Győri nagypéntek 1945 (a koronatanú így látta)

A kötet írásai félbehagyott, befejezetlen regények. Olyan szövegek tehát, amelyek legföljebb egy-egy folyóiratközlésnyi részletükben kerültek az olvasók elé, végül fiókban maradtak. Örkény István nem az életmű, hanem a pálya dokumentumainak tekintette őket, amikor kiadói unszolásra tervbe vette, hogy néhányat közülük közrebocsájt. Ezért is választotta a címet: Önéletrajzom töredékekben. Végül azonban életében ez az elképzelés nem valósult meg. A válogatás először 1983-ban, az életműkiadás részeként jelent meg, és azóta az olvasók a további kiadások visszhangja igazolja az írói világ szerves részeiként tekintenek ezekre az írásokra: az ötvenes évek közepén születő Babikra és A Bónis családra, vagy a hetvenes években íródó Tatárfutásra és A másik út regénye című különös témájú, szintén befejezetlen alkotásra.

Örkény maga persze regény és életmű viszonyát jellegzetes öniróniával jellemezte a hetvenes évek elején:
a) Manapság már nem lehet regényt írni, pedig én tudok.
b) Manapság már nem lehet regényt írni, amellett én se tudok.
c) Manapság még lehet regényt írni, de én, sajnos, nem tudok.
d) Manapság még lehet regényt írni, és én, hála a jó istennek, tudok.
Ördögi makacsság lakozik bennem, ennélfogva az utolsó lehetőséget fogadtam el. Időbeosztásom a következő: reggel, amikor még friss és fogékony a fejem, a regényen dolgozom. Délután, amikor már se nem friss, se nem fogékony a fejem, más egyebeket írok. Az öt év alatt (délutánonként) megírtam egy csomó normális novellát, aztán egy csomó egyperces novellát, körülbelül két vagy három színdarabot; csupa mellékterméket, valahogy úgy, ahogy a háziasszony a karajról levagdalt húsdarabkákból, hogy ne vesszenek el, összecsap egy kis pörköltöt. Öt év óta pörköltöt publikálok

Schratt Katalinnak, a sokat emlegetett udvari színésznőnek ez az első életrajza számos eredeti levél, távirat, feljegyzés és napló alapján készült. Mindennek az anyagnak a megszerzése rendkívül nehéz volt, mert Schratt asszony feljegyzéseinek és levelezésének nagyrészét kevéssel halála előtt megsemmisítette; kiderült azonban, hogy megbízható másolatok állanak rendelkezésre, valamint hogy nagyszámú eredeti dokumentumot őriznek barátok és rokonok, úgy hogy a könyv anyagához adalékok egész tömegét szolgáltathatják. Kiegészítik még mindezt Schratt Katalin legnagyobbrészt még életben lévő ismerőseinek közlései. Nevüket a források jegyzékében találja az olvasó. Ugyanitt található az együttműködésre megnyert levéltári igazgatóságok, színházak, múzeumok felsorolása is, valamint a felhasznált könyvek és folyóiratok jegyzéke. Mindehhez a terjedelmes anyaghoz járul még Schratt asszonnyal való személyes ismeretségem.
Schratt Katalinnal 1915-ben ismerkedtem meg Bécsben és utoljára 1938-ban látogattam meg kärntnerringi házában. Ez időközben szerzett személyes benyomásaim kiegészítették ezt a képet és Schratt Katalin jelen életrajzának megírására buzdítottak.

Pierre Lescalopier 1574-ben Velencéből Konstantinápolyba, a tengeren egészen Raguzáig, onnan pedig a szárazföldön, majd vissza Thrácián, Bulgárián, Havasalföldön, Erdélyen vagy másként Dácián, Magyarországon, Németországon, Friuli és Treviso tartományokon át Velencébe

Regényeket és novellákat talál a könyvben az olvasó, de a fantázia teremtette szereplők között ott lesz maga a szerző is, hol mint gyermek, ifjú, majd katona - s végül író, zenész, kabarétulajdonos, feltaláló. Hiteles Tersánszky-hős maga Tersánszky is, de a könyv figurái is valamennyien: a szülők, testvérek, rokonok, barátok - Nagygányán és Budapesten -, katonák az első világháború frontjain és végül a pályatársak a kávéházakban, szerkesztőségekben, sőt bárokban, kabarékban.
Nagy társadalmi regény szereplői valamennyien, s az idő, melyben "játszanak", meglehetősen tekintélyes: több mint félszáz esztendő!