Keresés

Az idők végezetéig A katedrális folytatása: ugyanabban az angliai városban, Kingsbridge-ben játszódik a történet kétszáz évvel később, a 14. században. A szereplők a katedrális építőinek leszármazottjai, akik ugyanúgy küzdenek az élettel, mint elődeik.
Az Európán végigsöprő pestisjárvány a hajósok, kereskedők közvetítése révén felüti fejét az angliai kisvárosban is, s éveken keresztül változatlan erővel tombol, szedi áldozatait. A Benedek-rendi kolostor ispotálya az egyetlen hely, ahol a halálos beteg emberek menedéket kaphatnak.
A járvány közepette sem állhat meg azonban az élet: meg kell erősíteni az életveszélyessé vált hidat, a katedrális megroggyant tornyát helyre kell állítani, s az elöljáróságnak és a céhek nek biztosítaniuk kell a város megélhetését. Gyilkos indulatok, testvérharcok, árulások, minden nehézséget áthidaló szerelmek közepette zajlik az élet Kingsbridge-ben.
Ken Follett megint remekelt: olyan művet kínál olvasóinak, amely egyszerűen letehetetlen – egy hatalmas ívű történetet filmszerűen pergő cselekménnyel.

"Két évig szünet nélkül dolgoztam, úgyhogy 1924 őszén már egy tucat film volt mögöttem. (Pályafutásom alatt, a rövid- és hosszú filmekkel együtt, negyvenkilenc film főszerepét játszottam. ) De minden filmezésnél nagyobb elégtétellel töltött el, hogy... alig volt hét, hogy valamelyik lapban ne jelent volna meg írásom. S az, hogy bennfenntes voltam művészkörökben, megkönnyítete a neves emberekkel készített interjúkat."

A könyv, melyet a tisztelt érdeklődő a kezében tart Paulisineczné Willem Vera fáradhatatlan és áldozatos munkájával létrehozott fotódokumentum kötete, amely Zebegény múltját tárja fel.
Zebegény a Kárpát-mendence olyan szakrális pontja, melyet az Úristen jókedvében teremtett. A varázs, mely szinte minden ideérkezőt hatalmába kerít, több tényező szerencsés egybeeséséből alakult ki. Legfontosabb a falu kimondhatatlanul szép fekvése, de a régi századokra visszanyúló történeti, kulturális hagyományok és a jó megközelíthetőség is ide sorolhatóak. Mai rangjának és vonzerejének kialakulásában meghatározó szerepet játszott Szőnyi István festőművész Zebegényhez kötődő munkássága, a Kos Károly által tervezett páratlan szépségű „magyar szecessziós" plébániatemplom, és a Maróti Géza által tervezett Nemzeti Emlékhely, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a Duna ezüst szalagjára.
Nem véletlen, hogy annyi fotó maradt meg a régmúltból, hiszen a neves művészek, közéleti személyiségek, akik megtalálták a feltöltődésnek ezt a szakrális helyét, a jövő számára megmentendőnek ítélték. Ki-ki a maga tehetsége szerint festményben, fotóban vagy írásban igyekezett átmenteni a jövőnek az itt megélt érzést. Zebegény község polgármestereként azzal ajánlom figyelmükbe ezt a kötetet, hogy a benne megjelenő fotókat vessék össze a ma látható megfelelőjével, és győződjenek meg róla, hogy a hely varázsa ma is a régi, érteke semmit sem csökkent az idők során. Kívánom, hogy minél többen nézzék, élvezzék azt a páratlan élményt, melyet e kötet a múlt megjelenítésével nyújt forgatóinak! 

Féja Géza tanulmánykötetének alapját a mintegy fél évszázada, először 1937-ben megjelent irodalomtörténetének első kötete, a Régi magyarság képezi. A változatlan ismételt megjelenések (1941, 1943) után az író 1960 körül vette újra elő művét és fogott hozzá annak átdolgozásához. Új szempontok vezették: nem folyamatos irodalomtörténetet kívánt írni, hanem kedvelt régi magyar íróinak portréit akarta minél személyesebben, minél inkább az olvasó érdeklődését felkeltő módon megeleveníteni. Már az alapmű is fordulatot jelentett irodalomtörténet-írásunkban: ráirányította a figyelmet az akkor még igen háttérbe szorult régi magyar kultúrára. A jelenlegi (az író fia, Féja Endre által véglegesített) kötet újdonsága a régihez képest nemcsak abban áll, hogy a portrésort bővítette a korábbi változatban még nem szerepelt néhány íróval (Kemény János, Szalárdi János, Árva Bethlen Kata, Hermányi Dienes József, Bod Péter stb.), hanem abban is, hogy élesen elemzi a kölcsönhatásokat az irodalom és a vallási mozgalmak (protestantizmus, unitarianizmus, kálvinizmus, jezsuitizmus, janzenizmus), illetve a vallási irányzatok és a politika között. Ezért ha személyesek is a portrék, eleven személyiségek tekintenek is ki a lapokból, mögöttük ott húzódnak Magyarország művelődéstörténetének legfontosabb vonulatai Janus Pannoniustól Orczy Lőrincig. 

A Labirintus sorozat a magyar történelemnek a közvélemény előtt nem eléggé tisztázott, tényszerűen kevéssé ismert, s így rejtélyesnek tűnő eseményeit kívánja megismertetni népszerű, olvasmányos formában, de mindig a legfrissebb tudományos kutatásokra támaszkodva. Történelmi "krimik", különös bűnperek, vitatott öngyilkosságok, összeesküvések és merényletek a témái az olcsó, illusztrált köteteknek. A sorozat darabjai egyszerre kívánnak szórakoztatni, és - mivel mindig olyan történeteket dolgoznak fel, melyek valamilyen okból a korra különösen jellemzőek - az adott időszakról, annak legérdekesebb problémáiról átfogó, érzékletes képet adni.

Szabad György írása Teleki Lászlónak, a XIX. század kiváló államférfiának, a reformellenzék egyik vezetőjének 1861-ben bekövetkezett halála különös körülményeit világítja meg. A neves szerző - jelentős részben kiadatlan levéltári forrásanyagra támaszkodva - azt vizsgálja, hogy a tragikus esemény hátterében miféle lélektani és politikai okok húzódhattak meg.

„Költőnek lenni: veszélyes foglalkozás” – olvashatjuk a népszerű orvos-genetikus szerző könyvében, melyben huszonegy magyar költő egészségi állapotát tárta fel. Diákéveinkben megtanulhattuk: költőóriásaink legtöbbje korán meghalt, többen saját kezükkel vetettek véget életüknek. „A magyar költészet itt bemutatott nagy alakjainak jelenleg már idealizált szobraikkal tiszteleg a nemzet. Éltükben inkább megkeserítették küldetésük teljesítését, amit gyakorta önpusztítással tetéztek. Legszebb költeményeik ezért a pokolra menéseiket kísért megpróbáltatásaik, sőt szenvedéseik termékei. Testi bajaik és szélsőséges kedélyük megismerése érthetőbbé teszi esendőségüket és még szeretetreméltóbbá emberségüket” – vallja könyvében Dr. Czeizel Endre

A baden-badeni szanatórium igazgatója, Malten szerint a rák nem egyéb, mint a természet büntetése az emberre azért, mert a természet rendelte táplálkozástól és életmódtól eltért. A betegség, mint a huszadik század pestise, korra, nemre és földrajzi régióra való tekintet nélkül a második legnagyobb halálokként tizedeli az emberiséget. Az alapvető gond a táplálkozásban keresendő, a helytelen táplálkozás mellett pedig a rossz lelkiállapot, a mindennapi stresszhelyzetek is rizikófaktorként mutatkoznak, mert gyengítik az immunrendszert. De meg kell említeni az alkohol, a dohányzás és a drogfogyasztás rákra hajlamosító hatását is. A szerző előbb orvosként működött,

A Regényes úti célok olyan tájakon, helyszíneken csábít felfedezőútra, amelyek annak idején zseniális írókat ihlettek meg. Több mint félezer európai és amerikai helyszínre elrepülhet, kedves irodalombarát Olvasónk, mi több, kalandozásai során a megidézett alkotók életének alig ismert, a tárgyalt helyszínhez kötődő mozzanataival is megismerkedhet.

"Az én moszkvai tartózkodásom óta eltelt, túlontúl eseményes három évtized életem tájképét nagyon sok sírral népesítette be, eseményekben, küzdelmekben, megrázkódtatásokban, fájdalmakban, reményekben és megvalósulásokban szédületesen bővelkedett- mégis, az idő múlásával egyre többet kell gondolnom a moszkvai VEGAAR egykori igazgatójára, a szőke, minduntalan el-elpiruló fiatal németre, Bork Ottóra, kiről az Egy regény a regényben oly sűrűn és nemegyszer csúfolódóan barátságtalan hangsúllyal történik említés. A jelenet, amikor a nyitott ajtón keresztül a titkárnőjével való beszélgetésemet hallva, ő, az igazgató szobájában, íróasztala mögé guggolva próbál előlem elrejtőzve láthatatlanná válni - ez a feledhetetlen élmény, illetve látvány ma, három évtized távlatából úgy rémlik fel előttem, mint valami kínos, de minden szónál beszédesebb jelkép. Kigondolni se lehetne kifejezőbb szimbólumot: a nagy vállalatnak ez az igazgatója, aki hirtelen elhatározással igyekszik összecsucsorodva elbújni az ügyfele elől a tekintélyes íróasztal alatt - elbújni a cselekedet, a döntés, maga a létezés kockázata elől. Tragikus módon azonban épp ez volt a megvalósíthatatlan, a végül is megoldhatatlannak bizonyult feladat: nem lehetett letenni,és levegővé válni, nem lehetett úgy igazgatónak lenni, hogy az ember mégse legyen az, tisztséget viselni és ugyanakkor még elbújni is úgy, hogy azt észre ne vegyék."