Nabokov művészi célja nem egy perverzió fölmagasztalása, se nem elítélése (vagy az mégis?): a mű metaforikus szinten az emberi "én" börtönéről szól - pedofil főhőse, Humbert Humbert ahhoz a majomhoz hasonlít, amelyik "létrehozta az első szénrajzot, amit állat valaha is készített; ez a vázlat a szerencsétlen pára ketrecének rúdjait ábrázolta".
A Lolita hallatlan világsikerét - két film is készült belőle (Stanley Kubrick, illetve Adrian Lyne rendezésében), és a világirodalom legtöbbet elemzett művei közé tartozik - elsősorban hihetetlen nyelvi és gondolati gazdagságának köszönheti: minden idők egyik legnagyobb művészregénye ez, amelyet képtelenség "kiolvasni".
Lolita, a "nimfácska" és a kiskorú szerelme miatt gyilkolni is képes Humbert Humbert története ezúttal az első magyar nyelvű Nabokov-sorozat részeként jelenik meg: nagyszerű regények sorába illeszkedik, melyek mindegyike az emberi lélek, a művészi teremtés és a nyelv végső határait kutatja.