Buza Sándor kalandos utat járt be, mire rátalált a kolbász- és sonkakészítésre, termékei viszont mindössze néhány év alatt elérték azt, hogy az ország legjobbjaiként emlegessék őket.
Közhely, hogy a gyermekkor emlékei meghatározóak. Mégis, milyen igazak, ha Buza Sándor kolbászaira, szalámijaira és sonkáira terelődik a szó. A családi örökségnek hála –ahol a gazdasághoz tartozott, kormos füstölő, földbe ásott jégverem és istálló – már felnövekedve a tradíció részesévé vált.
Forrás: Dining Guide
Sándor ugyanakkor közel sem a húsiparban kezdte a pályáját. Sőt, meglehetősen nagy utat járt be addig, hogy családnevével fémjelzett termékeivel új színt vigyen a hazai kolbászkészítésbe, ugyanis 1980-ban tanárként végzett, és közel hat évig történelmet és éneket tanított, mire felvették a Magyar Rádió zenei szerkesztőségébe. Innen vezetett az út sokunk régi kedvencéhez, a Danubius rádióhoz, ahol idővel már a zenei vezetőségben foglalt helyet. A gasztronómiával való szorosabb viszony azonban csak később, a StoryTV-n köttetett, ahol műsorvezetőként a Szomszéd főztje c. műsorban hazai sztárokkal sütött-főzött.
A kulináris élvezetekkel köttetett szerelemből született meg a családi hagyományok újbóli életre hívásának ötlete, vagyis a BUZA kolbászok újra gyártása. Sándor nagyapjának ugyanis mészárszéke volt Söjtörön, a Zala megyei család tagjai pedig évtizedek óta jól ismerték a kolbászkészítés csínját-bínját. Olyannyira, hogy Buza Vendel fia, Jenő húsáruit még a szomszédos országok vásárlói is előszeretettel keresték 1920-as évektől az ötvenes évek közepéig.
Sándor néhány évvel ezelőtt tettekre váltotta az örökséget, és húsipari szakemberek segítségét kérte, hogy kitanulja a minőségi kolbász-, sonka- és szalámikészítés fortélyait. Bár az olyan tradicionális eljárásokat, mint a damasztabroszon való szárítást és a salétromos kezelést korszerűbb körülményekre és hozzávalókra cserélte, Sándor kolbászai tagadhatatlanul nosztalgikus minőséggel lepnek meg minket. Mindezt a Buza famíliától megörökölt receptúrának és a nagypapa két kedvenc fűszerének, a szerecsendiónak és a szegfűborsnak köszönhetik – és persze a soha nem csillapodó törődésnek.
A volt rádiós szerint ugyanis a kimagasló termékekhez az idő, a jó alapanyag, a minőségi fűszerek és a rátermett szakemberek mellett a gondoskodás is elengedhetetlen. Így hát gyakran személyesen vesz részt az elkészítési folyamatokban fűszermestere és segítői oldalán. Termékei akár több hétig is készülhetnek, elvégre Sándor elmondása szerint, a jó szárazkolbásznak például legalább 6-7 hétig kell érnie, hogy a megfelelő minőséget elérjék, ha azt a „hagyományos” módon készítik.
Úgy tűnik, az odaadásban rejlő minőséget mások is észreveszik: Sándor finomságaival mára Michelin-csillagos séfek is dolgoznak. Ám ő közel sem erre a legbüszkébb, hanem a Pannon Gasztronómiai Akadémián elért helyezésre 2018-ban, amikor is a 30 tagból álló zsűri vakkóstolással, mintegy 24 indulóból a Buza-féle parasztkolbásznak adta az első helyezést. Emellett már szinte nem meglepő, hogy Magyar Termék Nagydíjjal is büszkélkedhet, melyet mindössze egy évvel az indulása után vehetett át, ráadásul mostanra minden termékét Érték és Minőség Nagydíjjal is kitüntették.
Forrás: Dining Guide
Sándor ars poetica-ja: „Ha nevemet adom a termékeimhez, akkor annak kizárólag a magas minőséghez szabad kapcsolódnia.” Ez biztosítéka lehet annak, hogy még sokáig élvezhetjük az ország legjobb kolbászait!
