Idegen hadseregek harcászata: alegységek (Tisztek Könyvtára)

Elérhetőség:

Termelői készleten

A Szovjetunió és a többi szocialista ország külpolitikai tevékenységének fő iránya a békéért, az enyhülésért és a fegyverkezési hajsza megfékezéséért vívott harc. Az SZKP legutóbbi kongresszusa hangsúlyozta, hogy a párt és az állam külpolitikai tevékenységének alapvető célja volt és marad a háborús veszély csökkentéséért, a fegyverkezési verseny megfékezéséért folytatott küzdelem. Napjainkban a feladat jelentősége és sürgető volta tovább fokozódott, hiszen a haditechnika fejlődése terén gyors és mélyreható változások tapasztalhatók.
Az imperialista államokban - különösen az agresszív NATO-tömb országaiban - a haditechnikai fejlődés gyors és alapvető változásait a Szovjetunióval és a Varsói Szerződés tagállamaival szembeni fölény megszerzésére igyekeznek felhasználni. Nem elégszenek meg azzal, hgoy szakadatlanul továb forgatják a fegyverkezési hajsza lendkerekét, hanem katonai konfliktusokat is kirobbantanak a különböző térségekben, hgoy kipróbálhassák legújabb típusú fegyvereiket és harci technikájukat. Szemléletesen megmutatkozott ez Izrael Libanon elleni 1982. évi agressziója folyamán, amikor olyan amerikai fegyvertípusokat próbáltak ki, amelyek még az Egyesült Államok hadseregében se mvoltak rendszeresítve. A Pentagon nem véletlenül irányította katonai szakértőit a harctevékenység térségtébe, hanem azért, hogy tanulmányozzák az új amerikai fegyverek hatékonyságát.
Ugyanabban az évben Anglia a Falkland- (Malvin-) szigeteket választotta kísérleti lőteréül, ahol az Argentína elleni háborús kalandjában próbálta ki új harci technikai eszközeit. Anglia az amerikai imperialisták támogatását élvezte.
A NATO-államokban minden eddiginél nagyobb ütembe, egyre újabb harci technikai eszközöket fejlesztenek ki, s ezeket nemcsak a tömb országainak hadseregeiben, hanem számos más tőkés országéban is (különösen azokban, ahol rakciós kormány van hatalmon) rendszerbe állítják.
Nagy gondot fordítanak az egységek és alegységek szervezetének korszerűsítésére. Az Egyesült Államokban például az utóbbi évek folyamán átszervezték a gépesített gyalog-, harckocsi-, tüzér- és egyéb szárazföldi alegységetek.
Az NSZK szárazföldi csapatai 1982-ben teljes mértékben áttértek a "4. modellnek" nevezett új szervezetekre.
Angliában 1981-ben a páncéloshadosztályokban két-két dandártörzset szerveztek. A dandártörzsek élén egy-egy hadosztályparancsnokhelyettes áll. Harchelyzetben e törzsek alárendeltségébe harckocsi-, gépesített gyalog-, tüzér- és egyéb egységek, valamint alegységek kerülnek, amelyekből a dandárparancsnok harcászati - ezeken belül pedig harccsoportokat alakít.
E könyv a külfölid forrásokban megjelent nyílt közleményke tanulmányozása és összesítése alapján foglalja össze a legfrissebb adatokat, különös tekintettel az Egyesült Államok, az NSZK és Anglia szárazföldi alegységeinek szervezeti, fegyverzeti és harcászati változásaira. Ezek az adatok segítséget nyújthatnak a foglalkozásvezetőknek a katonák, tisztesek, tiszthelyettesek és tisztek harckiképzésének folyamatában.