A régi Magyarország képeslapokon

Egyedül nem megy, de együtt talán sikerül. Egy ügyefogyott, dadogós fiatal arisztokrata, egy anorexiás festőnő, egy zseniális, de morcos szakács, és az életből kifelé tartó, emlékeibe visszavonuló nagyanyja - az élet sodrába beilleszkedni képtelen, magányos emberek. Az arisztokrata megmenti a lány életét, a lány a szakácsot és az arisztokratát, s együtt megszépítik a nagymama utolsó hónapjait, majd némi bukdácsolás után ők maguk is rálelnek a boldogságra. A helyszín egy hatalmas, kongóan üres párizsi lakás - à la Utolsó tangó Párizsban -, egy bűbájos vidéki házacska, a párizsi elegáns éttermek konyháinak hajszolt élete, és maga Párizs a nyüzsgő, lüktető életével, megkopott varázsával. Szellemes, könnyed, néhol megrázó történet a szerelem és a barátság felszabadító erejéről, és arról, hogy csak akkor vagyunk szabadok, ha nemcsak adni, hanem kapni is tudunk. Egyedül nem megy, de együtt talán sikerül - erről szól Anna Gavalda új könyve.

A RÉGIEK előtt a tengerek csak sivatagok voltak, amelyek felett üvöltő viharok száguldanak, vágtatnak. Csak a mitológia népesítette be ezt az örökké mozgó, folyton vonagló, majd leapadó, majd emelkedő óriási víztömeget hitregék csodálatos alakjaival. Ez volt a hazája a háromszigonyú Poseidonnak, itt élte víg életét a szakállas Neptunus enyelgő nimpháival. Derült, csendes időben itt játszadoztak a pajkos szirének. Enyelegve követték a hajókat, hogy csábító dalaikkal tengerbe szédítsék a hajósokat. Amíg az emberek barátságosan, szeretettel jártak-keltek a végtelen vizeken, béke uralkodott. Egyszer csak azonban megváltozott minden. A békés tengereket harci zaj verte fel. Véres csaták, nehéz küzdelmek lángja lobogott fel itt is, ott is. A gyűlölködő, harcoló emberek megjelenése mélységbe kergette a hitregék isteneit. Szabad kalandozások korlátlan színtere lett a tenger, de egyúttal a szabad boldogulás korlátlan színhelye is. Szárazföldön is éltek mindenkor könnyűvérü, szabadság után vágyó kalandos természetű emberek, de ezek elé az országhatárok, városok és várak sok-sok akadályt gördítettek. Mennyivel szabadabb teret nyitott számukra a végnélkülinek látszó, hegyekkel, folyókkal föl nem darabolt tenger!...

"Ha az államférfiak történelmi szerepét csak az elért eredmények alapján ítélnénk meg, akkor Teleki, Bethlen, Kállay, Rassay, Bajcsy-Zsilinszky és mindazok működését, akik Magyarország sorsát ezekben a válságos időkben irányították, negatívan kellene értékelnünk. Így jelen mű befejezéseként Kállay Miklósét is, hiszen legfőbb törekvése, Magyarország függetlenségének megőrzése sikertelen maradt. Éppúgy mint tragikus sorsú elődjéé, Teleki Pálé. De ennek ellenére, Kállay Miklós önfeláldozó, heroikus erőfeszítése, hogy Magyarországot átmentse a keresztény kultúrájú, szabadságszerető Nyugat oldalára, méltán érdemli meg a későbbi nemzedékek elismerését.

Lorenz tollas majmoknak nevezte a papagájokat, ezzel tanulékonyságukra, játékosságukra utalt. Tartásuk az utolsó évtizedekben kezdett fejlődni hazánkban is, szép tenyészeredmények is mutatkoznak már (ez egyre fontosabb, ugyanis természetes élőhelyükön többségük szigorúan védett). A könyv különösen értékes része az állatok egészségvédelmét, betegségeit, gyógyítását leíró fejezet. Ez a madártartók mellett állatorvosok is használhatják. A szerző részletesen leírja 112 viszonylag gyakran tartott faj küllemét, ismerteti természetes előfordulási helyüket, a tartásukkal kapcsolatos speciális feladatokat (táplálás, röpde), utal képességeikre, szelídíthetőségükre. A tenyésztési feltételeket és lehetőségeket viszonylag bővebben írja le. A könyvet jól használhatják a tenyésztők és a "családtag" jellegűen tartott madarak gazdái is. Egyívnyi színes fényképmelléklet a Magyarországon tartott fajokat ábrázolja.