Keresés

Hatan voltak, hat lány. Nagy, családi házban éltek, a széles, hosszú országút közepén, amelynek egyik vége London középpontjából indult ki és egészen Hertfordig vezetett. Christabel gyakran álldogált az ablakon és nézte az út élénk forgalmát.
Christabel a család legfiatalabb tagja volt. A család legfiatalabb tagja természetesen csak másodrangú szerepet játszhat a család legidősebb tagja mellett, de Maud, a legidősebb, olyan szerény és engedékeny volt, hogy a tizennégyéves kis fruska valósággal uralkodott rajta.
A szőkehajú Lilias, korban a második, tökéletes hölgy volt és Nan is már hosszú, nagylányos ruhákat viselt. De haja még kislányos fürtökben omlott vállára, mert nagyon dús, szép haja volt és édesanyja sajnálta levágatni. Nan volt a legszelesebb tagja a családnak, folyton szaladgált, ugrált és kisebb-nagyobb baleseteket idézett fel. Ilyenkor szép, dús haja kócosan röpdösött kipirúlt arca körül. 

Kétnyelvű, magyar-német

Morris Rosenfeld álmodó szívéből a költői érzelmek csodálatos varázsát nem tudta kitépni a sorsnak semmiféle viszontagsága, szenvedése és nyomorúsága. Igazi költő Morris Rosenfeld és azért költészete diadalmasan törte széjjel mindazokat a bilincseket, amelyekbe azt életének sajátos hányódásai, nyomorúságos környezete és poézisének külső formája verték. Olyan nagy és igazi költő Morris Rosenfeld, hogy költészete csodálatos tündökléssel tudott kicsillanni még a jargon nyelvének göröngyei alól is, sőt annak bizonyságát tudta nyújtani, hogy ez a sokak által megvetett, első pillanatra darabos, muzsikátlan, fülsértő nyelvidoma a legmélységesebb érzelmeknek kifejezésére annyira alkalmas, hogy rejtett szépségeit más nyelven alig lehet visszatükröztetni. Vannak könnyei és sóhajai ennek a jargonnak, amiket más nyelven elsírni és elsóhajtani alig lehetséges. Sóhajjal és könnyel van telve Morris Rosenfeld poézise. De múzsája nem a merengésre hajló, az élet csapásait túlérzékeny lélekkel elkesergő poétának sokszor pusztán elképzelt, vagy legalább is túlzó panaszkodását önti dalba - a költő sorsa és költészete Morris Rosenfeld költészetében harmonikus igazsággal födik egymást. És mivel az ő szenvedéseit nem pusztán egymaga érzi által - hanem siralma ezrek és ezrek sorsának visszatükrözése, azért ami költőnk valójában népköltő és ennek köszönheti igazában nagy népszerűségét.

A régi magyar orvoscsaládból származó, Prágában doktorált s 1932 óta Kanadában élő nagy tudós Selye János világhírű könyvét eddig nyolc nyelvre fordították le; a kilencedik nyelv, amelyen most megjelenik, az anyanyelve. Mert a humanista tudós ma is Mikszáthot olvasó magyar, noha teljes egészében külföldön fejtette ki tudományos munkásságát, amelyért a világhír szárnyára kapta, s neve tíz év óta szerepel a Nobel-díj-bizottság előtt.
A világhírt biztosító felfedezése, a stress-elmélet, óriási lökést adott az orvostudománynak, de a stress a mindennapi életben is éppoly fontos szerepet játszik, mint a betegségek kialakulásában és leküzdésében.
Selye megnyerő egyszerűséggel írja le könyvében ennek a bonyolult élettani mechanizmusnak a felfedezését, ismerteti az érdekes állatkísérleteket, amelyek lépésről lépésre sajátos hormonműködés nyomára vezették, bemutatja az alkalmazkodás betegségeit és a gyógyítás céljából létrejövő tünetei, majd felvázolja biológiai elméletét. Könyvének utolsó részében a stress és a hétköznapi élet kapcsolatából kiindulva "életművészeti" tanácsokat ad, hogyan alkalmazkodhatnánk harmonikusabban, a szervezet öngyógyító tevékenységének felhasználásával a mai élete ritmusához.

A könyvből film is készült. A zsenikből verbuált amerikai felderítőraj történetét a nagyközönség ugyanolyan hálásan fogadta, mint korábban a regényt, s ahogyan a könyvből, úgy ebből is kultuszdarab lett.

Útmutató szülőknek és mindazoknak, akik gyerekekkel és fiatalokkal foglalkoznak.

A „kütyük”! Mennyi mindenre jók, és mennyi gond is van velük, miattuk… Inkább hasznosak vagy inkább veszélyesek? És tulajdonképpen miért is lennének veszélyesek? Ellentmondásos szakértői vélemények, kutatások… Szabályok, egyezségek, amelyeket mindig újra kell tárgyalni… Az elkeserítő látvány, amikor fiatalok, felnőttek egymás mellett ülve, ki-ki a saját kütyüjére tapad, és szinte falat von maga köré, miközben a kezében levő apró tárgy varázslatszerűen szüntet meg időt és távolságot… Micsoda ellentmondás megint!

A kevesebb mint egy éve megjelent, német tudósok és kutatók által írt útmutató, melyet további 20 nyelvre fordítanak szerte a világon, hiánypótló olvasmány minden szülő és pedagógus számára. Hiánypótló, mert egy tárgyilagos képet ad egyrészt arról, hogy mik az egészséges fejlődés követelményei egy-egy életszakaszban, másrészt pedig élhető kompromisszumot próbál javasolni, hogy mennyire engedhetjük be gyermekeink életébe a feltartózhatatlanul terjedő digitalizációt, úgy, hogy a lehető legkevesebbet ártson.

Vekerdy Tamás utolsó írásai közé tartozik az előszó, melynek megírását boldogan vállalta, mert annyira fontosnak tartotta, hogy magyarul megjelenik ez a kalaúz. Ebből álljon itt egy rövid idézet:
„A külső kép elnémító kép. A képernyő kapcsolat nélküli világba vezet be. Ezek a csodás kütyük valójában varázseszközök, olyasmiket valósítanak meg, amikről az emberiség mindig is álmodott, fantáziált vagy mágikus eszközökkel próbált megidézni. A távolba látok, hallok, beszélek… De ők használnak minket – elbűvölnek, lenyűgöznek, nem tudunk szabadulni –, nem pedig mi őket. Legalábbis ma még így van, túl újak, túl szokatlanok, túl varázslatosak.”

A tankönyv a 19-20.század fordulójától a második világháború végéig tartó időszakban vizsgálja Kelet-Európa történetét. A korszak kezdetén a régió nagyobb részét még soknemzetiségű birodalmak uralják. Az első világháború végén azonban kisállamok hálózata alakul ki. Két évtizednyi "nemzetállami" létezés után ismét alapvető változás következik, az újabb világháború folyamán kirajzolódnak a következő hatalomváltás kontúrjai. A szerző a témát komplex módon dolgozza fel, egyaránt figyelembe veszi a társadalmi, a gazdasági és a politikai tényezőket. Keresi a régió egészére, valamint az alrégiókra jellemző általános vonásokat, ezzel lényegesen többet nyújt, mint országtörténetek egymást követő felrajzolása.

Amikor felkértük szerzőinket, bíztunk benne, hogy megragadja képzeletüket a felhő mint tünemény. Mint megfoghatatlan, mégis határozott formákat felöltő, konkrét alakzat. Mint folyamatosan változó égi ornamentika. Mint a meteorológiai előrejelzések fontos szereplője. Mint esőcseppek, hópelyhek, jégszemcsék hordozója. Mint jelkép és mint hiedelmek tárgya. Mint a tájképek és a tájleíró költemények fontos kelléke. Mint olyan réteg, amely eltakarja az eget a földi tekintet elől. Mint olyan közeg, amely összeköti a földet az éggel. Most, amikor megjelenik a kötet, abban bízunk, hogy minden olvasó megtalálja benne a kedvenc felhőjét. Az alibi szerkesztői.

Per Naroskin svéd pszichológus, terapeuta és tanár. Könyve komoly, ugyanakkor szórakoztató olvasmány a "felnőttség" lélektanáról és az élet nagy kérdéseiről. Ajánljuk mindazoknak, akik magukat felnőttnek érzik, sőt azoknak is, akik éppen ettől az érzéstől szeretnének megszabadulni. Haszonnal forgathatják azok, akik azon töprengenek, hogyan felelhetnének meg a felnőtt lét követelményeinek. És ezen ki ne tűnődne el olykor-olykor?