Apraja-nagyja megbabonázott (Állatorvosi pályám kezdetén…)

Megdöbbentő történet egy katolikus francia anyától és holland zsidó apától származó kislányról, háborús viszontagságairól és Anne Frankkal kötött barátságáról. 1941 szeptemberében egy különleges barátság vette kezdetét Anna Frank és Jacqueline van Maarsen között. Anna egy iskolaévet tölthetett a naplójában Jopie-nak nevezett Jacqueline társaságában, majd 1942 júliusában családjával elmenekült a "hátsó traktusba". Anna ezután több levelet és verset írt Jacqueline-nak, de ezek az írások már csak a háború után juthattak el a címzetthez. Annak ellenére, hogy ez a barátság mindkettejükben különösen mély nyomokat hagyott, Jacqueline sosem kérkedett Anna Frankhoz fűződő szoros kapcsolatával. Hatvan év elteltével, immár idős hölgyként mégis úgy érezte, meg kell írnia emlékeit, hogy közelebbről megismerjük és megértsük azt a kislányt, akinek a lelkébe a világ a naplóján keresztül látott bele. Ez a könyv azonban több mint egy szokványos visszaemlékezés. A félig zsidó családból származó Jacqueline személyes sorsa és aprólékos részletekkel megírt megható élettörténete is kirajzolódik belőle.

Váratlan és igen nagy örömöt jelent számomra, hogy ez a könyv most magyarul is hozzáférhetővé válik. Többször is voltam vendége a budapesti Ráday Kollégiumnak s boldog vagyok, hogy ily' módon most törleszthetek egy keveset abból a tartozásból, amellyel az ott tapasztalt vendégszeretetért és az ott folytatott beszélgetésekért lettem az adósa.
Jelenleg átéljük, hogyan nyer a Biblia nem is sejtett módon új fontosságot az egyházak életében és egymással folytatott ökumenikus eszmecseréikben, a hívők egyéni életében és a nyilvános vitában egyaránt. Másrészt viszont azt is tapasztaljuk, mennyire félre lehet érteni a Bibliát és mennyire vissza lehet élni vele, hogy milyen nehezen tudnak némelyek egyáltalán utat találni a Bibliához, s hogy a tudományos bibliamagyarázatnak, az úgynevezett "történeti-kritikai exegézis"-nek a módszerei és eredményei csak a beavatottak számára váltak áttekinthetővé és használhatóvá, miközben a gyülekezetek tanácstalanul állnak velük szemben. Nyilvánvaló, hogy éppen a mi korunknak van szüksége olyan keresztyén hívőkre, akik nagykorú és józan ítélőképességű bibliaolvasók, mivel napjaink kihívásai közepette csak így őrizhetjük meg hitünket és reménységünket rendíthetetlenül. Ezért ebben a könyvben megkíséreltem, hogy mindazt, amit a Bibliával való tudományos foglalkozásból megtanultam, összekapcsoljam azzal, ami az alapját képezi a Szentírás iránt érzett szeretetemnek. A Bibliában én újra meg újra a némákhoz szóló nyelvet, a reménység fényét, a megrettentek felé hangzó megváltó szót fedeztem fel, egyúttal azonban olyan leírhatatlanul szép könyvet is, amely kimeríthetetlen emberségről tesz tanúbizonyságot. A tudományos munkát Biblia-értésem nagy meggazdagítójaként és pontosítójaként ismertem meg, egyúttal azonban veszélyes kísértésként is arra, hogy a Biblia helyes értelmezését csak keveseknek, nevezetesen a tudósoknak tartsa fenn. Véleményem szerint a bibliai tudomány feladata kérdéseinek és felismeréseinek olyan továbbadása, hogy azok a bibliaolvasót a kiskorúvá való lefokozás helyett önálló ítéletalkotásra képesítsék a teológiai párbeszédben.