Auerbach-Palmer-Ricoeur-Hirsch - A hermeneutika elmélete I-II.

Mindent a végtelenségig lehet írni, minden kimeríthetetlen: egy csokor virág és egy hatalmas ország, egy szál ember és egy metropolis; mindről egyként lehet írni három kötetes trilógiát és egy flekkes szösszenést.
Újlipótváros jelene és históriája is csak - bocsánat a lopott hasonlatért - egy ilyen feneketlen kút, amelyből az idők végeztéig lehet meregetni a történeteket. Harmincezernyi ember, több ezer ház, üzlet, intézmény, neves és névtelen hely, látható és láthatatlan nevezetesség. Egy-egy nagyobb házmonstrumában nagyközségnyi ember él, akiknek mind-mind egyenkénti élete is kész regény.
Bolond, aki teljességre tör, és én nem vagyok bolond, vagy ha mégis, hát másként. Dehogyis lehet itt mindent megírni, meg se próbálom; szemezgetek csupán, csak arról referálok, ami elém bukkan, amibe belebotlok, vagy amit az orrom alá dugnak barátaim, akikből - hál istennek - bőségesen el vagyok látva itt.
Felírom az elém kerülő dolgokat csak, mint felírónő ősöm, nagyanyám testvére, Lonci néni, a Britannia söntésének koronázatlan királynője, felírom mindazt, ami elém kerül. Ami ma nem jött elő, benn maradt a hűtőben, konyhában, azt ma nem regisztrálom. Majd legközelebb.
(Bächer Iván)

Bevezetés.
Húsz évszázad előtt a világ alá volt vetve a zsarnokoknak, vagyis a királyoknak és papoknak, a kik felhasználva a különböző vallásokat, a melyeket követtek, rabigába hajtották és kizsákmányolták a népeket. Jézus Krisztus akkoriban még nem ajándékozd meg a világot isteni tanaival, a melyek annak újjászületését voltak eszközlendők. Még nem halt meg a keresztfán hogy szabadságot adjon a világnak. Az Evangélium még nem létezett.
Azóta mindenki oktatva lőn a keresztyén hitre.
Az apostolok és Krisztus Jézus tanítványai nem érték be azzal, hogy a nemzeteknek hátrahagyják isteni mesterök tanait, hanem meg is haltak azoknak védelmében.
A keresztyénség első századaiban a pápák és keresztyén papok követék az apostolok által eléjök irt ösvényt, ők is mint ezek, még a hóhér bárdja alatt is hirdették a keresztyén hitet és a vértanuk vére megtermé gyümölcseit.

A II. Vatikáni Zsinatot megelőző időkben a liturgia bizonyos vonatkozásban egy olyan freskóhoz hasonlított, mely ugyan sértetlenül megőrződött, ám azt egy későbbi átfestés csaknem teljesen elfedte. A liturgikus mozgalom és meghatározó módon a II. Vatikáni Zsinat napvilágra hozta e freskót, és egy pillanatra lenyűgözött bennünket színeinek és formáinak szépsége. Közben azonban a klimatikus viszonyok, valamint bizonyos restaurálások és rekonstrukciók veszélyeztetik, hacsak nem tesszük meg haladéktalanul a káros befolyások megszüntetése érdekében szükséges intézkedéseket. Természetesen nem szabad azt újból átfesteni, szükséges azonban, hogy újra alázattal közelítsünk feléje, és újra megértsük valódi üzenetét. Ennek a könyvnek az a szándéka, hogy a megújuló megértéshez segítsen.