Átkelés (Határvidék -trilógia II.)

Makkai Sándor hagyatékát áttekintve kiderül, hogy személyét érdekelte az önéletrajzírás, hiszen többször nekifogott megírásának. Végül 1944-ben ezt a formát találta jónak, elfogadhatónak. "A háború után a nemzetnevelés köteles­sége fog előttünk állani, - vetem fel ezúttal először ezt a gondolatot. Egyházunknak, a saját területén és eszközeivel szintén nemzetnevelő tényezőnek kell lennie."

1000 példányban megjelent könyv.Bemutatja Füred régi családjainak leszármazottait és jelentős polgárait. Ki mivel foglalkozik, miben jeleskedik napjainkban.Nem csak Füredieknek!

Hanczár János tizedik kötetét vette most a kezébe az Olvasó. A beszédtanár-újságíró, talán a legtöbb Murphy törvénykönyv hazai szerzője, eddig összesen hét könyvet írt. Később megjelent két politikai szatírákat is tartalmazó könyve.
2006-ban úgy döntött, hogy megvalósítja régi álmát, és majd hat évig dolgozott a történeten, mely a magyarok Honfoglalást lezáró Pozsony mellett megvívott csatáját tárgyalja.

A könyv, amit az Olvasó a kezében tart, kiválóan alkalmas arra, hogy megismerjük belőle a magyar történelem eme méltatlanul keveset emlegetett fejezetét. A pozsonyi diadal nem legenda. Ma már nemcsak az önjelölt kutatók foglalkoznak e témával, hanem a hadtörténészek egy része is az ügy mellé állt, és segít feltárni a részleteit annak a csatának, amelynek eredményeként 1105 éve végleg eldőlt, hogy lesz hazánk. Ezt a gondolatot szolgálja ez a filmre kívánkozó, forgatókönyvszerűen megírt történet is, továbbá példát mutat a kor embere számára arra, hogy nincs lehetetlen helyzet, nincs kilátástalan jövő: dolgozni kell érte, hol fegyverrel, hol szellemmel, s hazánk sorsát jobbra fordíthatjuk.
A mai nehéz időszakban is nagyon fontos, hogy higgyünk a sikerben! A hazaszeretet, a nemzettudat kérdése hangsúlyossá válik a műben: anakronisztikusnak tűnhet ezen fogalmak használata a tárgyalt kor kapcsán. De mi magyarok jól tudjuk: szükségünk van olyan példaképekre, akik ezen tulajdonságokkal felvértezve évszázadok távlatából is tanítanak bennünket. Árpád, Kurszán, Csepel és a többiek példája erőt adhat nekünk a folytatáshoz.

A napló írója, Ortutay Gyula néprajzkutató és kultúrpolitika 1910. márc. 24-én született Szabadkán és 1978. márc. 22-én halt meg Budapesten. 1934-ben a szegedi egyetemen bölcsészdoktori és magyar-latin-görög szakos tanári oklevelet szerzett. 1930 őszétől a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának alapító tagja. Itt kötött mély barátságot Radnóti Miklóssal, Reitzer Bélával, Buday Györggyel, Baróti Dezsővel. 1935-ben Budapestre költözött. 1935—44-ben a Magyar Rádió tisztviselője, majd irodalmi osztályának helyettes vezetője, közben Kozma Miklós belügyminiszter két fia mellett házitanító volt. 1938-ban feleségül vette Kemény Zsuzsa (*1913,1982) táncművészeti szakírót, akitől két leánya és egy fia született. 1940-től a szegedi egyetemen a magyar népköltészet című tárgykör magántanára, 1945-től címzetes nyilvános rendkívüli tanára. 1943-tól az FKgP ún. polgári tagozatának egyik vezetője. Bajcsy-Zsilinszky Endre felkérésére készítette el az FKgP művelődés- és oktatásügyi programját. A II. világháború idején került kapcsolatba a kommunistákkal, akikkel 1945 után a kisgazdapárti balszárny egyik vezetőjeként szorosan együttműködött. 1945—47-ben a Magyar Központi Híradó Rt. (Rádió, Magyar Távirati Iroda, Filmhíradó) elnöke. 1947. március—1950. február között vallás- és közoktatásügyi miniszter; 1948-ban végrehajtotta az iskolák államosítását. 1950—52-ben a Múzeumok és Műemlékek Országos Központjának vezetője. 1946-51-ben a budapesti egyetemen a néprajz nyilvános rendes tanára, 1951-68-ban a folklór tanszéken tanszékvezető egyetemi tanár; 1957—63-ban az egyetem rektora, 1968-tól címzetes egyetemi tanár. 1967-től haláláig az MTA Néprajzi Kutató Csoport igazgatója. 1957-től a Hazafias Népfront főtitkára, 1964-től a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) elnöke. Vezető szerepet töltött be a magyar néprajztudományban. Kezdeti irodalomtörténeti érdeklődés után figyelme teljesen a népi kultúra felé irányult. Tanulmányai és gyűjtései jelentős szerepet játszottak a modern magyar folklorisztika megteremtésében. 1938-tól naplót írt, amiről senkinek nem volt tudomása.