Keresés

A francia történelem híres és hírhedt kulcsfigurája volt. "Kalmár pápák" rokona, a cselszövő, méregkeverő Olasz Nő, a nagypolitikai ármánykodás importált nagymestere, a Szent Bertalan-éji tömegmészárlás spiritus rectora, a hideg-rideg, de féltékeny némber, a gyermekei halálára spekuláló, kőszívű anya, a hatalmi téboly megszállottja...
Így szól, így rögződött az alakját körbeingázó négy évszázados legenda... Francis Watson, a kitűnő angol történész könyve e legenda hátterét kutatja és tárja föl olvasmányosan a XVI. századi francia történelem avatott ismerőjeként. Carlyle és Macaulay nyomdokain haladva őt sem a százaz tények érdeklik, hanem az események mögötti élet, a történelmi dokumentumokból feltárható jellemrajz. A rettegve gyűlölt királyné igazi portréja rajzolódik ki előttünk, egy nagy formátumú reneszánsz antihős képmása. Akire talán Montaigne, híres kortársa is gondolt, mikor így elmélkedett szkeptikusan, cinikusan: "Minden társadalomban vannak szükséges, de hitvány és fertelmes hivatások: ezeket bűnök ötvözik, de oly szükségesek, mint bizonyos mérgek az emberi szervezet karbantartásához - de -, bízzuk csak gyakorlásukat erősebb idegzetű és kevéssé válogatós polgártársainkra, akik becsületüket és lelkiismeretüket szívesen feláldozzák, mint ama régiek, akik vérüket áldozták a haza üdvéért..."

Már akkor, amidőn a Révai Testvérek Irodalmi Intézet R. T. kiadásában és az alulírott szerkesztésében a Magyar Kereskedő Könyve c. négykötetes enciklopédia lezáródott, foglalkoztunk azzal a gondolattal, hogy folytatásaként kereskedelmi lexikont is adunk közre. A háború kitörése, a velejáró és a közvetlenül utána következő események azonban e terv megvalósulását jóidőre lehetetlenné tették.
Időközben a Magyar Kereskedő Könyve, amelyből sok ezren merítettek okolást, az utolsó példányig elfogyott, ami a kérdést más oldalról tette időszerűvé. A gazdasági helyzet, igaz, ma sem rózsás, de a kiadó irodalmi intézet úgy véli, hogy erkölcsi kötelessége az eljövendő gazdasági megszilárdulásnak elébe menni s a konszolidációt a maga módja szerint és a maga eszközével: a jő könyvvel előmozdítani.
Így határozódott el ennek a műnek a létrejövetele.
Az eszme a megvalósulásig érlelődvén, felmerült a kiadó és a szerkesztő előtt a kettős eshetőség: a Magyar Kereskedő Könyvéből adjanak-e új kiadást közre, avagy a kereskedelmi lexikon régen vajúdó tervét valósítsák-e meg. A kérdés gondos és érett megfontolás után abban a formában oldódott meg, - s reméljük, ez a megoldás a közönség tetszésével is fog találkozni, - hogy a két típust egyesítjük. Ebben a könyvben tehát újszerű gondolat valósult meg. A kereskedelem, a vele szorosan összefüggő pénzügy, valamint az ipar legfontosabb fejezeteit nagy, néha ívekre terjedő tárgyalásban nyújtjuk, amint ez a M. Kereskedő Könyvében történt; ezek a tanulásra is alkalmas részek. De e nagy cikkek között ezerszámra vannak gyors felvilágosítást, tájékoztatást nyújtó középterjedelmű és kis cikkek: az igazi lexikális anyag. Hogy az ilymódon jóformán megkettőződött terjedelmű mondanivalónkat mégis sikerült redukált ívszámon elhelyezni, az csakis a legmodernebb sajtótechnika minden előnyének felhasználásával volt elérhető.
Hogy mit tartalmaz ez a lexikon?
Azt hisszük, jóval többet, mint amit neve mond. És mégsem többet, mint amenynyire a kereskedőnek, a bankembernek és ipari üzemekben működőknek szükségük van, ha ugyan azon, hogy mi az, ami szükséges, nem pusztán azt a mesterségszerű rutint értjük, amelyet az üzletembernek megélhetése végett el kell sajátítani, hanem azt a mélyebben gyökerező megalapozottságot is, amelyből - mint folyton új meg új erőt adó talajból - további boldogulásának, szélesebb érvényesülésének arany gyümölcsöket termő terebélyes fája hajt. 

"Ez a könyv nem önéletrajzi regény, és nem is emlékirat. Nem azt írtam meg benne, amire ma emlékszem, és nem hallgattam el azt, amire ma nem szívesen emlékszem vissza. Nem az van benne, amit ma tartok érdekesnek, hanem az, ami 1942 és 1947 között vezette a tollamat. Nem mai tudatomon megszűrve írok a háborúról, az ostromról, a felszabadulásról és a Trianont megismétlő Luxembourg-palotai békéről, hanem akkori tudatom termékeit bocsátom az olvasó elé."

"Ez a jelentés a CIA, a Külügy-, a Nemzetvédelmi Minisztérium és a Nemzetbiztonsági Tanács gondosan megvizsgált dokumentumanyagán, valamint jelenlegi és volt funkcionáriusok tanúvallomásain alapszik. Kevés kivételtől eltekintve, a chilei állampolgárokat és intézményeket név nélkül említjük, egyrészt mert nem kívánjuk feltárni hírforrásainkat és a nyomozás módszereit, másrészt mert nem akarunk feleslegesen ártani azoknak a chilei állampolgároknak, akik együttműködtek a Központi Hírszerző Hivatallal (CIA). A jelentés mindazonáltal pontos képet ad az Egyesült Államok chilei titkos tevékenységének méreteiről, céljairól és horderejéről."

(Az USA Szenátusi [Church] Bizottsága jelentéséből)

"...kínzásom legelső perceiben közöltem velük, brit állampolgár vagyok, és eljárásuk nemzetközi bonyodalmakhoz vezethet, mire ők azt felelték: >>Mi olyan rossz hírben állunk külföldön, hogy ez már semmit se számít.<<

(Részlet dr. Sheila Cassidynek az ENSZ Emberi Jogok Bizottsága előtt tett vallomásából)

Azok az utak, melyek az embert egy titok befogadására éretté teszik, egész pontosan ki vannak jelölve. Irányuk kitörölhetetlen, örök betűkkel vannak előre megrajzolva a szellemvilágokban, ahol a beavatottak a legmagasabb titkokat őrzik. Azokban az ősrégi időkben, melyek a mi "történetünk" előttről valók, a szellem templomai külsőleg is láthatók voltak; ma, amikor életünk annyira nélkülözi a szellemet, abban a világban, mely a külső szem számára látható, nincsenek benne többé. Szellemileg azonban mindenütt megvannak, és mindenki, aki templomokat keres, megtalálhatja őket.
Az ember egyedül saját lelkében találhatja meg azokat az eszközöket, melyek a beavatott száját megnyitják számára. Bizonyos tulajdonságokat egy bizonyos szintű magasabb fokra kell fejlesszen magában, s akkor a legmagasabb szellemi kincsekben részesedhet...
...Ha nem fejlesztjük ki magunkban azt a mélyreható érzést, hogy létezik valami magasabb annál, mint amik mi magunk vagyunk, azt az erőt sem fogjuk megtalálni magunkban, hogy egy magasabb valamihez felfejlődjünk. A beavatott csakis azáltal jutott ahhoz az erőhöz, hogy fejét a megismerés magasságig emelje, hogy szívét a alázat és a mélységes tisztelet mélyéig vezette. A szellem magassága csak úgy ragadható meg, ha az ember az alázat kapuján megy át. Csak úgy juthatsz el a helyes tudásig, ha megtanultad becsülni a tudást. Az embernek természetesen joga van a szemét a fénybe tartani; ezt a jogot azonban meg kell szereznie. 

Már akkor, amidőn a Révai Testvérek Irodalmi Intézet R. T. kiadásában és az alulírott szerkesztésében a Magyar Kereskedő Könyve c. négykötetes enciklopédia lezáródott, foglalkoztunk azzal a gondolattal, hogy folytatásaként kereskedelmi lexikont is adunk közre. A háború kitörése, a velejáró és a közvetlenül utána következő események azonban e terv megvalósulását jóidőre lehetetlenné tették.
Időközben a Magyar Kereskedő Könyve, amelyből sok ezren merítettek okolást, az utolsó példányig elfogyott, ami a kérdést más oldalról tette időszerűvé. A gazdasági helyzet, igaz, ma sem rózsás, de a kiadó irodalmi intézet úgy véli, hogy erkölcsi kötelessége az eljövendő gazdasági megszilárdulásnak elébe menni s a konszolidációt a maga módja szerint és a maga eszközével: a jő könyvvel előmozdítani.
Így határozódott el ennek a műnek a létrejövetele.
Az eszme a megvalósulásig érlelődvén, felmerült a kiadó és a szerkesztő előtt a kettős eshetőség: a Magyar Kereskedő Könyvéből adjanak-e új kiadást közre, avagy a kereskedelmi lexikon régen vajúdó tervét valósítsák-e meg. A kérdés gondos és érett megfontolás után abban a formában oldódott meg, - s reméljük, ez a megoldás a közönség tetszésével is fog találkozni, - hogy a két típust egyesítjük. Ebben a könyvben tehát újszerű gondolat valósult meg. A kereskedelem, a vele szorosan összefüggő pénzügy, valamint az ipar legfontosabb fejezeteit nagy, néha ívekre terjedő tárgyalásban nyújtjuk, amint ez a M. Kereskedő Könyvében történt; ezek a tanulásra is alkalmas részek. De e nagy cikkek között ezerszámra vannak gyors felvilágosítást, tájékoztatást nyújtó középterjedelmű és kis cikkek: az igazi lexikális anyag. Hogy az ilymódon jóformán megkettőződött terjedelmű mondanivalónkat mégis sikerült redukált ívszámon elhelyezni, az csakis a legmodernebb sajtótechnika minden előnyének felhasználásával volt elérhető.
Hogy mit tartalmaz ez a lexikon?
Azt hisszük, jóval többet, mint amit neve mond. És mégsem többet, mint amenynyire a kereskedőnek, a bankembernek és ipari üzemekben működőknek szükségük van, ha ugyan azon, hogy mi az, ami szükséges, nem pusztán azt a mesterségszerű rutint értjük, amelyet az üzletembernek megélhetése végett el kell sajátítani, hanem azt a mélyebben gyökerező megalapozottságot is, amelyből - mint folyton új meg új erőt adó talajból - további boldogulásának, szélesebb érvényesülésének arany gyümölcsöket termő terebélyes fája hajt. 

Az Ermitázs 220 éves történetéből egy igen jelentős időszakot ragad meg ez a könyv: a második világháború éveit, amikor is Hitler meg akarta semmisíteni ezt a kivételes gyűjteményt. A könyv a múzeumot védelmezők hősiességének állít emléket. Az album 388 színes és fekete-fehér fotón és reprodukción mutatja be az Ermitázs különböző kiállításainak sokszínűségét.

MIT TEHETEK ÖNMAGAMÉRT?
MEG KELL BOCSÁTANOM A SZÜLEIMNEK?
LÉTEZIK IDEÁLIS TÁRS?
HOGYAN SZERESSEM JÓL A GYEREKEM?
ÚJRA TUDOM ÍRNI A KAPCSOLATOM
A TESTVÉREIMMEL FELNŐTT FEJJEL?

Az ismert szakpszichológus, pszichoterapeuta ezúttal az olvasói, kliensei és hallgatói által feltett kérdésekre válaszol a korábbi köteteiből vett idézetek segítségével. Teszi mindezt abban a reményben, hogy olvasás közben ráismerünk saját problémáinkra, elgondolkodunk az életünkön és átfogalmazzuk a boldogságról alkotott képünk. A hozzánk közel állók - gyerekek, szülők, nagyszülők, testvérek, férj, feleség vagy társ - és önmagunk mélyebb megismerésével, őszinte elfogadásával ugyanis mi, együtt tehetünk legnagyobb értékeinkért, a kapcsolatainkért.

L. Stipkovits Erika a Személyiségfejlesztő Akadémia alapító-igazgatója, klinikai szak- pszichológus, pszichoterapeuta, integratív hipnoterapeuta. Több évtizedes tapasztalattal rendelkezik pszichés és személyiségzavarok, családi, párkapcsolati és életvezetési problémák feltárásában és kezelésében, a "Közelebb Egymáshoz" Kapcsolatterápiás Központ szakmai vezetője. Számos helyen tanít, rendszeresen publikál és országszerte tart előadásokat. Az Integratív Pszichoterápiás Egyesület elnökségi tagja, kiképző pszichoterapeutája, a Magyar Orvosi Kamara, a Magyar Pszichológiai Társaság tagja, a Személyiségfejlesztők Országos Egyesületének elnöke.

"Alapelveim ma is ugyanazok, mint amelyek a múltban vezéreltek: békés egymás mellett élés, el nem kötelezettség, egyenlőségre és önállóságra alapozott nemzetközi együttműködés, teljes függetlenség, az uralkodás és megfélemlítés mellőzése, közös munka a többi országgal az egész világra kiterjedő béke és barátság megteremtése."

Ennek a regénynek nem megfejtése van, hanem értelme. Nem úgy rejtély, mint egy rejtvény, hanem úgy titok, mint egy atom. A Médium: élethalálharc. Nem valakié, hanem az élet és halál harca egymás ellen - vallja művéről a szerző. Drámai viadal Iriri, a kertész és Maranhaó, a prosectorium nagy hatalmú ura közt, az éjjel és nappal, ember és természet, egy titokzatos kór és az életvágy közt: a meghasonlott emberiség küzdelme önmagával.
A kór, amiről szó van, a selvae nihilum, csak a képzeletben létezik, kiváltó okára mégis mindnyájan - fájdalmasan - ráismerünk. Ez a kiváltó ok: az élővilág egyre fokozottabb veszélyeztetettsége, s eme élővilág jelképe itt: Amazónia. A képzelet társul a valósággal. A személyes haláltól való félelem ezen a ponton nő át Iririben, a főhősben az egyetemes élet féltésévé, s a mondanivaló is itt emelkedik általánossá.
A Médium egyetlen selvaae nihilumos nagyroham története estétől hajnalig, de végighullámzik rajta Iriri gyermekkora is, a vajákos, nyers, paraszti élet, a maga teljes színorgiájával.
Mint mindebből kitetszik, e regény a jövő századba átnyúló problémákat - is - feszeget, ugyanakkor évezredek mélységéből merít. Sajátos nyelven szól hozzánk, a nyelvteremtő tehetség szuggesztív erejével, s anyagát egyszerre szövi át a szívszorító tragikum és a megdöbbentő, dús, groteszk humor - az élet és halál örök kettőssége. Mert a Médium, noha halálról szól - éppenséggel életet sugall, az élet mellett teszi le voksát a fiatal szerző, az élet mellett, mely a reményt soha nem adja föl.