A szocreál Magyarországon

A tankönyv a 19-20.század fordulójától a második világháború végéig tartó időszakban vizsgálja Kelet-Európa történetét. A korszak kezdetén a régió nagyobb részét még soknemzetiségű birodalmak uralják. Az első világháború végén azonban kisállamok hálózata alakul ki. Két évtizednyi "nemzetállami" létezés után ismét alapvető változás következik, az újabb világháború folyamán kirajzolódnak a következő hatalomváltás kontúrjai. A szerző a témát komplex módon dolgozza fel, egyaránt figyelembe veszi a társadalmi, a gazdasági és a politikai tényezőket. Keresi a régió egészére, valamint az alrégiókra jellemző általános vonásokat, ezzel lényegesen többet nyújt, mint országtörténetek egymást követő felrajzolása.

A sorozat többi kötetéhez hasonlóan az album kitűnő reprodukcióit a szerző a firenzei Scala képarchívumának anyagából válogatta. A 20.-ik századi művészetet mutatja be, amely 1907-ben született meg, amikor Pablo Picasso megfestette az avignoni kisasszonyokat. Műve egyidejűleg szakított a múlttal, és jelölte ki a művészet fejlődésének legfontosabb útját. A kubizmus, az expresszionizmus  az absztrakt művészet és a dadaizmus szélesre tárta a kaput az új kifejezési lehetőségek előtt! Az 1940-es években Párizs elveszítette meghatározó szerepét a művészeti életben, az új központ New York lett!

A 15 tanulmányt tartalmazó kötet bemutatja a kor, a 19-20. század fordulójának kevéssé ismert építészeit, akiknek viszont számos jelentős épületet köszönhetünk elsősorban Budapesten, de más városokban is. A szerzők a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végzett fiatal művészettörténészek, akik levéltári és szakirodalmi források alapján 14 tanulmányban feldolgoztak mintegy 17 életművet, köztük Linzbauer István, Baumhorn Lipót, Bőhm Henrik, Hegedűs Ármin és mások munkásságát.