Bayer József - A politikatudomány alapjai

ELŐSZÓ
A művészet fogalma felölel minden emberi tevékenységet, a mely azzal, a mit alkot, nemcsak arra törekszik, hogy értelmünket foglalkoztassa vagy gyakorlati szükségleteinket elégítse ki, hanem hogy érzelmi világunkra is hasson, rövidebben szólva: gyönyörködtessen.
Az első emberpárt, a Biblia tanítása szerint, Isten a paradicsomban helyezte el, ebbe a szép jelenségek változatlan harmóniájának a teljében pompázó környezetbe, a mely öt érzékének, szívének-lelkének és természeti szükségleteinek önként szolgáló gyönyörűségeivel fölöslegessé tett minden küzdelmes munkát s így fölöslegessé tette a törekvést is, a mely ezt a gyönyörködtetésre irányozza. Ősszüleink bűnbeesése után életszükségleteinek megszerzésében az emberiség osztályrésze a verejtékes munka lett. Csak a létért való küzdelemben kifejtett tevékenységgel karöltve léphetett föl a törekvés is, a mely az embert arra késztette, hogy az, a mit alkot, ne csak szükségleteit elégítse ki, hanem gyönyörűségére is szolgáljon. S ez a törekvés az emberi tevékenységben, ránk maradt emlékeinek bizonysága szerint, a történelem előtti időnek már legrégibb korszakaiban is nyilvánul, a melyekben pedig a művelődés kezdetleges fokán álló ember erejét fizikai szükségleteinek a kielégítése ugyancsak kimerítette; rúgója az emberi léleknek a szellemi szórakozás és nemesebb ideálok után való vágyakozása volt s vele született utánzási ösztöne, a mely a tudás fája gyümölcsének megízlelése óta az emberiséget részben a fizikai szükségletei kielégítésére szolgáló eszközök föltalálására is rávezette.

"Ha az államférfiak történelmi szerepét csak az elért eredmények alapján ítélnénk meg, akkor Teleki, Bethlen, Kállay, Rassay, Bajcsy-Zsilinszky és mindazok működését, akik Magyarország sorsát ezekben a válságos időkben irányították, negatívan kellene értékelnünk. Így jelen mű befejezéseként Kállay Miklósét is, hiszen legfőbb törekvése, Magyarország függetlenségének megőrzése sikertelen maradt. Éppúgy mint tragikus sorsú elődjéé, Teleki Pálé. De ennek ellenére, Kállay Miklós önfeláldozó, heroikus erőfeszítése, hogy Magyarországot átmentse a keresztény kultúrájú, szabadságszerető Nyugat oldalára, méltán érdemli meg a későbbi nemzedékek elismerését.