Keresés

Királyleányka, szürkebarát és zenit megunhatatlan összjátéka. Akiket üdvözlésként egy pohár Pláne Frizzante White-tal várunk, szinte varázsütésre átadják magukat a szőlőtőkék árasztotta nyugalomnak, igazán megérkeznek.

Korábban közkeletű meghatározás szerint: a fizika az élettelen természet olyan megnyilvánulásaival foglalkozik, amelyek nem járnak az anyagi minőség megváltozásával. Hogy valójában mi a fizika és hogy miben különbözik a rokon tudományoktól, arról az említett definíció modernizálása sem adhat számot. "A rokontudományokkal, így a csillagászattal, kémiával, ásványtannal a fizika mindig szoros kapcsolatban állt. A köztük meghúzott határokat jórészt külsőleges különbségek - mindenekelőtt a készülékek különbözőségei - jelzik, éppen ezért e határok nagyon gyakran elmosódottak." (M. Laue: A fizika története, Gondolat, 1960. 8. old.) Néhány mondatba tömörített jellemzés már ezért sem pótolhatja azt, amit e tudomány egészének kifejtése nyújt. A mégis megkívánt előzetes tájékoztatás legjobban akkor éri el célját, ha általánosan jellemzi azoknak az alapelveknek az összességét, amelyek segítségével a fizika tárgykörébe eső jelenségeket egységes rendszer részeiként tudjuk szemlélni. Mivel a fizika az anyagi világ legalapvetőbb megnyilvánulásaival foglalkozik, tárgyát illetően a legegyszerűbb és - tudományos rendszerét tekintve - a legfejlettebb természettudomány. Ez utóbbi szinte szükségszerű, hiszen minél kevésbé összetett a vizsgált tárgy, annál több lehetősége van az egzakt elmélyülésnek. Egyúttal ennek köszönhetjük, hogy az a nézőpont, amelynek alapján az anyagi világ bizonyos általános érvényű törvényeit a fizika részeként tartjuk számon, problémamentesen adott.
A fizika tárgya az anyag. Az anyag öntevékeny szubsztancia: változásainak oka önmagában van. A fizika e szubsztanciának azokkal az attribútumaival foglalkozik, amelyek az öntevékenység lehetőségeit és korlátait egyaránt megszabják. Az anyag úgynevezett megmaradó tulajdonságait bizonyára az attribútumok közé sorolhatjuk. Ezek közül egyesek az anyag minden megjelenési formájában megtalálhatók. E megmaradási tételekben jut egyaránt kifejezésre mind az anyag megmaradása, mind pedig a soha meg nem szűnő dinamizmus is. A dinamizmus konkrét okaként a kölcsönhatást tekintjük, amit ugyancsak - kölcsönhatási típusonként más és más - megmaradási illetve meg nem maradási tételek jellemeznek. A speciális fizikai rendszereknek a többitől való egzakt megkülönböztetésére (jobb szó híján) állapothatározók és állapotegyenletek szolgálnak. 

A Fehér kimchi sok összetevőjével, pikáns ízvilágával igazi fermentált savanyúság különlegesség lehet az asztalon. Kínai kel, karalábé és alma alkotja a zöldség (gyümölcs) alapot, melynek az  újhagyma, a fokhagyma, kevés gyömbér és chili a fűszere a harmonikus ízvilág elérése érdekében. A chili enyhén csípőssé teszi – pont annyira erős, hogy a család minden tagja élvezni tudja az ízét.

A karalábé szerintünk az egyik legfinomabb fermentált zöldség! Mi van az üvegben? A Fermentini termékektől már megszokott vékony csíkos formátumban karalábé, egy csipet fokhagyma, és só. A fermentálási folyamat során a vitamin-és ásványianyag tartalom megmarad, a fokhagyma viszont elveszíti a csípősségét az erjedés alatt, de az íze finoman fűszerez. Bátran ajánljuk a mindennapi fogyasztását, mivel erjedés után a fokhagyma utóíze, és illata hamar lecseng, így azok is bátran fogyaszthatják, akik tartanak tőle a hétköznapokban. A termék összetevőinek egyszerűsége (karalábé, fokhagyma és só) kiválóan alkalmassá teszi a különböző diétákban való felhasználásra és kisgyermekek étrendjének kiegészítésére is. Mi leginkább salátába keverve vagy köret kiegészítéseként ajánljuk, de wrap, levesbetét, vagy szendvics feltét is lehet belőle.

A Lecsós kimchi játék a klasszikus alapanyagokkal és a fantáziával nemcsak a fermentálás, hanem a formátum miatt is. Mi van az üvegben? Kockára vágott káposzta, a klasszikus lecsó alapanyagokkal keverve és mindez finoman megbolondítva egy kis chilivel. Pont annyira csíp, hogy a család minden tagja élvezni tudja a fogyasztását csakúgy, mint a Fehér kimchink esetében.

Életében kevesen méltányolták ezt a különös-kalandos életű, zárkózott írót. Maga is csak arra számított, hogy majd ennek a regényének a megjelenése után ötven esztendő múlva, 1880-ban lesz része megértésben és elismertetésben. Jóslata beteljesedett, sőt Stendhal, a művész és az ember ma érdekesebb és népszerűbb, mint valaha. Palástolt érzelmességében és értelmi fegyelmében két világ, a XVIII. és a XIX. század munkál, és talán ez a - korunktól sem idegen -kettősség teszi, hogy ez az éles szemű katonatiszt és precíz tisztviselő, szenvedélyes-olaszos műkedvelő és gyanakvó diplomata olyan mélyen átéli, de egyszersmind kívülről szemléli, és művészetében hitelesen jeleníti meg kora emberi-társadalmi élményét. A Vörös és fekete többszörös szín-jelképrendszere azt fejezi ki, hogy a XIX. századelő Franciaországában az egyszerű ember gyereke csak a vörös katonadolmányban vagy a fekete reverendában érvényesülhetett, de a vörös és fekete, a rulett két színe, azt is felidézi, hogy minden ilyen vakmerő törekvés mögött egy szerencsejáték kockázata borong.

A nemrég elhunyt Franciose Giroud - többek közt egy magyarul is nagy sikert arató Alma Mahler-életrajz kiváló szerzője, a L'Express című hetilap alapító főszerkesztő asszonya, a neves közéleti ember - ebben a könyvében Madame Curie életét beszéli el szeretettel, tisztelettel és csodálattal, de minden fölös szentimentalizmus nélkül. Meggyőződése meggyőzően egyértelmű: amit Maria Sklodowska, vagyis Madame Curie, ez az egészen különleges egyéniség szegény sorsból származó külföldi nő létére a korabeli Franciaországban elért, azt más földi halandó sem akkor, sem ma nem érhetné el. Ezt a könyvet a már közismert Madame Curie-életrajzokkal ellentétben nem hatja át a romantika, de teli van szerelemmel és szenvedéllyel, miközben megkapóan érzékletes képet ad a XIX. század végének, a századfordulónak és az első világháborúnak a történetéről is. S hogy ne feledjük: pontos és hiteles, mégis közérthető tudományos leírást ad a Curie házaspár kísérleteiről, a plutóniumról, a rádiumról, a kor tudományos szenzációiról. Nem tankönyv, "csak" tudománytörténet, nem monográfia, "csak" tényregény - egy nagyszerű asszony és egy nagyszabású kor lebilincselő históriája. 

A feladatgyűjtemény a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Makroökonómia Tanszéke által oktatott bevezető makroökonómia kurzusához készült, és illeszkedik a világ neves egyetemein oktatott standard makroökonómia tananyagához, ezért valamennyi hazai felsőoktatási intézményben oktatott makroökonómiai alapmű elsajátításához nagy segítséget jelent. A példatár a 2003-ban megjelent Makroökonómia feladatgyűjtemény 2. átdolgozott, bővített kiadása, melynek megírásakor a szerzők felhasz-nálták az 1. kiadás oktatásában szerzett tapasztalatokat, a kollégák és a hallgatók észrevételeit, megjegyzéseit, továbbá egy új, a nyitott gazdasággal foglalkozó fejezettel is kiegészítették az előző kiadást.
Az egyes tematikus fejezetek feleletválasztós kérdésekből, számítási és geometriai feladatokból, valamint kifejtendő kérdésekből állnak. Szerepelnek a feladatok között az átlagos nehézségi szintet meghaladók is, melyekhez több intuíció és/vagy bővebb matematikai eszköztár szükséges. A gyakorló kérdéseken és feladatokon kívül, a gyűjtemény tartalmaz egy minta vizsgasort is, mellyel ténylegesen próbára tették a korábbi hallgatók tudását. A könyv második részében találhatók a tesztkérdések megoldási kulcsai, valamint a feladatok megoldási menetének részletes kifejtése.
A szerzők tapasztalata szerint e tudományt már alapfokon is csak folyamatos felkészüléssel lehet elsajátítani, ezért a példatárat egyaránt ajánlják szemináriumi foglalkozásokhoz, otthoni gyakorláshoz vagy vizsgára való felkészüléshez.

A könyv lebilincselő portré Johannes Vermeerről, a tizenhetedik századi híres delfti művészről, a Leány gyöngy fülbevalóval és a Delft látképe festőjéről. A szerző olvasmányosan és igényes alapossággal mutatja be Vermeer személyét, megidézi a kor szellemét, élénk részletességgel írja le a művész és a korabeli Delft életét, s a ragyogó, már-már misztikus festmények művészi és tudományos hátterére is kitér. Nagyszerű, olvasmányos művészettörténeti munka, amelyből az érdeklődő közelebb kerülhet "a fény festőjéhez".

Tanulmányunkban a közízlés helyzetével foglalkozunk, mégpedig elsősorban azokkal a területekkel, amelyek a rádiózás szempontjából különösen fontosak (zene, irodalom). Eredményeinket megkíséreljük a kultúra egészébe ágyazva vizsgálni, s ahol csak alkalmunk adódik, kitérünk a tömegkommunikációs eszközökkel való ízlésnevelés problémáira is. A felhasznált tényanyag túlnyomó része egy 1964-ben végzett, a kulturális ismeretekre és ízlésre vonatkozó - országos - felmérésünkből származik.
Vizsgálatunk jellegéből adódóan számolnunk kell bizonyos torzításokkal, ezekre esetenként felhívjuk a figyelmet, megjegyezzük azonban, hogy a vizsgálat adatai általában kedvezőbbek a valóságosnál. Adataink azonban - tapasztalataink szerint - még így, „megszépült" formájukban is sokkal közelebb járnak a valósághoz, mint jónéhány szakembernek a közönségről alkotott elképzelése. Egy házi közvéleménykutatás során például 19 irodalmi szerkesztő közül négyen azt gondolták, hogy hazánkban minden felnőtt ismeri William Shakespeare nevét. Országos vizsgálatunk során a válaszadók 40%-a - ez 3 millió felnőttet jelent - elismerte, hogy hírét sem hallotta. De a másik véglet is előfordult: akadt szerkesztő, aki szerint a felnőtt lakosság 90%-ának, sőt olyan is, aki szerint 93%-ának Shakespeare neve semmit sem mond. Valószínűnek tartjuk, hogy sokan lesznek, akik szerint így is sötétebbre festettük a valóságot. 

A fermentált Kajszis csalamádéban visszaköszön az ismerős csalamádé íz, és mégis van benne valami egészen újszerű. A klasszikus csalamádé alapanyagokat (káposzta, sárgarépa, paprika, hagyma és babérlevél) egy jó adag aszalt sárgabarack egészíti ki, ami egyrészt az erjedést segíti, másrészt tökéletes ízharmóniát hoz létre az üvegben. A végeredmény egy savanyú és selymes ízvilág, ami kicsiknek és nagyoknak egyaránt a kedvence lett.