A tészta számos országban, így itthon is több évszázados hagyománnyal bír, ráadásul a magyar gasztronómia kreativitása is rajtahagyta a nyomát az olaszok kedvenc ételén. Tanuljunk egy kis tésztatörit!
A kezdetek kezdete
Sokan Marco Polo, a nagy felfedező nevéhez kötik a tészta európai debütálását, aki a Közel-Keleten ismerkedett meg ezzel az étellel a 13. században. Ám mint utólag kiderítették, ezt a közhiedelmet csupán egy rafinált amerikai marketingesnek köszönhetjük, aki az amerikai tésztafogyasztást szerette volna fellendíteni ezzel a históriával a 20. század elején. Mentségére legyen mondva, a kalandor valóban feljegyezte, hogy Kínában rendszeresen fogyasztanak “egyfajta tésztát”, ami nem durum-, hanem rizslisztből készül...
Forrás: CoinDesk
Ezzel már megdőlni látszik az a legenda, miszerint az olaszok találták fel a tésztát. A valóság azonban ennél jóval összetettebb, hiszen nemcsak Ázsiában, de már kontinensünkön is ismerték az ételt, jóval Polo és az olaszok előtt. Hiszen, ahogy több gasztronómiakutató is felhívta rá a figyelmet, már a görög mitológiában is említést tettek róla. Eszerint Vulcanus isten egy olyan szerkezetet talált fel, amivel tésztaszálakat készített – más néven spagettit!
A tészta ugyanakkor már az ókori időkben sem csak a spagettit jelentette. A rómaiak például az etruszkoktól vették át az úgynevezett laganét, ami egy tésztaféleség volt, ebből a szóból eredeztetik a lasagne szót. Bár a tudósoknak megoszlik a véleménye arról, mennyire rendelkezhetett ez valóban az általunk ismert tésztaformával, hiszen egyesek szerint a lagane inkább a pizza elődje volt.
Forrás: National Geographic
Sőt, hogy ismét rácáfoljunk az amerikai reklámszakemberre, hozzátesszük, hogy Polo kalandozásai alatt, 1270-ből is fennmaradt egy genovai katonáról szóló feljegyzés, aki egy kosár makarónit birtokolt, a XIII. századtól pedig már rendszeresen esett szó olyan tésztavariációkról, mint a ravioli, a makaróni, a vermicelli és a gnocchi.
A tészta hódító körútja
Akárhogy is, a tészta nem állt meg a mediterrán térségnél. Ezúttal viszont a briteknek köszönhetően, akik mint oly sokszor a történelem során, ezúttal is beúsztak a képbe. Szó szerint, ugyanis az újkor hajnalán számos brit hajós fordult meg Itáliában, ahol tésztával kínálták őket, az utazók pedig magukkal vitték a tészta receptjét, és a saját ízlésükhöz igazították, sajttal és krémes öntettel megfejelve azt.
Forrás: National Geographic
Az étel óceántúli kalandját Thomas Jeffersonnak, az USA harmadik elnökének köszönheti, aki elsőként “telepített be” makarónikészítő gépet az észak-amerikai kontinensre. Az államfő olyannyira a tészta megszállottja volt, hogy maga rajzolta le a masinériát, amihez részletes használati útmutatót is mellékelt.
Forrás: Library of Congress
Tradíciók és gasztronómia
A tészta a XVIII. századra jellemzően a szegények elemózsiájává vált, hiszen könnyen és olcsón elő lehetett állítani. Az ipari forradalom és a tésztagyárak elterjedésével pedig egész Európában elterjedt, és szépen lassan más országok gasztronómiájába is beszivárgott.
Ekkoriban fonódott össze a tészta és a magyar konyha története is a Vajdaságban letelepedő református községeknek hála, akik magukkal hozták a csigatészta receptjét, amely hamar a magyar tradíciók és fogások elengedhetetlen részévé vált.
Forrás: AranyTepsi
A falusi menyegzők egyik fontos előkészülete lett a csigatészta-készítés, amely az esküvő napját megelőző elfoglaltság volt. Ezen alkalomból összegyűltek a rokon- és szomszédasszonyok, akik a nevetések és pletykálkodás közepette tojást kevertek hozzá a tésztához, hogy az szép sárga legyen.
A “csigacsinálásnak” sokszor hajnalba nyúló dínomdánom vetett véget, amikor is a legények hangszerrel, csinos ruhában jelentek meg, hogy egy vidám mulatságot csapjanak az asszonyokkal.
Forrás: Szeretlek Magyarország
A csigatésztás húslevesen túl mára több fogásunk, így a turisták kedvence, a nagykockás túrós csusza, a bajai halászlé és a rakott tészta sem létezne enélkül a különös kulináris “találmány” nélkül. Sőt, egy igazi hungarikum is szerepel a száraztészták között! Ez nem más, mint a tarhonya, amelyet először az 1600-as években említettek, elkészítését pedig főként a szegedi asszonyok művelték.
Forrás: Street Kitchen
A XX. században sajnos nemcsak a tésztához köthető népi tradícióknak, hanem a finom, házi tésztáknak is leáldozni látszott. Szerencsére viszont az előrecsomagolt, nagytételben készülő, sokszor silány minőségű bolti tésztákkal szemben az elmúlt pár évben új erőre kapott a kézműves tésztakészítés hagyománya.
Ennek köszönhetően mostanra nemcsak színes, hanem ízesített tészták is felbukkantak a piacon. Így hát nemcsak az elkészítés mikéntjének és a tésztaformának, hanem például a fűszereknek köszönhetően is hamisítatlan magyar kézműves tészták láttak napvilágot. Nem kihagyható ínyencség például a medvehagymás spagetti vagy a chilis penne, amelyek mind ízükkel, mind pedig élénk színükkel hódítanak.
Forrás: The View from the Great Island
Nézz szét kínálatunkban, ha te is a legjobb kézműves száraztésztákat keresed!
