Keresés

Újabb fantasztikus igaz állattörténetek a világ minden tájáról. A hihetetlen, ugyanakkor megkapó kalandok főszereplői:
Bob, a médiasztárrá avanzsált időjós macska,
A Hampshire-i kommandós birka,
A világ első sárkányrepülő cicája,
Jackie, a háborús veterán Pávián,
és még sok-sok kedves, elképesztő teljesítményre képes állat.

Elsősorban azoknak a London kulturális és történelmi emlékhelyei iránt érdeklődő turistáknak ajánljuk útikönyvünket, akik legalább néhány napot a brit fővárosban töltenek és a "kötelező" látnivalók megtekintése mellett szívesen felkeresnek kevésbé ismert, de rendkívül érdekes helyszíneket is.

Ajánljuk könyvünket azoknak is, akik már jártak Londonban, hiszen kalauzunk elvezeti őket a fővároshoz közel eső vidéki városokba is. Stonehenge misztikus köoszlopai mellett megismerjük az angol iskolavárosokat (Etont, Oxfordot, Cambridge-t), ellátogatunk a tengerparti Brightonba, és felkeressük a szigetország legszebb kastélyait is (Leeds Castle, Hampton Court).

A "Magyar szemmel" sorozat új kötete a magyar turisták igényeinek megfelelően bemutatja a London és Dél-Anglia magyar vonatkozású emlékeit is.

Történelmi tényeket tárgyal, és mégsem történetírás, mert hangsúlyozottan csak azt írja meg, amit maga látott és tapasztalt. A Margit körúti, a sopronkőhidai fegyház, a németországi halálmenet csak kerete az emberi hősiesség és nagyság nem szokványos ábrázolásának, Bajcsy-Zsilinszky Endre, Rajk László, Révay Kálmán, Pataki István és mások sorsának.

Az augusztus legvégén megjelenő kötetben több, mint hatvan író, művész, közéleti személyiség megrendült emlékezése olvasható Esterházy Péterről. A könyvet Esterházy Péter életét követő fényképekkel illusztráljuk.
A könyv hangoskönyv melléklettel kapható.

Gazdag a tárház, amelyből a Kossuth Rádió Egy csepp emberség c. sorozatában útmutató idézeteket merítettek a megszólalók. Csak szemezgetek a nevekből: Pilinszky János, Kosztolányi Dezső, Theodor Wiesengrund Adorno, Szabó Lőrinc, Thomas Mann, Máté evangélista, Platón, Hamvas Béla, Hemingway, Arany János, Schiller, Szent Ágoston, József Attila, Weöres Sándor, Babits Mihály, Makovecz Imre, Kipling, Reményik Sándor, Barsi Balázs, Vörösmarty Mihály, Hölderlin, Assissi Szent Ferenc, Tamási Áron, Arthur Miller, Márai Sándor, Hérakleitosz, Pál Apostol, Dzsida Jenő, Picasso, Szophoklesz, Mécs László, Li Taj-pó, Széchenyi István, Goethe, Mahatma Gandhi, Neumann János...
A neveket olvasva nem csoda, hogy hallgatóink már így köszönnek nekünk az utcán vagy telefonon: "Egy csepp emberség"! Megszólítási forma, a tisztesség vágya, az egymásra találásé, a társkeresésé lett ez a pár szó. A nem emberléptékű bevásárlóközpontban, ott, ahol a termékáradat szinte agyonnyom, elszemélytelenít, s már-már árucikknek érzi magát az ember is, a pénztáros - felismerve hangom - elfelejti beütni a termék árát és kedvesen, suttogva csak ennyit mond: "Egy csepp emberség". A fizikoterápián, amíg rámteszi a mágnespárnát a nővér, arról beszél, hogy édesanyja esténként könyvünket olvassa, az éjjeli szekrényén karnyújtásnyira tartja, akár a Bibliát. A buszon megszólítanak, a reggeli szereplő mondatait idézik, bizonyságul, hogy összetartozunk: rádósok, megszólalók, hallgatók. Mindannyiunkat egy láthatatlan szál köt össze: Egy csepp emberség. Negyven éve nem látott tanárom hív telefonon, s csak ennyit mond: köszönöm az Egy cseppet. Zavartan hárítom el a hálálkodást, hiszen köszönnivalóm nekem lenne és mert az ember manapság nem szokta a dicséretet. De hát mit is tettünk? Csak elgurítottuk az üveggolyót, amellyel bárki megkaphatja a távolságot.
Mégis kell, hogy legyen valami titka a sorozatnak, amelyet annyian áhítanak. Talán az, hogy ismét ráébredhettünk, nem vagyunk szegények, nem kell félnünk, van miből táplálkoznunk: elődeink nagysága, a velünk élők tehetsége tanít élni magunkért, és mindennapi eszméinkért!
Az Egy csepp emberség műsorsorozatában reggelenként, fél hét után három perccel, a Kossuth Rádióban beszélt már agykutató, író és költő, néprajzkutató, fodrász, operaénekes, színművész, geológus, csembalóművész, rabbi, püspök, zeneszerző, fizikus, újságíró, nyelvész, informatikus, cukrász, tanár és diák, könyvtáros, jogász, matematikus, festő, építész, szobrász, kriminológus, zongoraművész és karmester, közgazdász, régész, grafikus, rendező, rádió és tévébemondó, történész, műgyűjtő, akadémikus, népdalénekes, grafológus... és ki tudja még hányféle hivatású ember. 2004. március 15-től, 2005. július 31-ig, ötszáznégyen adtak a világ nagyjainak örökségéből és önmagukból egy csipetnyit, amit erőt és hitet sugároz valamennyiünknek a mindennapokra.
Köszönetképpen nekik, hallgatóinknak és olvasóinknak ajánlom szeretettel sorozatunk harmadik kötetét. 

Ez a lexikon mintegy 1500 olyan címszavat tartalmaz, melyek mind a történelmi, mind a modern időmérő eszközökre vonatkoznak. Olyan fogalmak ismertetése található e kötetben, melyek az időmérők szerkezetére, fajtáira, funkcionális elveire és fizikai alapelveire vonatkoznak, emellett olvashatunk napórákról, vízórákról, mechanikai kerekes órákról, elektromos és elektronikus órákról, kvarc- és atomórákról, valamint a kalendáriumi időfogalomról, illetve olyan szócikkeket is találunk itt, melyek az időmérést a tudomány, a közlekedés és technika szempontjából érintik.

,,Elfordítottam a fejem, a tükörkép oválisan elnyúlt, a szám helyén sötét árny, szemem rövid, ezüst kígyó. Ahogy szemügyre vettem a gép csillogó falán széjjelszaladó foltot, pillantásom visszacsúszott Máriára. Hirtelen tétje lett a jelenetnek. Önszántamból lemondtam a hódító és a felsült hódító szerepekről: az asszony nem volt ""hódított"" és nem volt ""meghódíthatatlan"". Bántó lelkesedéssel azt ismertem föl, hogy nincs mire játszani magamat, olyan valakivel állok szemben (italtól kissé kuszán, bennem előző mozgásaim következményeivel), aki előtt érdemes, hogy legyek, hogy én én legyek, már amennyire telik tőlem, és függetlenül attól, jól járok-e evvel, avagy sem."

„Mit jelent középszerűnek lenni? Hogy lehet ezzel együtt élni?" Mi történik, ha az ember nem találja meg a valódi hivatását? Mivé lesz, ha nem képes sorsát megélni, mert az csupán véletlenek láncolatából áll össze? Ezeket a kellemetlen, de mindannyiunkat foglalkoztató kérdéseket teszi fel Dániel Kehlmann rendkívül olvasmányos regényében a tőle megszokott humorral és filozofikussággal. Ám nem áll meg itt. Azt is bemutatja, hogy miért és miként menekül a kötelességeibe a saját tehetsége kibontakoztatását elszalasztó ember. És hogy hiába a családi minták, „saját erőből kell megtanulni mindent". A több nézőpontból elmesélt események hőse egy a családját faképnél hagyó író, egy Isten létezését tagadó pap, egy festő hagyatékának rafinált gondozója, valamint egy üldözési mániás vagyontanácsadó. Egy apa és három fia, akik életét a hazugságok és a látszatok uralják. Kehlmann legújabb regénye 2013-ban látott napvilágot Németországban, és rögtön a Spiegel bestseller listájának élére állt.

Szerző "A diadalmas Jóga" c. nagysikerű munkáját méltóan egészíti ki ez az új kötet. A magában is nagyértékű Jóga-bölcselet csupán egyik része a hindu világszemléletnek; a jelen munka ezt a különös, rejtelmes, de örök igazságokban páratlanul gazdag világszemléletet teljes egészében ismerteti. Módszere ugyanaz, mint amely annyi lelkes olvasót szerzett "A diadalmas Jógá"-nak is: a tárgy átfogó, alapos ismeretével, közérthető módon, élvezetes stílusban, a nehezen érthető elvont kérdéseket élesen és világosan tárgyalva, lépésről lépésre vezeti végig az olvasót a hatalmas anyagon. India bölcsességét, a hindu bölcseletet, vallást és misztikát úgy tolmácsolja, ahogyan maguk a hinduk értelmezik tanaikat, de nem feledkezik meg a nyugati olvasó igényeiről: mindent a mi modern, természettudományos szempontunkból is alátámaszt, sőt még a fel-felmerülő kételyekkel is számol, hogy rámutasson, mennyiben helytállók vagy tévesek azok. Minden újabb lap újabb meglepő ismereteket fűz az előzőkhöz és az érdeklődő előtt kiépül az ősi hindu világszemlélet csodálatos épülete. A szerző ért ahhoz, hogy ezt a rendkívüli világot közel hozza a nyugati olvasóhoz és rávezesse arra, hogy ami India bölcsességében maradandó érték, az egyetemesen emberi érték is és mindnyájunk szellemi kincse!
"India bölcsessége" most új köntösben, teljesen átdolgozott és lényegesen bővített kiadásban jelenik meg és bizonyára ugyanolyan szíves fogadtatásra talál, mint "A diadalmas Jóga".

Ez könyv a zsidóság több ezer esztendős történetéről mesél. Illetve nemcsak történelemről, hanem vallásról, hagyományról, hétköznapokról és ünnepekről, szokásokról, jelképekről is. Másként nem is nagyon lehet, hiszen ha igaz, hogy az ember elválaszthatatlan a múltjától, országa és népe történetétől, hagyományaiktól olykor a vallásától is, akkor ez a zsidóságra sokszorosan igaz.
Egy család, sőt egyetlen ember története is "nagy falat", egy országé vagy népé pedig valójában megismerhetetlen. Hogyan lehessen hát a zsidóság kontinenseken átívelő, több ezer éves történetét egyetlen vékonyka könyvben bemutatni, mely ráadásul tele van képekkel is?
Talán úgy, ahogyan itt történik.
Ezt a könyvet ugyanis nem tudós írta, hanem szépíró, és nem tudományos szándékkal, hanem azért, hogy szórakoztasson. Így aztán ez a munka nem is törekszik teljességre, hanem olyan kérdésekkel foglalkozik, melyek a zsidósággal kapcsolatban sokunkat érdekelhetnek. Szabadon kalandozik az időben, hol előreszalad, hol visszakanyarodik, ráadásul térben is sokfelé elkóricál. Nem a zsidóság háborúiról, az ókori Izrael és Júda híres vagy kevéssé ismert királyairól, nem is a zsidó vallásról mesél, hanem inkább az emberekről. Mindannyiunkról. Rólunk, zsidó és nem zsidó emberekről.