Keresés

1979 novemberében jelent meg önéletírásom első része. Most, életem 79. esztendejében befejeztem a második kötetet is. Tanúságot teszek benne viszontagságos életem két periódusáról: a Tanácsköztársaság hősi napjairól és az 1945-48-ig végzett forradalmi munkánkról.

Ajánlom leányomnak, Janinának és minden fiatalnak, akik képesek megtenni a lehetetlent, azáltal, hogy erejüket Istentől, jóságukat az emberi szellemből merítik. Élettörténetemet nekik ajánlom, hogy sikerüljön megtalálni önmagukban a reményt és az erőt. A bátorság felülről érkező biztatás ha szívünkkel hallgatózunk mindig tudni fogjuk mikor és mit kell tennünk. A hír, hogy a Holocaust nem volt igaz, megtöri a csendet és beszélni kell róla, harcolni kell, hogy ne legyen többé ilyen tragédiája az emberiségnek.A személyes hangvételű, önéletrajzi íráson keresztül szemtanúi lehetünk a II. világháború borzalmainak Lengyelország megszállásának, a haláltáborok néma jajkiáltásának. A könyv mondanivalója nincs földrajzi helyhez kötve, a megélt fájdalmak és szenvedések azonban máshol is megtörténhettek volna. Egy hívő, katolikus lengyel lány története, aki részese volt a német és orosz megszállásnak, aki a háború alatt percek alatt nőtt fel. Életét szőke hajának, kék szemének, nevének és német nyelvtudásának köszönhette. A megélt borzalmak átélése, emberszeretete, áldozatvállalása tette lehetővé számára életek megmentését a pokol torkából.

Az Egyasszony szerzőjének legújabb tárcanovellái a körülöttünk lévő világról szólnak: nőkről és férfiakról, anyákról és lányaikról, feleségekről és férjekről, gyerekekről és felnőttekről, Nagykörúton innen és túl. Péterfy-Novák Éva éles szemmel fedezi fel a repedéseket a kirakatüvegen, és szókimondóan, ám humorral és empátiával tárja azokat olvasói elé.

Az 1848-as szabadságharc bukása után nemzeti önállóságunkat és a forradalom szociális vívmányait egyaránt brutálisan felszámoló tíz esztendő - az ún. Bach-korszak - társadalmi és szellemi mozgalmairól ad képet Nemeskürthy István izgalmas könyve.
A hagyományos történetírás ezt az időszakot mint a "passzív rezisztencia" korát tartotta nyilván. Könyvünk szerzője most bebizonyítja, hogy ez az "önigazoló" meghatározás egyoldalú és téves: a szüntelenül megújuló, újból és újból felszínre törő ellenállás nagyon is aktív volt, és ezért eredményes. A felületen mindent betakart, elfojtott az elhamvadt remények szürke hamurétege, de alatta - ha nem is mindenki számára láthatóan - ott parázslott a függetlenségi és forradalmi harc soha ki nem aludt tüze.

Egy vakáció története elevenedik meg a regény lapjain, mégpedig egy olyan vakációé, amilyenről minden kamasz álmodik.
Két diák - Tutajos és Bütyök - a Kis-Balaton sás- és nádtengerében tölti a szünidőt; Matula Gergelyt, az öreg pákászt bízzák meg a fiúk nevelésével. Gergő bácsi, aki úgy ismeri a nádak, sások, tocsogók és tavak vadregényes vidékét, mint a tenyerét, szárnya alá veszi a városi gyerekeket, és kijáratja velük a természet és valóság nehéz, de sok örömet, igaz élményt tartogató nyári iskoláját.
Halászat, vadászat, egy kis híján tragikus kimenetelű vihar, a török időkbeli Tüskevár felfedezése, egy leheletfinom bontakozó gyerekszerelem - csak úgy rohannak a napok,
Mire a vakáció véget ér, a két fiú szinte kicserélődik; búcsújuk a berektől fájó, de nem végleges: a téli szünidőben visszajönnek.

Az idők végezetéig A katedrális folytatása: ugyanabban az angliai városban, Kingsbridge-ben játszódik a történet kétszáz évvel később, a 14. században. A szereplők a katedrális építőinek leszármazottjai, akik ugyanúgy küzdenek az élettel, mint elődeik.
Az Európán végigsöprő pestisjárvány a hajósok, kereskedők közvetítése révén felüti fejét az angliai kisvárosban is, s éveken keresztül változatlan erővel tombol, szedi áldozatait. A Benedek-rendi kolostor ispotálya az egyetlen hely, ahol a halálos beteg emberek menedéket kaphatnak.
A járvány közepette sem állhat meg azonban az élet: meg kell erősíteni az életveszélyessé vált hidat, a katedrális megroggyant tornyát helyre kell állítani, s az elöljáróságnak és a céhek nek biztosítaniuk kell a város megélhetését. Gyilkos indulatok, testvérharcok, árulások, minden nehézséget áthidaló szerelmek közepette zajlik az élet Kingsbridge-ben.
Ken Follett megint remekelt: olyan művet kínál olvasóinak, amely egyszerűen letehetetlen – egy hatalmas ívű történetet filmszerűen pergő cselekménnyel.

Beszélgetések a Szentföldről, irodalomról, életről

Tevegelő beduin - Esterházy; öreg Dávid király - Konrád; jeruzsálemi ősi szellemek - Spiró.

Marianna D. Birnbaum izgalmas kérdései mindezekre és más különös pillanatokra derítenek fényt, vonnak párhuzamot és tesznek különbséget e három irodalmi ikon között, úgy, hogy a történetmesélések közben az írók - e kötet főszereplői - közelebb engedik magukhoz az olvasót. Megosztják gondolataikat a zsidóságról, a magyar–izraeli hasonlóságról, a világszemlélet és érték fontosságáról, választ adnak arra, hogyan lehetünk egy kultúra egyszerre külső és belső szemlélői.
Egy üdvözlőkártya, melyet Esterházy, Spiró és Konrád adott postára Izraelben a szülőanyja az interjúkötetnek. S íme, a kártya ettől kezdve nemcsak eszmei értékkel bír, hanem jóval túlmutat önmagán: e szíves gesztus gondolatából fakadt az az ötlet, hogy a címzett a szerzőkkel készített interjúk nyomán kifürkéssze, milyen benyomásokkal tértek haza kedves barátai az Izraelben eltöltött négy nap után.
A három szerző mellett sétálva, miközben elhaladunk a Jaffa-kapu, majd a Hurva-zsinagóga előtt, századokon és világokon át utazhatunk, míg ismét visszatérünk saját valóságunkba, amely a könyv élményétől máris gazdagabb lett.

A nemrég elhunyt Franciose Giroud - többek közt egy magyarul is nagy sikert arató Alma Mahler-életrajz kiváló szerzője, a L'Express című hetilap alapító főszerkesztő asszonya, a neves közéleti ember - ebben a könyvében Madame Curie életét beszéli el szeretettel, tisztelettel és csodálattal, de minden fölös szentimentalizmus nélkül. Meggyőződése meggyőzően egyértelmű: amit Maria Sklodowska, vagyis Madame Curie, ez az egészen különleges egyéniség szegény sorsból származó külföldi nő létére a korabeli Franciaországban elért, azt más földi halandó sem akkor, sem ma nem érhetné el. Ezt a könyvet a már közismert Madame Curie-életrajzokkal ellentétben nem hatja át a romantika, de teli van szerelemmel és szenvedéllyel, miközben megkapóan érzékletes képet ad a XIX. század végének, a századfordulónak és az első világháborúnak a történetéről is. S hogy ne feledjük: pontos és hiteles, mégis közérthető tudományos leírást ad a Curie házaspár kísérleteiről, a plutóniumról, a rádiumról, a kor tudományos szenzációiról. Nem tankönyv, "csak" tudománytörténet, nem monográfia, "csak" tényregény - egy nagyszerű asszony és egy nagyszabású kor lebilincselő históriája. 

A népszerű író-házaspár, Péterfy-Novák Éva és Péterfy Gergely közös kínai utazásának könyve A panda ölelése. Hogyan és miért érzik magukat egyre otthonosabban a számukra is idegen és nehezen kiismerhető Kínában? - ennek a közvetlen, mindennapi tapasztalatáról számolnak be mindketten, ugyanarról másképpen. Az eltanulhatatlan életszeretet - az viszont közös.

E három kisregényt a történeti időrenden kívül a földrajzi környezet azonossága is egymás mellé, egymás mögé állítja: mindháromnak cselekménye egy kelet-alföldi, hajdanvolt, eltűnt, képzeletbeli, ám nagyon is valóságos megye, Zaránd vármegye területén bonyolódik.
A Here-báró-t 1954-ben merészeltem elkezdeni és a háromértelmű (trivális) cím és "hős" mögött ama első két esztendő (1945-46) "zarándi" viszonyai és válságai bontakoznaki ki.
Az Ember fia és farkasá-ban közelebb fekvő bátorsággal már alig három év távolából tekintek vissza 1956-ra, éles oldalsugarat vetve egyetlen község, egyetlen közösség, egyetlen család tragédiájára.
A Fekete rózsá-ban bűnhügyi történetnek álcáztam az Ember fia és farkasa ideje után következő esztendők faluéletét Az is lehetne a címe ennek a munkámnak: Egy tiszta leány-asszony három gyermekkel 1960-ban.
Negyedik, terjedelmesebb regényemben írtam le név szerint először s a földrajzi topográfia fiktív eszközeivel Zaránd megyét. Ez az összefoglaló mű felölei a jelen trilógia egész idejét és atmoszféráját. Ez a munkám (a Játékosok és szeretők) már nem fért ide, külön könyvbe kívánkozott.

Ebben a késői regényében Maugham - tőle szokatlanul - a történelembe rándul ki. Hőse Machiavelli, aki, miközben Firenze követeként az egész Itália bekebelezésére törő Cesare Borgiánál igyekszik képviselni városállama érdekeit, megkívánja egy gazdag imolai kereskedő fiatal feleségét. A könyv két kudarc története. Machiavelli fortélyos tervét vágya betöltésére végül is az a Cesare Borgia húzza keresztül (a döntő pillanatban sürgős kihallgatásra kéretve a követet), aki viszont a fényes eszű diplomatát szeretné elcsábítani, azaz rábírni, hogy szegődjön az ő szolgálatába. Cesare erős és tehetséges, Firenze urai korlátoltak és kicsinyesek. Machiavelli mégis nemet mond. Döntő érve, amelyet talán abban foglalhatnánk össze, hogy a legrosszabb demokrácia is jobb, mint a legjobb zsarnokság, aligha független a második világháborút az előzményeit átélő Maugham huszadik századi szempontjaitól. Cesare Borgia mindenestre rossz végre jut, a szerelmi kudarc viszont művészi siker forrása: Machiavellit az egyik legremekebb reneszánsz komédia a Mandragóra megírására ösztönzi. 

Amikor a század elején a huszonegynéhány éves Einstein közzétette az általa kidolgozott relativitáselméletet, sokan fantasztának tartották, s nevét a humor is szárnyaira kapta. Valójában Einstein elméletét csak kevesen értették, s ez még ma is a fizika "nehéz kérdései" közé tartozik. Landau és Rumer, a két kiváló szovjet fizikus is nehéz feladatra vállalkozott: népszerűen ismertetik Einstein elméletét, annak mindennapos, gyakorlati vonatkozásait. A szellemesen és hitelesen megírt könyvet Dala László Einstein-életrajza és Kassovitz Félix művészi illusztrációi egészítik ki. A fordítás Abony Iván munkája.