Keresés

Az Országos Közegészségügyi Intézet Dezinfekciós Osztálya első ízben adja ki a sterilizálás témakörét magában foglaló kiadványát, mely a 32/1980. (Eü. K. 24) Eü. M. számú utasítás végrehajtásának kötelező szakmai irányelveként, módszertani útmutatójaként jelenik meg. A kiadvány elsősorban a fekvő- és járóbetegellátó intézményekben sterilizálást végző szakemberek részére kíván részletes szakmai módszertani előírásokat adni, de előírásokat tartalmaz a sterilizálási tevékenység felügyeletével és hatósági ellenőrzésével foglalkozó szakemberek számára is. A kiadványban szereplő anyagnormák, a sterilizálási technológiában alkalmazásra előírt csomagolóanyagok, eszközök, berendezések adatai pedig azon gazdasági, műszaki szakemberek részére nyújt tájékoztatást, akik a sterilizálás tervezésével, beruházásával, fejlesztésével, műszaki ellenőrzésével és a gazdasági-műszaki feltételek megteremtésével foglalkoznak. Ezeken kívül a Tájékoztató a sterilizáló tanfolyamok ismeretanyagául is szolgál, így mind a tanfolyamok előadói, mind hallgatói részére kötelező tananyagként is szerepel. A Tájékoztató nem vonatkozik a gyógyszergyártással, gyógyszerkészítéssel, illetve a gyógyszeranyagok és készítményeik sterilizálására, mert ezeket a gyógyszertárakban (kórházi és közforgalmú), gyógyszerkészítő (galenusi) laboratóriumokban az érvényben levő Magyar Gyógyszerkönyvben, valamint az Országos Gyógyszerészeti Intézet határozataiban, intézkedéseiben rögzítettek szerint kell csíramentesíteni. Jelen Tájékoztatóban tárgyalt sterilizálás speciális, nagy felelősséggel járó, sokoldalú szakismereteket igénylő feladatainak ellátása csak akkor válik a betegellátó intézmények gyakorlatává, ha jelen kiadvány eljut mindazokhoz, akik közvetlenül vagy közvetve ezzel a témakörrel foglalkoznak. Jelen Tájékoztató a fertőtlenítés és a sterilizálás témakörében megjelenő kiadványsorozat ül. kötete, melynek témája kizárólag a betegellátó intézmények sterilizáló tevékenységének szabályozása, egységesítése'. Az 1977-ben megjelent I. kötet „Tájékoztató a fertőtlenítőszerekről és a fertőtlenítésről" címmel a járványügyi gyakorlatban, az otthon ápolt fertőző betegek környezetében alkalmazható fertőtlenítő eljárásokat tartalmazza.

Életében kevesen méltányolták ezt a különös-kalandos életű, zárkózott írót. Maga is csak arra számított, hogy majd ennek a regényének a megjelenése után ötven esztendő múlva, 1880-ban lesz része megértésben és elismertetésben. Jóslata beteljesedett, sőt Stendhal, a művész és az ember ma érdekesebb és népszerűbb, mint valaha. Palástolt érzelmességében és értelmi fegyelmében két világ, a XVIII. és a XIX. század munkál, és talán ez a - korunktól sem idegen -kettősség teszi, hogy ez az éles szemű katonatiszt és precíz tisztviselő, szenvedélyes-olaszos műkedvelő és gyanakvó diplomata olyan mélyen átéli, de egyszersmind kívülről szemléli, és művészetében hitelesen jeleníti meg kora emberi-társadalmi élményét. A Vörös és fekete többszörös szín-jelképrendszere azt fejezi ki, hogy a XIX. századelő Franciaországában az egyszerű ember gyereke csak a vörös katonadolmányban vagy a fekete reverendában érvényesülhetett, de a vörös és fekete, a rulett két színe, azt is felidézi, hogy minden ilyen vakmerő törekvés mögött egy szerencsejáték kockázata borong.

Egy kitelepített család az Isten háta mögött. Egy testvérpár: az egyiket a szavak érdeklik, a másikat az Isten. Nem tűnik ez feloldhatatlan ellentétnek. Az idősebb fiú mondatokból épít láthatatlan világot, süketnéma öccse szavai ugyan nem hallhatók, mégis ő meséli el a történetüket. Most akkor melyikük a Júdás? Az anya nem keresi senki kedvét, az apa iszik. Az egri nagymamával csak titokban lehet találkozni, a másik meg bár velük él, folyton az Úrral beszélget, és magát a jóságot keresi. Na és az Isten: a Mennyben, a kereszten, a káromló szavakban, az imákban és a saját történetében. A szomorú, boldog Isten. Az Egyszerű történet vessző száz oldal második könyve az istentelen 20. század közepének regénye, szereplői mind a saját útjukat járják, bár egyetlen szobában élnek. Hogy a kiszolgáltatottság választja el őket, vagy eleve el vannak választva egymástól, azt csak az Isten tudja. Mindegyikük magányos. Az Isten is: a Mennyben, a kereszten, a káromló szavakban, az imákban és a saját történetében. (Péczely Dóra)

A könyv lebilincselő portré Johannes Vermeerről, a tizenhetedik századi híres delfti művészről, a Leány gyöngy fülbevalóval és a Delft látképe festőjéről. A szerző olvasmányosan és igényes alapossággal mutatja be Vermeer személyét, megidézi a kor szellemét, élénk részletességgel írja le a művész és a korabeli Delft életét, s a ragyogó, már-már misztikus festmények művészi és tudományos hátterére is kitér. Nagyszerű, olvasmányos művészettörténeti munka, amelyből az érdeklődő közelebb kerülhet "a fény festőjéhez".

Száz éve foglalkoztatja a történészeket. Megőrült-e széchenyi 1848 nyarán? Meggyógyult-e a döblingi tébolydában? Mennyire mérte föl személyes helyzetét, Magyarország 48 utáni lehetőségeit és az európai erőviszonyokat, volt-e új mondanivalója az öreg Széchenyinek? Valóban összeesküvés színhelye volt-e dr. Görgen elmegyógyintézete? S végül: mi okozta Széchenyi végső, a halálba vezető összeomlását.

Tanulmányunkban a közízlés helyzetével foglalkozunk, mégpedig elsősorban azokkal a területekkel, amelyek a rádiózás szempontjából különösen fontosak (zene, irodalom). Eredményeinket megkíséreljük a kultúra egészébe ágyazva vizsgálni, s ahol csak alkalmunk adódik, kitérünk a tömegkommunikációs eszközökkel való ízlésnevelés problémáira is. A felhasznált tényanyag túlnyomó része egy 1964-ben végzett, a kulturális ismeretekre és ízlésre vonatkozó - országos - felmérésünkből származik.
Vizsgálatunk jellegéből adódóan számolnunk kell bizonyos torzításokkal, ezekre esetenként felhívjuk a figyelmet, megjegyezzük azonban, hogy a vizsgálat adatai általában kedvezőbbek a valóságosnál. Adataink azonban - tapasztalataink szerint - még így, „megszépült" formájukban is sokkal közelebb járnak a valósághoz, mint jónéhány szakembernek a közönségről alkotott elképzelése. Egy házi közvéleménykutatás során például 19 irodalmi szerkesztő közül négyen azt gondolták, hogy hazánkban minden felnőtt ismeri William Shakespeare nevét. Országos vizsgálatunk során a válaszadók 40%-a - ez 3 millió felnőttet jelent - elismerte, hogy hírét sem hallotta. De a másik véglet is előfordult: akadt szerkesztő, aki szerint a felnőtt lakosság 90%-ának, sőt olyan is, aki szerint 93%-ának Shakespeare neve semmit sem mond. Valószínűnek tartjuk, hogy sokan lesznek, akik szerint így is sötétebbre festettük a valóságot. 

A szibériai Petőfi-kutatás eseményei és irodalma időrendi sorrendben.

Napjainkban megnőtt az antik tárgyak iránti érdeklődés. A képekkel gazdagon illusztrált kötet megismertet a nagy stíluskorszakokkal és irányzatokkal, és kiemelten foglalkozik azokkal a "hétköznapi" régiségekkel, amelyeket a kisebb gyűjtők is könnyen beszerezhetnek, vagy családi örökségként bármelyikünk otthonában előfordulhatnak. A könyv ideális segítség a kezdő gyűjtők számára. Részletes tájékoztatást nyújt a műgyűjtésről és annak buktatóiról, a hamisítványok felismeréséről, a régi tárgyak ápolásáról és restaurálásáról.

Ebben a kötetben mindent megtalálnak, amire csak szükségük lehet egy útikönyvben: izgalmas háttér-információkat, nélkülözhetetlen útitársat, végül pedig felejthetetlen élményeket. Varázslatos fotók: A NYITOTT SZEMMEL sorozat híres nagyszerű fényképeiről, amelyek a tájak és műemlékek mellett a mindennapi élet jellegzetes pillanatait is rögzítik. Olvasmányos szövegek: Szakemberek mutatják be az ország történelmét, kultúráját, növény- és állatvilágát, mindenekelőtt pedig lakóit. Éles szemű megfigyelések: Mindenről szót ejtünk: Koppenhágáról, Stockholmról, Norvégia fjordjairól, a finn Lappföld kietlen tájairól, nem marad ki egyetlen talpalatnyi hely sem. Részletes, számozott térképek: Minden látnivaló pontos helyét feltüntetjük, ezeket a szövegből számozással kereshetik vissza. Nem marad ki semmi: ebben a kötetben benne van az összes utazással kapcsolatos adat, szálloda, étterem és telefonszám, amire csak szükségük lehet.

"... Lisznyai Kálmán, a Görgey kíséretéhez tartozó költő odakiáltott a csapatok előtt álló és az ellenséges tűz által közvetlenül fenyegetett parancsnoknak: >>- Tábornok úr, ugrassa a lovát jobbra, mert istenuccse leüti a golyó!<< Görgey visszanézett, s csak enyitt mondott: >>- Ha fél, hazamehet!<< Majd a csatának abban a válságos pillanatában, amikor a II. hadtest két zászlóalja megingott, és úgy látszott, hogy a 66. honvédzászlóalj sem tud sokáig kitartani, a tábornok kíséretéhez fordult, és így rendelkezett: >>- Tiszturak! Le a lóról, rendezzék ezt a zászlóaljat rohamra, tíz perc alatt Perednek kezünkben kell lennie!<<"