Keresés

Ételek kitűnő társa, a vámpírhoz sem lesz szüksége nyársra!

Természetes édesség reggel, délben, este

Szörpi méhecskéknek és mackóknak

Édes többlet a mindennapi hajtáshoz, hogy tele légy energiával!

Az állategészségtan az ember egészségtanához hasonlóan azokkal a kérdésekkel foglakozik, amelyek elsősorban szolgálják az állatok egészségének a fenntartását.
Hogy mit nevezünk egészségnek és betegségnek az a gyakorlati életből jól ismert. Ezért az állategészségtan keretein belül arra világítunk rá elsősorban, hogy a különböző környezeti tényezők az állati szervezet egészségi állapotának a fenntartását mennyiben segítik elő, illetőleg mennyiben gátolják. Ugyanis a gazdasági állataink egészségének a megőrzése nemcsak állatorvosi feladat, hanem nagy szerepe van ebben az állattenyésztőknek és állatgondozóknak. Fontos feladat hárul itt a mezőgazdaságtan szakos általános iskolai tanárokra is, akik állomáshelyeikre kikerülve az oktató és felvilágosító munkájukkal igen jó szolgálatot tehetnek az állategészségügynek.
A gazdasági állataink egészségének a védelme elsősorban az állatokkal foglalkozó egyének kezében van. Az állattenyésztő feladata az, hogy állandó megfigyelés alatt tartsa az állatait, továbbá a tartási és takarmányozási viszonyokat kedvezően irányítsa, megfelelő szinten tartsa. Ezzel el lehet érni azt, hogy egészséges és ellenálló szervezetűek lesznek a tenyésztett állataink.
Az optimális környezeti és tenyésztési viszonyokat viszont tudatosan kialakítani csak ugy lehet, ha ismerjük azokat a feltételeket, amelyek révén az állatok egészsége fenntartható, azaz mindazokat a tényezőket, amelyek veszélyeztetik az állatok egészségét, illetőleg betegséget idéznek elő.
A gazdasági állataink körében előforduló betegségek közül különösen nagy jelentőségű a parazitás és a fertőző betegségeknek az ismerete. Az egyes járványszerűen fellépő betegségek időbeni felismerése, a megfelelő óvintézkedések életbeléptetése nagymértékben csökkenti a bekövetkező veszteséget.

Útmutató szülőknek és mindazoknak, akik gyerekekkel és fiatalokkal foglalkoznak.

A „kütyük”! Mennyi mindenre jók, és mennyi gond is van velük, miattuk… Inkább hasznosak vagy inkább veszélyesek? És tulajdonképpen miért is lennének veszélyesek? Ellentmondásos szakértői vélemények, kutatások… Szabályok, egyezségek, amelyeket mindig újra kell tárgyalni… Az elkeserítő látvány, amikor fiatalok, felnőttek egymás mellett ülve, ki-ki a saját kütyüjére tapad, és szinte falat von maga köré, miközben a kezében levő apró tárgy varázslatszerűen szüntet meg időt és távolságot… Micsoda ellentmondás megint!

A kevesebb mint egy éve megjelent, német tudósok és kutatók által írt útmutató, melyet további 20 nyelvre fordítanak szerte a világon, hiánypótló olvasmány minden szülő és pedagógus számára. Hiánypótló, mert egy tárgyilagos képet ad egyrészt arról, hogy mik az egészséges fejlődés követelményei egy-egy életszakaszban, másrészt pedig élhető kompromisszumot próbál javasolni, hogy mennyire engedhetjük be gyermekeink életébe a feltartózhatatlanul terjedő digitalizációt, úgy, hogy a lehető legkevesebbet ártson.

Vekerdy Tamás utolsó írásai közé tartozik az előszó, melynek megírását boldogan vállalta, mert annyira fontosnak tartotta, hogy magyarul megjelenik ez a kalaúz. Ebből álljon itt egy rövid idézet:
„A külső kép elnémító kép. A képernyő kapcsolat nélküli világba vezet be. Ezek a csodás kütyük valójában varázseszközök, olyasmiket valósítanak meg, amikről az emberiség mindig is álmodott, fantáziált vagy mágikus eszközökkel próbált megidézni. A távolba látok, hallok, beszélek… De ők használnak minket – elbűvölnek, lenyűgöznek, nem tudunk szabadulni –, nem pedig mi őket. Legalábbis ma még így van, túl újak, túl szokatlanok, túl varázslatosak.”