Keresés

Pikáns vad csipetnyi fűszerrel

Magyaros, nemes vadász-szellem

Egzotikus vadpástétom

Ínyencfogás vad erdők mélyéről

Megvadulsz majd érte!

Mennyei!

Étcsokoládé liofilizált eper és málna darabkákkal, kandírozott rózsaszirommal

Étcsokoládé bronz csokoládé szivekkel, kandírozott rózsaszirommal - Fehércsokoládé szív, aszalt vörösáfonyával

"A Lolita bizonyos értelemben túlságosan nagy regény. Úgy zúdul rá az olvasóra, mint valami kábítószer, mely erősebb, mint bármelyik, amit eddig felfedeztek vagy létrehoztak. Ugyanúgy, mint a narrátora, ellenállhatatlan és felejthetetlen... A Lolita kegyetlen könyv a kegyetlenségről." Martin Amis írta ezt Nabokov leghíresebb regényéről, mely az ötvenes évek második felében meghozta számára a világhírt: a számos - vagy inkább megszámlálhatatlan - olyan író egyike, akikre a Lolita s szintúgy a szerző többi műve, stílusa, erkölcsi szemlélete, esztétikai világnézete mély hatást gyakorolt.
A XX. századi világirodalomból nagyon kevés könyv vált annyira a kultúránk részéve - s köszön vissza a legkülönfélébb formákban könyvek lapjairól és filmek kockáiról -, mint épp a Lolita, az a regény, amelyet először, egy prűdebb korban, meg sem akartak jelentetni a merészen szexuális tartalma miatt, s amelyet soáig mindenféle szexuális forradalmak híres-hírhedt műveivel volt szokás egy sorban emlegetni. Pedig mi sem állt távolabb a szerzőtől, mint a szexuális ösztön felszabadítására való törekvés. Nabokov művészi célja nem egy perverzió fölmagasztalása, se nem elítélése (vagy az mégis?): a mű metaforikus szinten az emberi "én" börtönéről szól - pedofil főhőse, Humbert Humbert ahhoz a majomhoz hasonlít, amelyik "létrehozta az első szénrajzot, amit állat valaha is készített; ez a vázlat a szerencsétlen pára ketrecének rúdjait ábrázolta".
A Lolita hallatlan világsikerét - két film is készült belőle (Stanley Kubrick, illetve Adrian Lyne rendezésében), és a világirodalom legtöbbet elemzett művei közé tartozik - elsősorban hihetetlen nyelvi és gondolati gazdagságának köszönheti: minden idők egyik legnagyobb művészregénye ez, amelyet képtelenség "kiolvasni".
Lolita, a "nimfácska" és a kiskorú szerelme miatt gyilkolni is képes Humbert Humbert története ezúttal az első magyar nyelvű Nabokov-sorozat részeként jelenik meg: nagyszerű regények sorába illeszkedik, melyek mindegyike az emberi lélek, a művészi teremtés és a nyelv végső határait kutatja.

Szegfűszeg
Narancshéj - kandírozott
Szicíliai mandula
Karácsonyfa

Ibolyaszirmok - kandírozott
Brontei pisztácia
Liofilizált meggy darabkák

Útmutató szülőknek és mindazoknak, akik gyerekekkel és fiatalokkal foglalkoznak.

A „kütyük”! Mennyi mindenre jók, és mennyi gond is van velük, miattuk… Inkább hasznosak vagy inkább veszélyesek? És tulajdonképpen miért is lennének veszélyesek? Ellentmondásos szakértői vélemények, kutatások… Szabályok, egyezségek, amelyeket mindig újra kell tárgyalni… Az elkeserítő látvány, amikor fiatalok, felnőttek egymás mellett ülve, ki-ki a saját kütyüjére tapad, és szinte falat von maga köré, miközben a kezében levő apró tárgy varázslatszerűen szüntet meg időt és távolságot… Micsoda ellentmondás megint!

A kevesebb mint egy éve megjelent, német tudósok és kutatók által írt útmutató, melyet további 20 nyelvre fordítanak szerte a világon, hiánypótló olvasmány minden szülő és pedagógus számára. Hiánypótló, mert egy tárgyilagos képet ad egyrészt arról, hogy mik az egészséges fejlődés követelményei egy-egy életszakaszban, másrészt pedig élhető kompromisszumot próbál javasolni, hogy mennyire engedhetjük be gyermekeink életébe a feltartózhatatlanul terjedő digitalizációt, úgy, hogy a lehető legkevesebbet ártson.

Vekerdy Tamás utolsó írásai közé tartozik az előszó, melynek megírását boldogan vállalta, mert annyira fontosnak tartotta, hogy magyarul megjelenik ez a kalaúz. Ebből álljon itt egy rövid idézet:
„A külső kép elnémító kép. A képernyő kapcsolat nélküli világba vezet be. Ezek a csodás kütyük valójában varázseszközök, olyasmiket valósítanak meg, amikről az emberiség mindig is álmodott, fantáziált vagy mágikus eszközökkel próbált megidézni. A távolba látok, hallok, beszélek… De ők használnak minket – elbűvölnek, lenyűgöznek, nem tudunk szabadulni –, nem pedig mi őket. Legalábbis ma még így van, túl újak, túl szokatlanok, túl varázslatosak.”