Homeopátiás gyógyművészség

A Szovjetunió és a többi szocialista ország külpolitikai tevékenységének fő iránya a békéért, az enyhülésért és a fegyverkezési hajsza megfékezéséért vívott harc. Az SZKP legutóbbi kongresszusa hangsúlyozta, hogy a párt és az állam külpolitikai tevékenységének alapvető célja volt és marad a háborús veszély csökkentéséért, a fegyverkezési verseny megfékezéséért folytatott küzdelem. Napjainkban a feladat jelentősége és sürgető volta tovább fokozódott, hiszen a haditechnika fejlődése terén gyors és mélyreható változások tapasztalhatók.
Az imperialista államokban - különösen az agresszív NATO-tömb országaiban - a haditechnikai fejlődés gyors és alapvető változásait a Szovjetunióval és a Varsói Szerződés tagállamaival szembeni fölény megszerzésére igyekeznek felhasználni. Nem elégszenek meg azzal, hgoy szakadatlanul továb forgatják a fegyverkezési hajsza lendkerekét, hanem katonai konfliktusokat is kirobbantanak a különböző térségekben, hgoy kipróbálhassák legújabb típusú fegyvereiket és harci technikájukat. Szemléletesen megmutatkozott ez Izrael Libanon elleni 1982. évi agressziója folyamán, amikor olyan amerikai fegyvertípusokat próbáltak ki, amelyek még az Egyesült Államok hadseregében se mvoltak rendszeresítve. A Pentagon nem véletlenül irányította katonai szakértőit a harctevékenység térségtébe, hanem azért, hogy tanulmányozzák az új amerikai fegyverek hatékonyságát.
Ugyanabban az évben Anglia a Falkland- (Malvin-) szigeteket választotta kísérleti lőteréül, ahol az Argentína elleni háborús kalandjában próbálta ki új harci technikai eszközeit. Anglia az amerikai imperialisták támogatását élvezte.
A NATO-államokban minden eddiginél nagyobb ütembe, egyre újabb harci technikai eszközöket fejlesztenek ki, s ezeket nemcsak a tömb országainak hadseregeiben, hanem számos más tőkés országéban is (különösen azokban, ahol rakciós kormány van hatalmon) rendszerbe állítják.
Nagy gondot fordítanak az egységek és alegységek szervezetének korszerűsítésére. Az Egyesült Államokban például az utóbbi évek folyamán átszervezték a gépesített gyalog-, harckocsi-, tüzér- és egyéb szárazföldi alegységetek.
Az NSZK szárazföldi csapatai 1982-ben teljes mértékben áttértek a "4. modellnek" nevezett új szervezetekre.
Angliában 1981-ben a páncéloshadosztályokban két-két dandártörzset szerveztek. A dandártörzsek élén egy-egy hadosztályparancsnokhelyettes áll. Harchelyzetben e törzsek alárendeltségébe harckocsi-, gépesített gyalog-, tüzér- és egyéb egységek, valamint alegységek kerülnek, amelyekből a dandárparancsnok harcászati - ezeken belül pedig harccsoportokat alakít.
E könyv a külfölid forrásokban megjelent nyílt közleményke tanulmányozása és összesítése alapján foglalja össze a legfrissebb adatokat, különös tekintettel az Egyesült Államok, az NSZK és Anglia szárazföldi alegységeinek szervezeti, fegyverzeti és harcászati változásaira. Ezek az adatok segítséget nyújthatnak a foglalkozásvezetőknek a katonák, tisztesek, tiszthelyettesek és tisztek harckiképzésének folyamatában.

A címlapra egy csoportkép lenne stílszerű „Napraforgó kis védencei, virágai körében" aláírással, de a felvételek között nem találunk ilyen képet, mert a grófnő nem engedte magát fényképezni. Ha néha mégis rákerült egy fotóra, utólag kivágta magát a képről, ő teljesen a háttérben kívánt maradni. Nem én vagyok a fontos, hanem a gyerekek - volt a véleménye. Szerencsére sok képet sikerült összegyűjteni az egykori virágok, fák, cserjék, kismadarak, cserkészek albumából, és így ezt a könyvet lapozgatva teljes képet kapunk arról, miért bálványozzák a zebegényiek „Napraforgót".
Emlékszem, gyerekkoromban névnapokon, születésnapokon felkeresték egymást a barátok, szomszédok, rokonok. Ilyenkor egy kis bor és sütemény mellett megtárgyalták a falu dolgait. Nem siettek, előkerültek a régi, gyerekkori élmények, néha a fényképek is. Jó hangulatú esték voltak, szerettük hallgatni ezeket a történeteket. Miután szüleink és az egész rokonságunk mind Virágegylet, azaz VEZtagok voltak, a legtöbbet emlegetett név a Napraforgó és a VEZ volt és az ott történt régi események. Mi gyerekek szinte folytatni tudtuk volna a megkezdett történeteket, annyiszor hallottuk. Már régen nem volt VEZ, de mi is azt mondtuk: lemegyek a VEZ pályára játszani.
Azóta felnőttem, a gyermekkori emlékek ott motoszkáltak a szívemben akkor is, mikor már Pesten laktam. Gyűjtögettem a szülőfalummal és környékével kapcsolatos újságcikkeket, meghívókat, régi dokumentumokat. A sors úgy hozta 1992-ben, hogy családommal együtt visszaköltöztem Zebegénybe, ekkor számtalan családi és egyéb fotót tudtam a falubeliektől összegyűjteni. Férjem anyagi támogatásával és a színes technika jóvoltából a fotókat megnagyíttattam és az általunk bérelt Fenyőgyöngye étteremben kiállítottam. Nagy sikerük volt a kiállításoknak, hiszen a nagyított képeken sokan felismerték a feledésbe merült őseiket, rokonaikat és saját magukat fiatalon. A számtalan összegyűjtött képből nyolc alkalommal rendeztem tematikai kiállítást. Kár lenne azonban, ha ezek a falu történetét hordozó fotók csak néha-néha kerülnének nyilvánosságra. Múltunk ismerete összetartó erőt ad az utókor számára is, ezért Pillanatképek Zebegény történetéből címmel tematikus albumokban szeretném megjelentetni az összegyűjtött emlékeket.
Az első kötet NAPRAFORGÓRÓL szól, akinek tevékenységére minden Zebegényben élő szeretettel gondol.

Tudod, mikor minden bejön. Most is libabőrös leszek, ha eszembe jut. Mikor minden bejön! Fönt is, lent is. Tiszta libabőr vagyok. Mondom, hogy nem vagyok normális!