A lélek szakadéka - Goya Szaturnusza

Ferencvárosi képeslapokat bemutató forráskiadványunk második részét nyújtjuk át a kedves Olvasónak. Míg a 2007-ben megjelent Üdvözlet a Ferencvárosból című kiadványunkban a II. világháború előtt megjelent képes levelezőlapokból válogattunk, ebben a kötetben az utóbbi hetven év képeslapjait gyűjtöttük össze, zömmel 1945 után kiadott lapokat. A képeslap kiadás terén a legnagyobb változást az 1948-ban bekövetkezett államosítás hozta. A kiadóknak ezután a Belügyminisztérium sajtóosztályával kellett engedélyeztetni mindent, amit meg akartak jelentetni. Az 1950-es évek elejére a piacon egyetlen kiadó maradt, a Művészeti Alkotások Vállalat, mely 1954. április 1-jével Képzőművészeti Alap Kiadóvállalat néven működött tovább. Monopolhelyzete több mint három évtizeden át fennállt, ennek kézzelfogható eredménye az a sok millió képeslap, mely az 1950-es évek elejétől az 1990-es évek elejéig megjelent. A Képzőművészeti Alap „versenytársa" az 1970-es évek elejétől a Kartográfiai Vállalat lett. A cég főként térképes lapokat jelentetett meg, általában kis példányszámban. Az 1980-as években egy új kiadó, a Magyar Távirati Iroda kezdte meg működését a képes levelezőlap piacon, majd a '90-es évek végén még több vállalkozás indult be.

Egy kitelepített család az Isten háta mögött. Egy testvérpár: az egyiket a szavak érdeklik, a másikat az Isten. Nem tűnik ez feloldhatatlan ellentétnek. Az idősebb fiú mondatokból épít láthatatlan világot, süketnéma öccse szavai ugyan nem hallhatók, mégis ő meséli el a történetüket. Most akkor melyikük a Júdás? Az anya nem keresi senki kedvét, az apa iszik. Az egri nagymamával csak titokban lehet találkozni, a másik meg bár velük él, folyton az Úrral beszélget, és magát a jóságot keresi. Na és az Isten: a Mennyben, a kereszten, a káromló szavakban, az imákban és a saját történetében. A szomorú, boldog Isten. Az Egyszerű történet vessző száz oldal második könyve az istentelen 20. század közepének regénye, szereplői mind a saját útjukat járják, bár egyetlen szobában élnek. Hogy a kiszolgáltatottság választja el őket, vagy eleve el vannak választva egymástól, azt csak az Isten tudja. Mindegyikük magányos. Az Isten is: a Mennyben, a kereszten, a káromló szavakban, az imákban és a saját történetében. (Péczely Dóra)

Arnold Zweig a Német Demokratikus Köztársaság Nemzeti-díjjal kitüntetett nagy írója.
Regénye az első világháborúban, a verduni csata idején játszódik. A francia front lőporfüstös, gránátszaggatta fedezékeibe megérkezik Cristoph Croysing alhadnagy. A fiatalember gyermekes lelkesedéssel indult el otthonából, szinte rajong a háborúért. Az első vonalakban feltárul előtte a porosz militarizmus igazi képe, a maga visszataszító romlottságában. Tapasztalatait megírja magasállású nagybátyjának. A levél a cenzúra kezébe kerül. Elkezdődik Croysing üldöztetése, és a fordulatos történet során az olvasó az 1916 - 17-es évek mesteri társadalomrajzát kapja. Zweig megrendítően ábrázolja a gyilkos háború viharában sodródó emberi életeket, felejthetetlen emléket állít a háborúval szembeszegülő öntudatos munkások küzdelmének, fanyar humor pedig pőrére vetkőzteti a gyáva, korrupt tisztikart.