Keresés

Ezer hasznos ötlet mindennapi egészségügyi problémákra.

Vajon hova utazom? Vajon? Hova?

Hollandia német megszállása alatt Anne Frank két évig bujkált egy raktár hátsó traktusában. Itt vezette naplóját, mely 1947-es kiadása óta a Biblia után a világ második legolvasottabb könyve. Az azonban kevésbé ismert, hogy Anne a hátsó traktusban elbeszéléseket és meséket is írt, sőt Cady élete címen még egy regénybe is belekezdett. Ezeket a rejtekhelyről szóló történeteket, visszaemlékezéseket és kitalált meséket a legnagyobb gondossággal másolta át piszkozatból egy pénztárkönyvbe, még tartalomjegyzéket is készített hozzá. Tudatosan készült naplójának és elbeszéléskötetének megjelentetésére.
Rövid kis történeteiben újra meg újra abba a kérdésbe ütközünk, ami Annét a leginkább foglalkoztatta: a megmenekülésbe. Önsajnálatnak nyoma sincs bennük, életerőnek, a körülményekbe való belenyugvás elutasításának annál inkább. Elbeszéléseiből megismerjük azt az életvidám, nyitott és érdeklődő, önmagát olvasással képző, a világról gondolkodó, jövőjét tervezgető, kreatív, írói tehetséggel megáldott tizenéves kislányt, aki Anne Frank volt.
Ezt a képet tovább árnyalják a kötet végén olvasható tanulmányok, amelyekből sokat megtudhatunk Anne Frank családjának történetéről, Anne életéről és írásainak történelmi hátteréről.

Anne Frank 1929. június 12-én született, életének első négy évét Frankfurt am Mainban töltötte, ezután tíz évig amszterdami lakos volt, majd a westerborki átmeneti táboron és Auschwitzon keresztül a bergen-belseni koncentrációs táborba deportálták, ahol tizenöt évesen meghalt.
Az írás minden gondomtól-bajomtól megszabadít, és bátorságot ad. A nagy kérdés persze, hogy írok-e valaha is remekművet, hogy lesz-e valamikor újságíró vagy író belőlem.
Nagyon remélem, hogy igen, mert írásban mindent meg tudok örökíteni, a gondolataimat, az eszményeimet és a képzeletemet.
1944. április 5.

"Nagyon sokáig nem volt idegen tőlem a karriervágy. És ha most elkezdtem listázni a negatív vonásaimat, akkor be kell vallanom, hihetetlen hatalomvágy is volt bennem. Talán máig is van."
"A Kádár-konszolidáció ki nem mondott alkotmányához szervesen hozzátartozott, hogy mi nem beszélünk rólatok, ti sem beszéltek sokat magatokról és rólunk."
"Néha engem is sikerült megfélemlíteni. Na, nem Nagy Ferónak, hanem a KISZ-nek, a pártközpontnak, amikor ránk telefonáltak, miért nem adjuk ki a Beatricét."
"Adva van egy férfi - gyanítom: öregebbnek látszik, mint amennyi -, van egy jóval fiatalabb orvosnő és egy még fiatalabb énekesnő. Gondolom, egy öregurat nem vádolnak meg szexuális kilengésekkel."

"Hát megjöttek! Hát megjöttek a fuharosok. Az ő kurjantásaik verik szét a hajnalt - szakadt, szürke, nyűtt - a csend törékeny és üres. Láttam nővéreim rettenetes arcát! - ádáz! ádáz! - Drágáim, az istenért, dehát mi történt?" Evvel a kérdéssel kezdődik a Bevezetés a szépirodalomban című Esterházy-műsorozat új darabja. Mi történt? Erre természetesen az egész írás válaszol. Van azonban itt az írónak egy - látszólag "másik" kérdése is: hogyan lehet az idő múlásának érzékeltetését, egy történet teljes végigmondását eloldozni a megírt szöveg terjedelmétől. A Fuharosok ugyanis: igazi regény. De nem azért, mert "hosszú".

"A pármai kolostor a XIX. század nagyregénye, a szabadság és a boldogság követelése a Szent-Szövetség korában" - írta róla Aragon. Ez a regény Stendhal öregkori, utolsó, legérettebb remekműve. A maga korában kevesen értették meg, de a kevesek közt Balzac így nyilatkozott róla: "Stendhal olyan regényt írt, melynek minden fejezetében a fenséges szólal meg!... Csak lángész teremthette meg ezeket a helyzeteket, eseményeket, újra és újra feltáruló bonyodalmakat - egy zsarnok udvarát!...
Nagyszerű, kellemes, szenvedélyes és mindvégig igaz mű!... Micsoda könyv! A szenvedély nagy kiáltásait halljuk majd minden oldalán!" A pármai kolostor-ban csodálatos egységben találkozik Stendhal realizmusa és páratlan romantikája, mely ártatlanságukban és romlottságukban egyaránt elragadó nőalakokban és varázslatos olasz tájakban bontja ki az öreg Stendhal szenvedélyes és mégis szemérmes líráját, végső vallomását az életről és a világról.

Christel és Isabell Zachert könyve különös, fájdalmas csemege az olvasónak. És egyáltalán nem borzadva írom le ezt így - bár a naplóregény a halálról szól. Egy tizenötéves kislányról hirtelen kiderül, menthetetlen rákbeteg. Hogyan éli meg a remények és a végveszélyek hullámvasútját ő és családja, erről számol be az édesanya, aki barátnőként, szellemi társként, önfeláldozó ápolónőként kíséri és támogatja Isabellt a szenvedések árkain, melyekből nem tért még meg utazó. S mégis, ebben a könyvben mintha örökké vasárnap lenne, és mintha folyton friss takarók fehérsége villogna, és a kórházszag mennyei illat volna! Mi teszi a csodát?

Részlet a könyvből:

"Voltam, mikor nem éltem és leszek, miután meghaltam.
A homályról, mely néha szavaimat borítja, nem én tehetek; nem tudok közvetlenül szólni; van közöttem és az olvasó között valami, vagy valaki, aki fátyolosítja hangomat. Nem én magam, hanem a testem és az olvasó teste; s talán az író is, akin át beszélek.
Mindezt meg kell még magyaráznom s meg is kísérelem majd, hogy megértessem rendkívül nehéz helyzetemet s ezen át majdnem mindnyájunk sorsát.
Emlékszem születésemre s ha a körülményeket nem is tudom pontosan idézni, a lényeget ismerem.
Az örök létben voltam, kívül téren és időn ott, ahonnét minden és mindenki jön s ahová minden és mindenki visszatér. Ez nem a Semmi, ez a Minden. A lét végtelen tengerében voltam, ezt kételkedés nélkül tudom; az egyetlen lélekben voltam, ahol nincs test, sem érzés, nincs tér és idő; ahol ismeretlen az öröm és fájdalom, a vágy és győzelem; az örök óceánban voltam, ahol egyesülnek az ellentétek, boldogság és boldogtalanság nélkül, tudat és öntudatlanság nélkül, színtelenül és testetlenül, végtelenül és alaktalanul... s ami ma számomra a legmegnyugtatóbb: értelem nélkül. Mert hogy magam sem tudom most teljesen felfogni és megértetni mult és jövendő állapotomat, annak oka, hogy ma öntudatom és értelmem is van s öntudatomon át kell szólanom közeli és távoli tudatokhoz... talán egy író tudatán át... olyan eszközökkel: szavakkal, betűkkel és fogalmakkal, melyek a legszerencsésebb találkozások pillanatában is csak hasonlítani tudnak mindahhoz, amit tiszta valóságában szeretnék megmutatni. Az értelem az értelmetlenség oka.
Voltam, anélkül, hogy lettem volna; és lettem, anélkül, hogy akartam volna." 

"Kérdem anyámtól: ugye, édesanyám, most már fogok iskolába járni? Megállt, és csak nézett rám könnyes szemmel, csak ennyi volt a válasza: egy frászt! Tudod, hogy neked a két kicsivel kell maradni! Én nagyon sírtam, ő is sírt, azután elköltöztünk, anyám elment dolgozni, Jani is. Én maradtam a két kicsivel, etettem őket, mostam, takarítottam."

A National Geographic Society sokat próbált utazói, szakavatott világcsavargói folyton-folyvást járják glóbuszunk pazar tájait, érdekes országait. De nem csak a díszleteket bámulják meg - a kulisszák mögé, a nemzetek, népek, kultúrák titkaiba is örömest bepillantanak. Vérbeli felfedezőként összegyűjtött tapasztalataikat, bölcs tanácsaikat osztják meg az utazni vágyó olvasóval a National Geographic Traveler sorozatának köteteiben.

Az utazás megtervezése: Rövid az idő, tenger sok a látnivaló - hogyan állíthatjuk össze a legokosabban perui utazásunk menetrendjét?

Kalandra fel!: Felejthetetlen élmények a 4500 méter magasan közlekedő vonaton, kajaktúra a Titicaca-tavon, élet az asháninka indiánok között - megannyi különleges, kihagyhatatlan élmény.

Bennfentes tipp: Csak a beavatottak számára ismerős helyek, fontos tudnivalók - a National Geographic fotósainak, újságíróinak, szakértőinek kincset érő tanácsai.

Séták és kirándulások: Az inkák ösvényén, Lima belvárosában, Trujillo gyarmati időket idéző épületei között, a Santa Cruz túra vonalán és Iquitosban - részletes leírással, térképpel.

A kitaposott ösvényeken túl: Az Amazonas-medence esőerdői, Kuélap erődje, a belső hegyvidék kézműves piaca, Huchuy Cuzco inka kori lelőhelyei - háborítatlan zugok, rejtelmes perui vidékek.

Ne hagyjuk ki!: Különösképpen ajánlott helyek és programok.

Fényképek, illusztrációk, térképek: Gazdagon illusztrált segédlet az úti célok kiválasztásához, a tájékozódáshoz, a tartalmas és szórakoztató időtöltéshez.